Nyugdíjasok az egyetem padsoraiban
Rapcsák Terike temperamentumán mit sem fog az idő, ma is szókimondó, fürge, éles eszű, minden iránt érdeklődő 65 éves nyugdíjas. Valaha péknek tanult, azután 33 évesen – munka mellett – leérettségizett. Szült három gyereket, dolgozott a helyi bútorgyárban, végül tehetetlen idős emberek gondozója lett. Negyven évnyi munkaviszony után 198 eurós nyugdíjjal kezdte el a megérdemelt pihenést. Ma 9 unokája, 2 dédunokája és minimális nyugdíja van.
Gyermekei, unokái magyar iskolába jártak, de mindig arra tanította őket: tanulják meg az államnyelvet is, mert ahogyan ő fogalmaz: kell, hogy szlovákul is el tudjátok mondani, ami rosszul esik nektek, ami fáj!
Idén is sűrű a programja: május 25-én lesz a diplomaosztója, augusztus 17- ére pedig egykori általános iskolai évfolyamtársainak az 50 éves találkozót szervezi.
„Mindig tanulni szerettem volna, de hát szegények voltunk, a pék szakma közvetlenül és átvitt értelemben is a mindennapi kenyerünket jelentette. Később – egykori főnökömnek köszönhetően – mégis leérettségizhettem. Jó pár évvel ezelőtt véletlenül meghallottam a rádióban, hogy Szlovákia egyetemein szeniorok részére is indítanak képzéseket. Azonnal tudtam: amint lehetőségem adódik rá, én bizony beiratkozom. Immár harmadik éve vágyaim beteljesedtek, szociológiát és szociálpszichológiát tanulok.”
Talán kevesen tudnak arról, hogy az 50. életkorukat betöltő és legalább érettségi vizsgával rendelkező középkorú emberek ma Szlovákia 16 egyetemén folytathatnak tanulmányokat. A kellemes légkörben folyó tanulásnak egyetlen feltétele az aktív kíváncsiság és a tanulási kedv.
Az élethosszig tartó tanulás jótékony hatással van az érett korúak szellemi aktivitásának fenntartására. Elsőként 1990-ben Pozsonyban a Komenský Egyetemen indult számukra képzés. Pillanatnyilag Szlovákia-szerte több mint hétezer fő látogatja ezeket a képzéseket, 85 százalékuk nő.
Az időskori képzésnek nemcsak az új információk megszerzése a feladata, a közös érdeklődés barátságokat szül, agytréningre ösztönöz, fontos szerepet játszik az új kapcsolatok kiépítésében, az önmegvalósítás érzésének kiteljesítésében, az emlékezet aktivitásának növelésében is. Egy olyan hároméves képzésről van szó, amelynek az első évfolyama minden jelentkező számára közös, hiszen elsősorban arra hivatott, hogy az élet több területéről általános képet nyújtva, alapul szolgáljon a későbbi szakosodásra. A tandíj nagyon méltányos, egy tanévre nyugdíjból élőknek 50, az aktívan dolgozóknak pedig 70 €.
Kassán a jelentkezők pillanatnyilag az angol nyelvet tanulhatják, megismerhetik az életünket behálózó digitális technológiát, elmélyedhetnek az orvostudomány, a politológia, a jog, a lélektan, a szociológia, a természettudományok, a repüléstan, illetve a geoturizmus számukra praktikus ismereteiben.
„A szociológiát és a szociális lélektant választottam szakomul” – folytatja Terike. „Mi csupa praktikus dolgot tanulunk, szó esik például az emberi kapcsolatokról, arról, hogyan viszonyuljunk másokhoz, mik a sikeres együttélés, a megértés feltételei. Annyi információt kapunk egyszerre, hogy azokat napokig emésztem. Havonta két alkalommal, péntekenként találkozunk, de amint hazaérkezem – mert izgat a téma – én máris elkezdem a hallottakhoz kapcsolódó teszt kidolgozását. A következő hétfőtől pedig már azt várom, mikor lesz végre újra péntek. De nemcsak mi szeretünk egyetemre járni, a tanárok is szívesen tanítanak bennünket, hiszen nem unott arccal, hanem szájtátva hallgatjuk őket.”
Terikének van olyan osztálytársa is, aki immár a 9. szakot tanulja, lassan kimeríti a kínálatot. Mások meg párhuzamosan több szakra is járnak egyszerre. Imád velük lenni, csiszolni az agytekervényeiket, hiszen ez frissen tart, új értelmed ad a nyugdíjas éveknek.
Ha az idén diplomát kapsz, akkor hogyan tovább, kérdezzük Terikét.
„Az nem jelenti azt, hogy én itt befejezem. Természetesen tovább is folytatom a tanulást. Tudod, amikor a férjem elkísért a beiratkozásra, azt állapítottuk meg a vonatban ülve, hogy korosztályom tagjainak legalább 80 százaléka orvosához utazik Kassára. Én meg – hála Istennek – tanulni! Mekkora különbség! Egyetlen szívfájdalmam csupán az, hogy Helmecről mindössze ketten élünk ezzel a nagyszerű lehetőséggel, pedig csak az első lépést nehéz megtenni!”
