Pozsonyban egykor a legszegényebbek is kaviárt fogyasztottak
A régi pozsonyi karácsonyi étkezési szokásokat nagyban befolyásolta, hogy az egykori koronázóvárost egy multikulturális és többnemzetiségű közeg jellemezte. Katarína Nádaská szlovák etnológus, történész elárulta, milyen hagyományos étkek kerültek Szenteste alkalmával a pozsonyiak karácsonyi asztalára.
A pozsonyi gasztronómiába elsősorban osztrák, német és magyar hatások keveredtek, de jelentős befolyások érkeztek Bécsből, Franciaországból vagy Csehországból, ahogy a történelmi Felvidék különböző más részeiből is. Természetesen ez nem csak a karácsonyi étkekre vonatkozik, hanem a pozsonyi gasztronómia egészére.
Karácsonykor nem volt Pozsonyban olyan háztartás, ahol ne sütöttek volna valamilyen édes kalácsot. A pozsonyiak imádták a pozsonyi kiflit, a kuglófot, fonott kalácsot, de igazi különlegességnek számítottak a pozsonyi bonbonok is. Ugyancsak nem hiányozhattak a nagymamák, nagynénik és a szerteágazó rokonságból megörökölt receptek alapján elkészített finomságok sem.
Emellett különösen fontos szerepet játszottak a magyar szakácskönyvekben leírt ételek receptjei is. A pozsonyiak körében a prímet a császári udvarról ellesett süteményreceptek vitték. Ezeket az édességeket rendkívül kedvelték a koronázóvárosban.
Az etnológusnő kifejtette, hogy az egyes pozsonyi úri családokban a szolgálólányok és asszonyok - úrnőjük felügyelete alatt - szinte versenyeztek a finomabbnál finomabb sütemények elkészítésében.
Szentestén az emberek ünnepi öltözékben ültek az asztalhoz. Úgy tartották, hogy békével a szívükben kell vacsorához ülniük. Az ünnepi asztalról nem hiányozhatott a jó bor, a Dunából kifogott hal, és a hagyományos karácsonyi leves.
Szenteste három karácsonyi levest fogyasztottak: hallevest, káposztalevest és lencselevest. Ezek mind böjti ételeknek számítottak.
Ezután a halétkek következtek: fekete ponty vagy ragadozó halfajok (csuka, fogassüllő, pisztráng, harcsa), különböző módon elkészítve. Végezetül a fonott kalács tésztájából készült mákos vagy diós guba került az ünnepi asztalra – ismertette Katarína Nádaská.
Pozsonyban – más városokhoz hasonlóan – éltek gazdagabb és szegényebb emberek. Karácsonykor különböző háziállatok és madarak húsából főztek, de előszeretettel fogyasztották a kárpáti erdők kínálta vadhúsok, vízi- és erdei madarak, illetve gombák színes választékát is. Természetesen nem hiányozhattak a Dunából kifogott különböző halfajták sem.
Ami talán meglepő lehet, hogy Pozsonyban ugyancsak fogyasztottak csigákat, békát, kagylót, kígyót, ló- és szamárhúst, ahogy sün-, vakond-, sőt kutya- és macskahúst is.
A 18. században, amikor még a Duna nem volt szabályozva, egészen a Fekete-tengerből érkező halak is elszaporodtak folyókanyaraiban. Ez okból a kaviár még a legszegényebb pozsonyi lakosok étlapján is megtalálható volt – mondta az etnológusnő.
