Napi egy marék gyógyszer?
Az időskor önmagában nem jelent szükségszerűen betegséget. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az évek múlásával egyre fokozódik az esélye valamilyen betegségnek.
Csontritkulás, magasvérnyomás-betegség, demencia, és sorolhatnánk a betegségeket, amelyeket a hétköznapokban az időskorral társítunk. A diagnózisok mellé társul a napi rengeteg gyógyszer is, amit az orvosok felírnak.
A geriátriának (az orvostudomány időskori jellegzetességekkel foglalkozó szakterületének) talán a legnagyobb kihívása éppen a polipragmázia.
A kérdésre nem lehet egyszerűen igennel válaszolni, sőt, csakis személyre szabottan lehet átgondolni, mi a mindenképpen szükséges, és mi a már túlzottá, akár veszélyessé váló gyógyszeres terápia.
Az idősödő szervezet számtalan élettani változáson megy keresztül, ezek miatt sincs egységes válasz a kérdésre. Szembetűnően csökken az izomszövet mennyisége, a zsírszövet pedig ehhez viszonyítva megnő. A vérben a gyógyszerek szállításában fontos fehérjék mennyisége csökken, ennek következtében az együtt szedett gyógyszerek váratlan kölcsönhatásba keveredhetnek: egyik jelentősen eltolhatja a másik koncentrációját, hatástalanná vagy éppen túlzottan erőssé téve azt.
Számtalan vérkeringési paraméter gyengül, a veseműködés csökken, ugyanakkor a máj méregtelenítő képessége szükségszerűen nem romlik. A gyógyszerek felszívódásában is fontos vékonybél bolyhainak felülete szintén csökken. Számtalan receptor száma, érzékenysége módosul az életkor előrehaladtával. Ezekből következik, hogy
az idős betegnél – főleg ha többféle gyógyszert kell szednie – a kezelés elején alacsony gyógyszerdózissal, és fiziológiai paramétereinek gyakori kontrolljával érdemes kezdeni a terápiát.
Így az orvos és a beteg is kitapasztalhatja, hogy a szervezete melyik szerre mennyire érzékeny.
Bizonyos gyógyszerek erőteljesen csökkentik a vér nátriumkoncentrációját,
emellett az időskorra jellemző, hogy kevésbé érzékeli az ember a szomjúságot, ezért nem iszik annyi vizet. A kettő együttes hatása lehet akár életveszélyes hiponatrémia, azaz alacsony nátriumkoncentráció a vérben. Furcsa neurológiai zavarok, epilepsziaszerű tünetek, zavartság lép fel többek között. Ha időben gondolnak rá, megbizonyosodnak, hogy tényleg ez a baj, és elkezdik a lassú nátriumpótlást, átállítják a vérnyomáscsökkentők dózisát, az ijesztő tüneteket maga mögött hagyja a beteg, és mintegy felpattan az ágyból.
Nem feledkezhetünk el az időskorral járó egyik legjelentősebb változásról, a szociális izolációról, és az ebből fakadó lehangoltságról, depresszióról sem.
Részben ennek a számlájára írható, hogy csökken az idős beteg együttműködési kedve a kezelést előíró orvosokkal. A többféle betegségre sok esetben egymás ellen dolgozó gyógyszerek javasoltak. Példa lehet a csontritkulás, amire gyakran biszfoszfonát-kezelést rendel az orvos.
Ugyanakkor ez a gyógyszer annyira rontja a csontsebek gyógyulását, hogy a fogászati beavatkozásokat nehézkessé, akár lehetetlenné teszi.
Pedig pont időskorban gyakoribb, hogy fogat kellene húzni. Komoly körültekintést igényelnek az ehhez hasonló esetek. A legfontosabb, hogy a különféle szakterületekben jártas egészségügyi személyzet mindig értesüljön a kollégái által diagnosztizált és kezelt betegségekről.
Minél több gyógyszert szed az ember, annál nagyobb az esélye a tévesztésnek, hogy kihagyja, elfelejti, vagy rosszkor veszi be valamelyiket.
Ezt a tényt csak súlyosbítja az időskori demencia. Az orvosok sincsenek könnyű helyzetben, amikor azt akarják megállapítani, melyik a legszükségesebb gyógyszer, és melyik nélkülözhető.
Az utóbbi években egyre gyűlik a szakirodalom ennek a megoldására, és nemzetközileg elfogadott ajánlások is készültek. Az egyik naprakész ajánlási rendszer az úgynevezett FORTA klasszifikáció, amely csoportosítja a gyógyszereket az egyértelműen előnyösekre, nélkülözhetetlenekre, körültekintve alkalmazandókra, kérdésesekre és idős betegeknél kerülendőkre. Ez a klasszifikáció segít áttervezni az egyidejű többszörös gyógyszerszedést.
Mindezek mellett nem szabad elfeledni, hogy a sok gyógyszert szedő beteg és orvosa között elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció.
Ha a beteg úgy érzi, hogy valamelyik gyógyszerét nem jól viseli, feltétlenül jelezze, ne titkolja el. Nagy a kísértés, hogy alternatív szerekhez, varázsteákhoz forduljon, csak káliumos, vagy csak nátriumos sódiétára álljon.
A helyzeten csak rontanak például a daganatkezelést csupán C-vitamin-szedésre korlátozó kuruzslók.
Ezek a szerek jobb esetben hatástalanok, rosszabb esetben megzavarják az orvos által adott gyógyszerek hatásait, újabb mellékhatásokat provokálva. A ginkgokivonatok is módosíthatják egyes gyógyszerek hatását.
A szerző kutatóorvos
Megjelent a Magyar7 2019 45. számában.
