2019. november 17., 16:02

Napi egy marék gyógyszer?

Az időskor önmagában nem jelent szükségszerűen betegséget. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az évek múlásával egyre fokozódik az esélye valamilyen betegségnek.

Ha gyógyszert szedünk, vigyázzunk a napozással!
Médialapozó
Fotó: pixabay
A kép illusztráció

Csontritkulás, magasvérnyomás-betegség, demencia, és sorolhatnánk a betegségeket, amelyeket a hétköznapokban az időskorral társítunk. A diagnózisok mellé társul a napi rengeteg gyógyszer is, amit az orvosok felírnak. 

A geriátriának (az orvostudomány időskori jellegzetességekkel foglalkozó szakterületének) talán a legnagyobb kihívása éppen a polipragmázia.

A kifejezés azt jelenti, hogy valaki a betegségére, tüneteire a szükségesnél több gyógyszert szed egyszerre. Egyes felmérések szerint azok, akik hétféle gyógyszert szednek egyidejűleg, kilencvenöt százalékos valószínűséggel e gyógyszerek halmozódó mellékhatásainak következtében szorulnak kórházi ellátásra, nem az alapbetegségük miatt! 
Nem az lenne a célravezető, ha nem szednének egyszerre ennyi gyógyszert az emberek?

A kérdésre nem lehet egyszerűen igennel válaszolni, sőt, csakis személyre szabottan lehet átgondolni, mi a mindenképpen szükséges, és mi a már túlzottá, akár veszélyessé váló gyógyszeres terápia.

Az idősödő szervezet számtalan élettani változáson megy keresztül, ezek miatt sincs egységes válasz a kérdésre. Szembetűnően csökken az izomszövet mennyisége, a zsírszövet pedig ehhez viszonyítva megnő. A vérben a gyógyszerek szállításában fontos fehérjék mennyisége csökken, ennek következtében az együtt szedett gyógyszerek váratlan kölcsönhatásba keveredhetnek: egyik jelentősen eltolhatja a másik koncentrációját, hatástalanná vagy éppen túlzottan erőssé téve azt.

Fotó:  Archívum

Számtalan vérkeringési paraméter gyengül, a veseműködés csökken, ugyanakkor a máj méregtelenítő képessége szükségszerűen nem romlik. A gyógyszerek felszívódásában is fontos vékonybél bolyhainak felülete szintén csökken. Számtalan receptor száma, érzékenysége módosul az életkor előrehaladtával. Ezekből következik, hogy

az idős betegnél – főleg ha többféle gyógyszert kell szednie – a kezelés elején alacsony gyógyszerdózissal, és fiziológiai paramétereinek gyakori kontrolljával érdemes kezdeni a terápiát.

Így az orvos és a beteg is kitapasztalhatja, hogy a szervezete melyik szerre mennyire érzékeny.

Tipikus példa a vérnyomáscsökkentő gyógyszert váltó beteg súlyos állapotromlása

Bizonyos gyógyszerek erőteljesen csökkentik a vér nátriumkoncentrációját,

emellett az időskorra jellemző, hogy kevésbé érzékeli az ember a szomjúságot, ezért nem iszik annyi vizet. A kettő együttes hatása lehet akár életveszélyes hiponatrémia, azaz alacsony nátriumkoncentráció a vérben. Furcsa neurológiai zavarok, epilepsziaszerű tünetek, zavartság lép fel többek között. Ha időben gondolnak rá, megbizonyosodnak, hogy tényleg ez a baj, és elkezdik a lassú nátriumpótlást, átállítják a vérnyomáscsökkentők dózisát, az ijesztő tüneteket maga mögött hagyja a beteg, és mintegy felpattan az ágyból.

Szociális izoláció, depresszió

Nem feledkezhetünk el az időskorral járó egyik legjelentősebb változásról, a szociális izolációról, és az ebből fakadó lehangoltságról, depresszióról sem.

Részben ennek a számlájára írható, hogy csökken az idős beteg együttműködési kedve a kezelést előíró orvosokkal. A többféle betegségre sok esetben egymás ellen dolgozó gyógyszerek javasoltak. Példa lehet a csontritkulás, amire gyakran biszfoszfonát-kezelést rendel az orvos.

Ugyanakkor ez a gyógyszer annyira rontja a csontsebek gyógyulását, hogy a fogászati beavatkozásokat nehézkessé, akár lehetetlenné teszi.

Pedig pont időskorban gyakoribb, hogy fogat kellene húzni. Komoly körültekintést igényelnek az ehhez hasonló esetek. A legfontosabb, hogy a különféle szakterületekben jártas egészségügyi személyzet mindig értesüljön a kollégái által diagnosztizált és kezelt betegségekről.

Minél több gyógyszert szed az ember, annál nagyobb az esélye a tévesztésnek, hogy kihagyja, elfelejti, vagy rosszkor veszi be valamelyiket.

Ezt a tényt csak súlyosbítja az időskori demencia. Az orvosok sincsenek könnyű helyzetben, amikor azt akarják megállapítani, melyik a legszükségesebb gyógyszer, és melyik nélkülözhető.

Az utóbbi években egyre gyűlik a szakirodalom ennek a megoldására, és nemzetközileg elfogadott ajánlások is készültek. Az egyik naprakész ajánlási rendszer az úgynevezett FORTA klasszifikáció, amely csoportosítja a gyógyszereket az egyértelműen előnyösekre, nélkülözhetetlenekre, körültekintve alkalmazandókra, kérdésesekre és idős betegeknél kerülendőkre. Ez a klasszifikáció segít áttervezni az egyidejű többszörös gyógyszerszedést.

Elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció

Mindezek mellett nem szabad elfeledni, hogy a sok gyógyszert szedő beteg és orvosa között elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció.

Ha a beteg úgy érzi, hogy valamelyik gyógyszerét nem jól viseli, feltétlenül jelezze, ne titkolja el. Nagy a kísértés, hogy alternatív szerekhez, varázsteákhoz forduljon, csak káliumos, vagy csak nátriumos sódiétára álljon.

A helyzeten csak rontanak például a daganatkezelést csupán C-vitamin-szedésre korlátozó kuruzslók.

Ezek a szerek jobb esetben hatástalanok, rosszabb esetben megzavarják az orvos által adott gyógyszerek hatásait, újabb mellékhatásokat provokálva. A ginkgokivonatok is módosíthatják egyes gyógyszerek hatását.

Ne titkoljuk az orvosok előtt, milyen készítményeket szedünk, és azt sem, ha valamelyik gyógyszer hatástalanságára, mellékhatásaira gyanakodunk! Általános válasz sajnos nincs arra, hogy mennyi gyógyszert érdemes, lehet egyszerre szedni. Az egyéni tolerancia nagyban meghatározó ebben. És természetesen az, hogy mennyire tud az orvos a betegével, illetve a beteg az orvosával kommunikálni.

A szerző kutatóorvos

Megjelent a Magyar7 2019 45. számában.

Ha gyógyszert szedünk, vigyázzunk a napozással!
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.