Riválisok IV.: Véres családi viszonyok
Nem ritkaság, hogy az ember nem jön ki a testvéreivel, az uralkodóknál meg szinte már foglalkozási ártalom, Mehmed, minden törökök szultánja például tizenhét testvérével végzett fiúgyermekének születése után. Szóval nincs abban semmi meglepő, hogy Richárdot és Jánost habár egyazon anya szülte, esküdt ellenségekként élték le életüket.
Albion normann meghódítása után 150 évvel néhány kisebb kitérőt követően az Anjou-Plantagenet család feje, II. Henrik került a trónra. Leszármazottai 245 évig terpeszkedtek Anglia első számú székében, a középkor számos nagy lovagkirályát adva a történelemnek. Az Anjou grófok kabalából egy rekettyebokor (planta genista) ágát hordták vadászkalapjuk (sisakjuk) mellé tűzve, a család innen kapta a töri dolgozatokban oly’ gyakran torzuló nevét: Anjou-Plantagenet. A IX. század második felétől önálló grófságként, majd hercegségként működő észak-franciaországi Anjou uralkodó férfiúi talán sosem kerültek volna trónközelbe, ha nincs az ifjú Geoffroi gróf markáns állvonala. A Jóképű előnevet kiérdemlő hercegnek, ugyanis I. Henrik angol király lányát, a frissen megözvegyült Matildát is sikerült befűznie.
Geoffroi és Matilda fia, II. Henrik a francia király volt feleségét Aquitániai Eleonórát vette feleségül, aki öt fiút szült nyughatatlan természetű férjének. Közülük kettő, Richárd és János történetünk főszereplői. Henrik öt fia közül az első még csecsemőkorában meghalt, de a maradék négy folyamatosan békétlenkedett, hol egymással, hol az apjukkal hadakoztak. A lázongások egyik csúcspontja az volt, mikor Eleonóra is fiai mellé állt, megunva férje folyamatos hűtlenségeit. Henrik ezt hosszú börtönnel jutalmazta. Halkan jegyezzük meg, hogy a férjénél 11 évvel idősebb asszonyság sem szűzies életéről volt híres. Az európai lovagi költészet egyik főszereplőjét tisztelhetjük benne.
Mire a füst eloszlott, csak a két legrátermettebb, Richárd és nála kilenc évvel fiatalabb öccse, János maradt életben a fiúk közül, de apjuk igyekezett egymás ellen kijátszani őket. Elfogadta Richárd trónigényét, de csak akkor, ha az lemond öccse javára a család franciaországi birtokairól, amit akkoriban már évek óta Richárd kormányzott, sőt a rossz nyelvek szerint az öreg még Richárd menyasszonyát is behálózta.
A megalázott Richárd apja ellen fordult, a francia királlyal szövetkezve indított támadást, így II. Henrik kénytelen volt letenni a fegyvert fiai előtt, hiszen mint kiderült János is bátyja oldalára állt. Az öreg király végül elismerte Richárdot törvényes örökösének, majd nem sokkal később elhunyt.
Oroszlánszívű Richárd 1189 szeptemberében lépett a trónra, de tíz évig tartó uralkodásából mindössze fél évet töltött Angliában. 32 évesen megkoronázott megnyerő külsejű, magas, széles vállú fiatalember verset írt, énekelt, jó harcos volt, igazi lovagi erényeket csillogtatott, nagyvonalú a barátaival, kíméletlen az ellenséggel. Az ereje teljében levő király nagy álma volt, hogy keresztes hadjáratot indítson a Szentföldre, és visszafoglalja az időközben újra szaracén kézbe került Jeruzsálemet.
Lassacskán összeállt tehát a harmadik keresztes hadjárat, melyben az angol király mellett, a német-római császár és a francia király is részt vett. Montecuccoli óta tudjuk, a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Nem csoda hát, hogy Richárd a klasszikus módszerhez fordult kincstára feltöltésére – hatalmas adót vetett ki országára, illetve eladta vagy bérbe adta a nélkülözhető királyi birtokokat.
A hadjárat végül kudarcba fulladt, ráadásul hazafelé tartva Richárd az osztrák herceg V. Lipót fogságába esett. Ugyanis miután Richárd hajótörést szenvedett az Adrián, kénytelen volt Lipót területein át álruhában hazajutni, de Bécs közelében felismerték és elfogták. VI. Henrik német-római császár, mint Lipót hűbérura magának követelte a becses foglyot, Fülöp Ágost francia király pedig Richárd fogságát kihasználva igyekezett elfoglalni annak francia birtokait. Fülöp semmit nem bízott a véletlenre, igyekezett meggyőzni Richárd öccsét, hogy késleltesse a váltságdíj kifizetését. A császár csillagászati összeget követelt, 150 ezer márka ezüstöt, ami az angol kincstár majd’ háromévnyi bevételének felelt meg. A királyt végül a hegyeket megmozgató anyai szeretet mentette meg, Aquitániai Eleonóra valahogy csak előteremtette az irdatlan összeget.
Richárd Szentföldi hadjárata előtt örökösévé nem a testvérét, hanem az unokaöccsét tette meg, az akkor négyéves Artúrt. János kihasználta az alkalmat, és Richárd távollétében megpróbálta megszerezni a hatalmat. Ebben az akkor már több, mint 70 éves édesanyjuk, Eleonóra akadályozta meg. Hosszú fogságban töltött hónapok után, mikor Richárd megszabadult a császári vendégszeretetből, azonnal nekilátott a rendcsinálásnak. János jobbnak látta nem megvárni bátyja hazatértét, és Franciaországba menekült.
Később aztán a két testvér viszonya rendeződött. A Robin Hood mondakörben szereplő bátyja hazatérése után is ármánykodó János herceg képére semmilyen forrásunk nincs. Sőt ott volt bátyja oldalán annak franciaországi hadjáratában.
Az egyik legnagyobb lovagkirály élete végül egészen prózai véget ért, 1199-ben egy várostrom során kapott egy nyílvesszőt a vállába. A krónikások szerint a seb elfertőződött és a király meghalt. Halálos ágyán még megbocsájtott gyilkosának, és elrendelte, hogy nem eshet baja, ha a várat elfoglalják. Az édesanyja és az emberei azonban nem voltak ilyen megbocsátóak, megnyúzták és felakasztották a szerencsétlen céllövőt.
Oroszlánszívű Richárd törvényes fiú utód nélkül, 42 évesen halt meg. A trónon testvére, János követte. Az angol királyok franciaországi földekkel is rendelkeztek akkoriban, melyre a mindenkori francia uralkodók rá akarták tenni a kezüket. A franciák, ellenségem ellensége a barátom alapon, Richárd halálával annak unokaöccsét a gyermek Artúrt támogatták a trónharcban. Artúr végül különös körülmények között17 évesen meghalt. Egyes források szerint maga János ölte meg. A szóbeszéd szerint megfojtotta, esetleg leszúrta, ismerve János nem túl jó hírnevét nyilván hátulról, majd a Szajnába dobta.
János azonban nem rendelkezett bátyja képességeivel, az angol kincstárat pedig kimerítette a folyamatos hadakozás, a franciák szép lassan minden angol birtokot megszereztek a kontinensen. Ezek után kapta meg János a nem túl hízelgő Földnélküli jelzőt. Sikerült mindenkit magára haragítania, még a pápa is kiközösítette, aminek eredményeképpen az angol bárók rákényszerítették a Magna Charta kiadására 1215-ben, ami jelentős mértékben korlátozta a király hatalmát. Ez sem hozott megnyugvást, mert pár hónappal később a fellázadt bárok francia segítséggel újra mozgósították csapataikat, János a lázadás kitörése után nem sokkal hunyt el, vérhasban. Az utókor az egyik legrosszabb uralkodónak tartja, a BBC History magazin a „13-ik század legszörnyűbb britje” címmel ruházta fel.
