2020. április 26., 17:25

Ógyallán volt a legeredményesebb

Alighanem sokan tudják, hogy Ógyalla száz évvel ezelőtt a magyarországi csillagászat központja volt. A településen volt kiterjedt birtoka Konkoly Thege Miklósnak (1842–1916), aki sok minden iránt érdeklődött, és az egyik nagy szenvedélye az asztronómia volt. 1871-ben fogott bele egy csillagda megépítésébe, amely néhány év alatt Magyarország legfontosabb csillagászati obszervatóriumává és a fiatal asztronómuspalánták zarándokhelyévé vált.

Ógyallai csillagda
Médialapozó
Fotó: Archívum
Az ógyallai csillagda napjainkban

Pozsonyi gimnazistaként itt segédkezett a nyári szünetben Kövesligethy Radó (1862–1934), aki később egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Néhány évet eltöltött Ógyallán báró Harkányi Béla (1869–1932), aki a világon elsőként határozta meg elméleti úton néhány csillag felszíni hőmérsékletét, de itt kezdte pályáját Tass Antal (1876–1937) és Terkán Lajos (1877–1940) is, akik közel 20 évet töltöttek Ógyallán és ők voltak azok, akik 1920-ban a csillagvizsgáló legtöbb műszerét és berendezését, valamint a könyvtárát Budapestre költöztették.

Terkán Lajos
Terkán Lajos
Most Terkán Lajos pályáját vázolnám fel, aki 1877. április 26-án Székesfehérvárott született. Késői gyerek volt, három testvére közül Ferenc 13, István 11, Erzsébet pedig 9 éves volt, amikor a világra jött. A Terkán család nem volt tehetős, noha az apa gimnáziumot végzett, de kisiparosként egy szobakonyhás lakást tudott csak biztosítani maguknak. Lajos jó eszű gyerek volt és 1888-ban a ciszterciták székesfehérvári Katolikus Főgimnáziumába íratták be. Nem minden tantárgyban volt kiváló, elsősorban a matematika és a fizika érdekelte, a zene annál kevésbé és később, amikor a lánya a zongoraművészi pályát választotta, nem volt elragadtatva tőle.

A gimnáziumot végül Győrben fejezte be, ahová a család Székesfehérvárról átköltözött. A bencések gimnáziumában is a matematika vonzotta leginkább, annyira lelkesedett a tárgyért, hogy már a nyári szünetben megoldotta a következő tanév anyagának feladatait a tankönyvből. Az érettségit követően a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, ahol matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. A tandíjat a gazdagabb diákoknak adott magánórákból teremtette elő. Itt a már említett Kövesligethy Radó volt az egyik tanára és ő hívta fel Konkoly Thege Miklós figyelmét a tehetséges hallgatójára.

Konkoly Thege Miklós
Konkoly Thege Miklós

Az ógyallai csillagda akkor már állami intézmény volt, miután építtetője anyagilag nem tudta bővíteni sem a felszerelését, sem az alkalmazottak számát. Viszont továbbra is igazgató maradt, és neki kellett megtalálnia a munkatársakat. Így került 1900-ben Terkán Lajos Ógyallára, ahol 1920-ig dolgozott. Közben kitört az I. világháború és Terkán négy évig a fronton szolgált. Csak kétszer kapott szabadságot és akkor Ógyallán folytatta a megfigyeléseket. A háború végeztével egy katonai iskolában taníthatott volna, még őrnagyi rangot is felajánlottak neki, de ő rohant vissza Ógyallára, amely akkorra már Csehszlovákia része lett.

Tass Antallal (aki ekkoriban már a csillagvizsgáló igazgatója volt az 1916-ban elhunyt Konkoly Thege utódaként) felmérték a helyzetet és elhatározták, hogy átköltöztetik az intézmény mozdítható részét Budapestre. Itt a Svábhegyen (később: Szabadsághegy) kijelölték egy új obszervatórium helyét.

Terkán Lajos legjelentősebb csillagászati eredményeit Ógyallán érte el. Fő kutatási területe a változócsillagok fotometriája, a meteorok és a kisbolygók megfigyelése volt. Dolgozataiban komoly matematikai apparátust használt, differenciálegyenletekkel és integrálokkal megspékelve. Bizonyos adatok alapján így számolta ki bizonyos csillagtípusok felszíni hőmérsékletét és méreteit. Ezekre az eredményekre külföldön is felfigyeltek, gyakran hívták nemzetközi konferenciákra, ahol beszámolt megfigyeléseiről. Kiválóan tudott latinul is, egyik latinul írt könyvét a Vatikánban adták ki.

Az üstökösökkel is foglalkozott, állítólag ő pillantotta meg elsőként Magyarországon 1910-ben a Föld közelébe érkezett Halley-üstököst.

Budapesten sokkal nehezebb körülmények között dolgozhatott. Sokszor gyalogoson kellett hazajönnie a város határában lévő csillagvizsgálóból, miután a fogaskerekű napjában csak háromszor járt. Még a háború előtt megnősült és Budapesten már egy több tagú családot kellett eltartania. Különösen az élelem beszerzése okozott gondot. Terkán egy hátizsákkal indult munkába és útközben a Nagycsarnokban bevásárolt. Később a csillagvizsgáló mellett kialakított egy kis veteményest, ahol a legfontosabb zöldségféléket maga termesztette.

A szakmai ranglétrán nem nagyon tudott előrehaladni, ellenfelei azt is meghiúsították, hogy átvegye az 1934-ben elhunyt Kövesligethy csillagászati tanszékének a vezetését. Az a vágya sem teljesült, hogy a gyermekei a nyomdokaiba lépjenek. Fia orvos lett, aminek végül még örülhetett is, azt viszont nehezen viselte, hogy a matematikában is kiváló lánya a zenei hivatást választott. Azt meg hetekig nem tudta megbocsátani neki, hogy szép hosszú haját levágatta és az akkoriban divatos bubi frizurát csináltatott magának.

Kövesligethy Radó
Kövesligethy Radó

Egyébként szívélyes, közvetlen és jó kedélyű ember volt, már Ógyallán is sokat segített a rászorulókon, sőt olykor még a magánéleti problémáikban is igyekezett tanácsokkal ellátni őket.

Mélyen vallásos ember volt, és a jezsuiták főiskoláján matematikát tanított haláláig. Egész életében erős fizikumú, nagy teherbírású ember volt. Sajnos 62 éves korában rákos lett, és a betegség alig három hónap alatt végzett vele. 1940. március 29-én Budapesten hunyt el.

+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék