2021. augusztus 15., 17:38

Pedagógiai mozgalmak Hont megye székhelyén

Az oktatásnak mindig is a társadalom legszilárdabb alapjának kellene lennie, hiszen a felnövekvő nemzedékek felkészültségétől, megbízható tudásától függ a jövő. Az oktatáspolitika megfelelő kezelése, irányítása a 19–20. század fordulóján gondot okozott tájainkon is.

Honti tanügy

1848-ban Ipolyságon még mindig csak „két tanító alatt” folyt az oktatás, két osztályban 74 fiú és 53 lány tanult. (Palugyay, 1855) Hiába iktatták törvénybe a 19. század derekán az általános iskolakötelezettséget, még a 20. század elején is jócskán akadtak analfabéták az országban. Köztük lehettek elegen Hont megyében is.

A 19. század kilencvenes éveiben Ipolyság római katolikus elemi iskolája 5, izraelita elemije 2 tanerős volt. Polgári leányiskolájában 4 tanítónő működött.

A városban ekkor már megnyílt az iparos tanonciskola is. 1898-ban nyolcvanan tanultak itt, ám a tanügyi bizottság sajnálattal állapította meg, hogy „a tanoncoknak egy igen jelentékeny száma az ipariskolába való belépésekor az abc-t sem ismeri”. (Honti Lapok, 1899/24)

Hogy az áldatlan állapotokon, az oktatás kiszolgáltatott helyzetén javíthassanak, Jávor B. Lajos ipolysági tanító 1899-ben megyei tanítóegyesület létrehozását sürgette. Úgy gondolta, egy ilyen egyesület által kifejtett erő „hatalmas tettekre képesít”. (HL, 1899/34.) Az iskolaügy helyzetének megoldását az is fékezte, hogy a megyében sokáig nem volt önálló tanfelügyelőség. Mint a Borovszky-féle monográfiában is olvasható: „Hont vármegye eleintén a szomszéd Barssal egyesített tanfelügyelőséget alkotott, de a szervezés munkájában már észrevehető volt, hogy e feladatok teljesítésére egy ember ereje kevés, mert azt messze túlhaladja a két törvényhatóság területére terjedő munkakör; ezért csakhamar az ipolysági iskolaszék elnökét, Gyürky Antalt mint helyettes tanfelügyelőt bízták meg a vármegye területén a népnevelés ügyeinek vezetésével. Később Hont vármegyében külön tanfelügyelőség rendszeresíttetett. A tanfelügyelőség szervezésével számos újabb intézkedés történt a népnevelés terén.” (Borovszky, 1906)

Honti tanügy

A már említett Jávor B. Lajos és néhány lelkes tanító kezdeményezésére, illetve az Ipolyságra kinevezett országos hírű tanfelügyelő, Rill József hathatós támogatásával 1899. szeptember 18-án létrejött a Hontmegyei Általános Tanítói Egyesület megalapozását szervező bizottság. Pár nap múlva megtartották első közgyűlésüket. A szervezet érdemi munkáját a XX. század elején fejtette ki. Egy későbbi ülésükről szóló tudósításban olvashatók az alábbi elgondolkodtató sorok, amelyek a tanítók megalázó helyzetére mutatnak rá:

Mit tapasztal ma a néptanító? Mindenekelőtt azt, hogy állásban és fizetésben a szolgák után következik; továbbá azt, hogy neki kötelessége az igát húzni és éhezni akkor is, midőn a sokkal kisebb minősítéssel bíró állami tisztviselők ma kétszer akkora fizetésben részesülnek, mint a magyar tanító.” (HL, 1903/5)

A honti tanügyi mozgalmak eredményességéhez, mint említettük, nagyban hozzájárult Rill József (1839–1909), aki 1889-ben Ipolyságra, az újonnan létrehozott királyi tanfelügyelőségre került. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a népiskolák felállításában. Ahogy a hontiak látták, „testestül, lelkestül teljesíti mind ama kötelességeket, amelyeket nagy hivatása rá ró, és ennek a kivitelében nem engedi magát senki által befolyásolni”. (Honti Naptár, 1907)

A Rill köré csoportosuló honti tanítók szorgalmazták egy helyi pedagógiai szaklap kiadását, s az ipolysági gimnázium felállítását is.

A Torontál megyéből származó kiemelkedő pedagógus, oktatáspolitikus és szakíró két ízben is Hont megyében tevékenykedett mint tanfelügyelő. Egykori munkatársa, a bajtai születésű, egy ideig kisgyarmati tanító, Drozdy Gyula írta róla születésének 100. évfordulója kapcsán a Néptanítók Lapjában: „A múlt század bontakozó pedagógiai életnek egyik kimagasló alakja volt. Mint ember, mint tanító, mint tanítóképző intézeti tanár, mint kir. tanfelügyelő s mint pedagógiai író, markáns egyéniségének bélyegét erősen rányomta a kor fejlődő közoktatásügyének minden ágazatára.” (Drozdy Gy.,1939. 86–89. l.) Fokozatosan országos hírnévre tett szert. Nem csoda, hiszen állandóan képezte magát, életét pedig a közügyek szolgálatába állította.

Rill megyei tanfelügyelőként is a tanítók állandó önművelését, továbbképzésük fontosságát hangsúlyozta. Cikkei a hazai és a külföldi lapokban nagy feltűnést keltettek. Hozzá kell tennünk: „Rill József azok közül a kevesek közül való, akik nem törtetéssel, hanem Isten adta tehetséggel párosult szorgalommal, fáradhatatlan munkával küzdötték fel magukat tanítósorsból arra a polcra, ahová emelkedtek.” (Drozdy Gy.,1939. 89. l.) 1889-ben került először Hontba. Innen 1897-ben Moson megyébe helyezték, ám 1900-ban visszakerült Ipolyságra, ahol nyugdíjazásáig, 1907-ig végezte munkáját. Rill szakirodalmi és publicisztikai munkássága is kiterjedt volt. Hont megye monográfiájában ő foglalta össze a vidék közoktatásának történetét.

Honti tanügy

A Rill által is szorgalmazott megyei pedagógiai lap csak 1910 áprilisától jelenhetett meg Ipolyságon havonként, Hontmegyei Népoktatás címmel. 1911 szeptemberétől Honti Tanügy lett az újság címe, melyet a királyi tanfelügyelőség és a Hontmegyei Általános Tanítóegyesület lapjaként jegyeztek. 1918-at bezárólag kilenc évfolyama jelent meg. Egyféle közlöny szerepét is betöltötte, s elsősorban a pedagógustársadalom, az iskolák és az egyesület helyzetéről írt. Közölt több kiváló pedagógiai tanulmányt is, foglalkozott a nemzetiségi iskolák helyzetével. E téren olykor nacionalista hangnemet megütő írásokat is közzétett.

Komoly kérdésekkel foglalkoztak, mint például a létesítendő pedagógusházzal, a tanítói fizetések rendezésével, a gyermekvédelemmel, a továbbképzéssel és az önműveléssel, a felekezeti és az állami iskolák helyzetével stb.

Az is kiderül a beszámolókból, hogy működtették az ipolysági szabad líceumokat, ahol kiváló szakemberek, tapasztalt pedagógusok számoltak be munkájukról, módszereikről.

A lap felelős szerkesztője hosszú idő át Hercsuth Kálmán királyi tanfelügyelő volt, akit pedagógiai szakíróként is jegyez az irodalom. Rendszeresen publikált az ipolysági szaklapban is. Írt a szociálpedagógiai reformokról, a gyermek beszédéről és annak hibáiról, a családi nevelés problémáiról stb. Több külföldi és hazai szaklapban is értekezett. Önálló művei közül ismertebb még a Fadrusz János élete és művészete, valamint a Jellemképek a gyermek életéből című kötete.

1910-től egy ideig a kolozsvári Kuliszeky Ernőt is felelős szerkesztőként jegyezte a lap. Szintén a tehetségesebb tanfelügyelők közé tartozott: már akkor is ilyen tisztséget töltötte be, amikor Barsnak és Hontnak közös tanfelügyelősége volt. Támogatta az óvodák létrehozását, fejlesztését, tanügyi cikkeket publikált több lapban. Tagja volt több közművelődési egyesületnek és a Magyar Néprajzi Társaságnak is.

Pálfi Péter tanfelügyelő nagy érdeme volt Ipolyságon, hogy támogatta a főgimnázium elindítását, és maga is részt vett a szervezőmunkában.

Honti tanügy

A lap legaktívabb munkatársai közé tartozott Ujj György (sírja a város köztemetőjében van), aki több rangos írása mellett néhány félresiklott eszmefuttatást is írt a nemzetiségi iskolákról. Szorgalmazta például, hogy a szlovákok lakta területeken ténykedő pedagógusokat külön anyagi támogatással jutalmazzák, ha sikereket érnek el a magyar nyelv oktatásában, avagy szorgalmazzák az ilyen helyeken a teljes magyar nyelvű oktatást.

A XX. század elejétől ténykedő pedagógusegyesület nagyban hozzájárult az oktatás rangjának és színvonalának az emeléséhez. Sajnos, az első világháború kitörése megakasztotta a tevékenységét. Több tanító is a harctérre került, akik közül néhányan életüket is vesztették. Minderről szintén olvashatunk a társaság lapjában, amely 1918 után a Hontmegyei Általános Tanítóegyesülettel együtt megszűnt.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/32. számában.

Megosztás
Címkék