Riválisok VIII.: Pizarro és az inkák

Pomichal Richárd 2019. március 14., 13:42

„Az 1531. évben egy másik nagy zsarnok érkezett bizonyos embereivel Peru királyságaiba, ugyanazon a címen és ugyanolyan szándékkal és elvekkel, mint az őt megelőzőek mindannyian…”

Így kezdi beszámolóját az inkák pusztulásáról Bartolomé de Las Casas atya, aki ugyan konkvisztádorként érkezett az Újvilágba, de az őslakosok szenvedéseit látva Isten szolgálatába állt, hogy védelmezőjük lehessen. A nagy zsarnok pedig nem más, mint Francisco Pizzaro, az inka birodalom elpusztítója.

Pizarro valamikor az 1470-es évek első felében született törvénytelen gyermekként Trujillo városában, Spanyolországban. Állítólag apja révén még Cortezzel is rokonságban állt, könnyen lehet, hogy becsvágyát is tőle örökölte. Az ifjú Pizarro karrierje nem indult túl fényesen, az élete végéig írástudatlan hódító ugyanis disznópásztorként kezdte, amit elég nehezen tudott lemosni magáról. Haragosai, irigyei gyakran emlegették háta mögött, hogy szoptatódajkája csakis egy anyakoca lehetett.

Képgalériánk:
Francisco Pizarro Amable-Paul Coutan 1835-ös festményén.

Riválisok VII.: Cortés és Montezuma
Kolumbusz partra lépésével az amerikai indiánok élete, bár ezt akkor még nem tudták, örökre megváltozott.

Konkvisztádorhoz meglepően későn, jóval harmincadik életévén túl hajózott először a nagy vízen túlra, 1509-ben. A mai Kolumbiában szálltak partra, majd azon melegében le is igázták a csibcsa indiánokat, akik korábban Dél-Amerika egyik legfejlettebb államalakulatát hozták létre. Pizarro ott volt Vasco Nunez de Balboa expedíciójában is, mikor az 1513-ban a Panamai-földszoroson átkelve felfedezte a Csendes-óceánt.

Valamikor 1522 táján hallhatott először Biru aranyban bővelkedő, legendás földjéről. Közép-Amerika csendes-óceáni partvonala mentén hajózó konkvisztádorok hozták a hírt, délen egy hatalmas aranyváros csak arra vár, hogy valaki kifossza végre. A bizonyára kapuzárási pánikban szenvedő Pizarróból persze rögtön előtört a hódítási vágy. Jócskán hatvan felé ballagva, több logisztikai akadályt elhárítva, végül 1530. december 27-én mintegy 200 emberrel, háromtucatnyi lóval, pár ágyúval és negyven fokos aranylázzal útra kelt, hogy megszerezze Biru (Peru) mesés kincseit. Az expedíciót a spanyol király, V. Károly is támogatta, a megfelelő méretű tortaszeletért cserébe.  Pizarro nemesi címet és az elfoglalandó terület kormányzói címét is megkapta - előre.

A konkvisztádorok jól időzítettek, egy polgárháború kellős közepébe sikerült csöppenniük. Az Inka Birodalom a XVI. században magába foglalta a mai Peru, Ecuador, Bolívia, Chile, és Argentína egyes részeit. A spanyolok felbukkanásakor több mint 10 millió alattvalója volt az uralkodónak, vagyis az Inkának. Birodalmukat kecsua nyelven Tahuantinsuyunak, azaz a négy égtáj országának nevezték. Fővárosuk Cuzco, ahogy ők hívták „a világ köldöke”, a mai Peru délkeleti részén volt megtalálható.

A hódítók előtti korszakból nem maradtak fenn írott források, így legendákra, szájhagyomány útján örökített történetekre, illetve a spanyolok által lejegyzett információkra kell hagyatkoznunk. Bár az Andok hegyláncai között élő indián kultúráknál nem alakult ki írás, az inkáknak volt egy sajátságos adatrögzítési módszerük – a csomóírás. Terménymennyiséget, adókat, katonai létszámokat ezeken az ún. kipukon rögzítették. A legendák szerint Manco Capac volt az első Inka, akit apja a Nap küldött, hogy várost alapítson ott, ahol megfelelő a talaj a földművelésre, ez lett Cuzco. Az utódai fokozatosan szélesítették területüket, mígnem a XV. századra létrejött a birodalom. Fontos állomás volt a kecsua törzsek hódoltatása, hiszen az ő nyelvük lett végül a birodalom nyelve. 

A spanyolok megjelenését megelőző évtizedekben Tupac Yupanqui majd a fia Huayna Capac uralkodtak. Tupac királyról úgy tartják a legendák, hogy nyugat felé átkelt a Csendes-óceánon. A történészek hajlamosak hitelt adni ezeknek a történeteknek, hiszen az utazás emlékét polinéz szájhagyomány is őrzi. Huayna Capac 1527-ben váratlanul meghalt egy pusztító járványban, könnyen lehet, hogy a spanyolok által behurcolt himlő vagy kanyaró érkezett meg az Andok eldugott völgyeibe. Mivel nem volt kijelölt utódja, a fiai jó szokás szerint egymásra rontottak. A belháborúból Atahualpa került ki győztesen, de a harcok óriási pusztítással és rengeteg áldozattal jártak.

Ezekben a kaotikus hónapokban jelentek meg a páncélba öltözött idegenek, akadálytalanul haladva előre a birodalom szíve felé. Végül 1532. november 16-án Cajamarca városában találkozott Pizarro és Atahualpa. A spanyolok felszólították őt a kereszténység felvételére és V. Károly uralmának elismerésére, mire a magát a napisten leszármazottjának tartó Atahualpa finoman jelezte hova dugják ezt az ajánlatot.

A visszautasítás után Pizarro támadást vezényelt, rengeteg inkát megöltek és elfogták Atahualpát. Bár a birodalom legtávolabbi szegletéből is érkezett arany és ezüst, hogy kiváltsák uralkodójukat, Atahualpa végül a vérpadon végezte. A győzelem teljes volt, az uralkodó felesége, aki Atahualpa halálakor egyébként csak tíz éves volt, végül Pizarro asszonya lett, két fiút is szült neki. A konkvisztádorok ezután Cuzco ellen vonultak, amit annak rendje és módja szerint el is foglaltak. Pizarro jelentésében azt írta V. Károlynak, hogy még sehol nem látott ilyen pompás várost, mint Cuzco.

Első számú harcostársa, Diego de Almagro a frissiben létrehozott Új-Toledo kormányzóságát kapta jutalmul a királytól, míg Pizarro Új-Kasztíliáét. Ezen aztán sikerült jól összevesznie a két spanyolnak, a rövid polgárháború végén Almagrot kivégezték, fiát pedig megfosztották minden vagyonától. A nagy hódító vénségére úgy látszik túlságosan lágyszívű lett, hiba volt életben hagyni ellenfelének fiát. Három évvel később, 1541-ben az ifjabb Diego néhány emberével rajtaütött a békésen falatozó Pizarrón és lekaszabolta. Rá egy évre aztán, a kormányzó halála után kitört utódlási harcban, végül a merénylő is elesett. 

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS