2019. február 24., 17:45

Számára a statisztika tudomány volt

Winston Churchillnek tulajdonítják – teljesen alaptalanul – a mondást: Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok. Az egykori brit kormányfőre egyébként jellemző is lett volna egy efféle cinikus megjegyzés, de a statisztikatudomány művelőire nézve sértésként hangzik.

Jekelfalussy József­
Galéria
+2 kép a galériában

A magyar statisztika egyik legjelesebb képviselőjének munkássága a cáfolata ennek. Jekelfalussy József­ről van szó, aki 1849. október 9‑én Rimaszombatban született, és Lontón hunyt el 1901. február 12‑én. Elemi és középiskoláit is a Felvidéken végezte: Lőcsén, Eperjesen, végül Nagyszombatban, ahol érettségizett. Húszévesen költözött Pestre, ahol tisztviselői állást kapott a kereskedelmi minisztérium statisztikai osztályán, és munkája mellett elvégezte az egyetem jogi karát. Mondhatnánk, jókor volt jó helyen, mivel 1871‑ben a minisztériumi osztályból egy önálló intézményt hoztak létre Országos Magyar Statisztikai Hivatal néven. Ennek az előmunkálatai már korábban elkezdődtek a pozsonyi születésű Keleti Károly (1833–1892) vezetésével, és amikor Bécsben engedélyezték az önállósodást, természetesen őt nevezték ki igazgatónak. Ő szorgalmazta, hogy Jekelfalussy komolyabban is foglalkozzon a statisztikával, tanfolyamokat is elvégeztetett vele, hogy minél alaposabban hajtsa végre a rábízott feladatokat.

Közreműködött az 1871‑es helységnévtár szerkesztésében. 1878–1879‑ben katonaként részt vett Bosznia megszállásában, majd hazatérve megnősült, és az Ipolysághoz közeli Lontón egy családi kúriát építtetett. Ettől fogva felváltva élt ebben a faluban és a fővárosban. Az 1880‑as népszámlálás 14 millió adatlapjának a feldolgozásában vállalt fontos szerepet. Első komolyabb dolgozata 1882‑ben jelent meg Magyarország műveltségi állapota címmel. A későbbiekben a gazdasági statisztika mellett elsősorban népességi statisztikával, demográfiával foglalkozott, és az ő javaslatára szenteltek nagyobb figyelmet a nemzetiségi adatoknak is. Gondja volt arra, hogy a különböző szintű hivatalok és hatóságok a lehető legalaposabb adatokkal szolgáljanak, adatlapokat készítsenek, és ezek nyomán évente összeállt egy statisztikai évkönyv is, amely sokkal hitelesebb képet nyújtott az ország helyzetéről a politikusoknak, mint az addig meglehetősen hanyagul, „lajstromozással” begyűjtött, sokszor nagyon hiányos információk nyomán kiadott alkalmi füzetek. Szorgalmazta, hogy a statisztikai adatok gyűjtésével és feldolgozásával megbízott hivatalnokok szakmai képzésben részesüljenek, és erről bizonyítványuk is legyen.

Amikor Keleti Károly 1892‑ben elhunyt, Jekelfalussyt nevezték ki a statisztikai hivatal igazgatójává. Ebben a minőségében kezdett el dolgozni Vízaknai Antallal egy újabb rendelkezésen, amely a község‑ és egyéb helynevekről szólt, és törvényes alapot teremtett az Országos Községi Törzskönyvbizottság működéséhez, amelynek ő lett a vezetője. Irányításával a helynevek hivatalos formájának a megállapítását és nyilvántartását végezték el. Több szaklapnak, folyóiratnak (pl. Nemzetgazdasági Szemle, Budapesti Szemle, Közgazdasági Szemle, amely később Közgazdasági és Közigazgatási Szemle néven jelent meg) volt a szerzője és szerkesztője. A Magyar Tudományos Akadémia 1888‑ban levelező, 1893‑ban rendes tagjává választotta. Élete utolsó éveiben betegeskedett, és egyre gyakrabban időzött a lontói kastélyban. Ebben a kis faluban helyezték örök nyugalomra.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/8. számában.

Jekelfalussy József­
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.