Nagyszüleink időtöltése
Nagyszüleink, sőt még szüleink háztartásában is alapeszköznek számított a varrógép, ezért, ha valami elszakadt, ahelyett, hogy kidobták volna, megvarrták, helyrehozták. A varrás mindennapi tevékenységnek számított, manapság inkább megnyugtató kikapcsolódás.
A füleki Graca Ilona is ennek a kedvtelésnek hódol. Bár férfiszabónak tanult Besztercebányán, jobbára szabadidejében készít dekorációs célokra csodás kézműves termékeket. S nem mellesleg gyakran újrahasznosítja a régi anyagokat, ami többlettartalmat kölcsönöz a tárgyaknak.
– teszi hozzá.
Mint mondja, szeret régiből újat varázsolni, ezért gyakran újrahasznosít. Farmernadrágokból, kézzel szőtt vászonból, hímzett terítőkből táskákat, neszesszereket, könyvborítókat készít.
Ilona mindig is szeretett kézimunkázni. Hímzett, horgolt, kislány korától kezdve varrónőnek készült. Kézügyességét édesanyjától, nagymamáitól örökölte, akik szintén gyakran kézimunkáztak este a falusi munkák után. Végül kitanult férfiszabó lett belőle.
– magyarázza az alkotó, aki az évszakokhoz igazítva is készít csecsebecséket.
A levendula virágzásakor illatos süniket, csigákat, tündéreket varr. Húsvétkor nyuszikat, barikákat készít, ősszel a tököcskék kelnek életre. Ilona az unokáitól is kap inspiráló ötleteket, így készített már Bogyó és Babóca vagy Mancs őrjáratos figurákat, Olaf mintás párnákat, és sok egyebet. Hiszen a fantáziának csak a képzelet szab határt!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/42. számában.