Riválisok VI.: A templomosok és fél Európa

Pomichal Richárd 2019. február 12., 13:13

Sorozatunk előző részében már láthattuk, Szép Fülöp francia király nem ismert akadályokat, ha céljai eléréséről volt szó, ha kellett, magával a római pápával is szembe szállt. Mostani írásunkban a király újabb áldozatait mutatjuk be.

Ki ne halott volna már a Templomos Lovagrendről, amely a maga idejében, bár kétségtelenül sok anyagi és emberi erőforrást birtokolt, csupán egy volt a sok hasonló között. Napjainkban azonban nincs még egy hasonló társaság, amely ennyire népszerű lenne akár a történelem, akár az összeesküvés elméletek kedvelőinek körében. Bár tevékenységüket legendák sora övezi, végzetüket egészen földhöz ragadt dolognak köszönhetik: a pénznek.

Ez a harcos szerzetesrend az első keresztes hadjárat után jött létre, azzal a céllal, hogy megvédelmezze a Szentföldre igyekvő zarándokokat. Hugues de Payens vezetésével nyolc lovag alapította a templomosok rendjét, II. Balduin jeruzsálemi király támogatásával. A királytól megkapták az egykori Salamon-templom egyik szárnyát, amely jó alapot adott az egyik közismert legendának, mégpedig, hogy ők lennének a Szent Grál és a frigyláda titkainak őrzői.

Megalakulásuk után befolyásos támogatóra leltek Bernát clairvaux-i apát személyében, akinek egyébként a nagybátyja is az alapítók között volt.  Gyorsan elfogadásra került a rend szabályzata (regulája), majd az apát megszerkesztette a rend programját. A pápától rengeteg kiváltságot kaptak, templomokat építhettek, sőt nem tartoztak a püspökök fennhatósága alá sem. A lovagok bal vállukon fehér köpenyt hordtak vörös kereszttel, a rend élén a nagymester állt, helyettese volt a sénéchal, a katonai ügyekért a marsall felelt. Jelképük az egy lovon ülő két lovag, amely a rend szegénység és szerénység iránti elhivatottságát volt hivatott szimbolizálni.

Riválisok V.: A jóképű meg a pápa
Az egyháznak új ellenfele támadt a francia király, IV. Szép Fülöp személyében.
Castillo de los Templarios, a templomosok vára Ponferrada városában, amely a Szent Jakab zarándokút mentén fekszik (foto: Contando Estrelas, flickr.com
Castillo de los Templarios, a templomosok vára Ponferrada városában, amely a Szent Jakab zarándokút mentén fekszik (foto: Contando Estrelas, flickr.com

A templomosok fénykorukban, a 13. század derekán a legerősebb lovagrendek közé tartoztak. Hatalmuk sokszor a királyét is elhomályosította, egy időben ők őrizték a Torinói leplet, sőt a mi Aranybullánk egy példányát is. A csatában mindig remekül helytálltak, bár a harctéren sokszor hozták nehéz helyzetbe a kereszteseket önfejűségük és mérhetetlen dicsőségvágyuk miatt

A rend hamar kinőtte kezdeti vállalásait. Hatalmas birtokok, számos rendház, templom, sőt egy magánhadsereg is a templomosok irányítása alá került, de vég kezdetét talán egy saját, kezdetleges bankrendszer létrehozása jelentette. A zarándokok, hogy ne kelljen a veszélyes úton magukkal vinni vagyonukat, befizették a lakhelyükön pénzüket egy templomos rendházba, és egy másikban beválthatták az arról szóló igazolást úticéljuk közelében.

A Szentföld eleste után a központjuk Párizs lett, lévén a templomosok jelentős része francia volt. Ekkora, mérhetetlen vagyonukból már Szép Fülöp is részesült, a király jelentős összeggel tartozott a rendnek. A háborúskodásban kiürült kincstárat templomos arannyal töltötte fel. A vagyon és a hatalom számos ellenséget szerzett a templomosoknak, istenkáromlásról, szodómiáról, eretnekségről szóltak a velük kapcsolatos pletykák.

Fülöp nem volt buta ember, azonnal felismerte a remek lehetőséget, nincsenek templomosok, nincsen adósság. A sors – meg az udvari intrikák – remek lehetőséget pottyantott a király ölébe, a rend utolsó nagymesterét Jacques de Molay-t Franciaországba rendelték, hogy legyen kedves tisztázni a vádakat.

Szép Fülöp és V. Kelemen pápa is fogadta a nagymestert, aki úgy érezte, jól ment a dolog. ebbéli hitét az is megerősítette, hogy 1307 októberében részt vett Fülöp egy rokonának a temetésén. Szegény de Molay-nak fogalma sem volt Fülöp király titkos parancsáról, mely szerint a temetés másnapján minden Frankhonban tartózkodó templomos letartóztattatik. A börtöncella ajtaja október 13-án, egy pénteki napon zárult be a francia templomosok mögött, egyes elméletek szerint innen ered a „péntek 13” legendája is.

Az elfogottakat kegyetlenül megkínozták, hogy minden létező és persze nem létező bűnüket bevallják. A király újrahasznosította a Bonifác pápa ellen bevált vádakat: blaszfémia, sátánimádás és hasonló szörnyűségek. V. Kelemen pápa, Szép Fülöp bábja, pár héttel később elrendelte, hogy a keresztény uralkodók mindenhol tartóztassák le a templomosokat, és kobozzák el javaikat. A rendet 1312-re egész Európában törvényen kívül helyezték.

Jacques de Molay kivégzése egy XVIII. századi fametszeten
Jacques de Molay kivégzése egy XVIII. századi fametszeten

 Végül 1314 tavaszán Molayt és néhány társát a párizsi Notre Dame előtti térre vitték, ahol hatalmas tömeg előtt felolvasták beismerő vallomásukat és az ítéletet. Életfogytiglani börtön. Ekkor azonban Molay és a rend normandiai vezetője újra visszavonták beismerésüket, ezzel egy jó nagyot köpve a király koncepciós levesébe. Fülöp nem sokat szórakozott, elrendelte, hogy még aznap este a Szajna kis szigetén égessék meg őket, mint visszaeső eretnekeket. A legenda szerint a füstbe burkolózó Molay halála előtt még kijelentette, hogy a pápa és a király is hamarosan követni fogja őt a túlvilágra, Isten ítélőszéke elé. Nem tudjuk, hogy Molay átkának köszönhető-e vagy sem, de az biztos, hogy Kelemen a kivégzés után egy hónappal, 1314. április 20-án elhunyt, és még az év novemberében követte őt Szép Fülöp is.

A templomosokhoz számtalan legenda kötődik, az egyik szerint isteni adománynak köszönhették a korban megszokottól hosszabb élettartamukat. Akkoriban Európában a várható élettartam 25-40 év között volt. A templomosok jelentős része elérte a 60-70 éves kort, feltéve, ha egy szaracén fegyvere idő előtt meg nem ölte. Jacques de Molay például 67 évesen szenvedte el a máglyahalált. Mai tudásunk szerint a templomos hosszú életüket tulajdonképpen a Szent Bernát által összeállított reguláknak köszönhetik. Kötelező volt az evés előtti kézmosás, a tiszta abrosz használata, nagyon sok halat, friss zöldséget és gyümölcsöt, sajtot ettek. Hetente háromszor ettek csak húst, sőt a korban merően szokatlan módon, bort is csak mértékkel fogyasztottak.  

0 HOZZÁSZÓLÁS