Mike Tyson ökölvívó-világbajnok 60 éves

Michael Gerard Tyson Brooklynban született afroamerikai szülőktől. Kétéves volt, amikor apja elhagyta a családot, ezután édesanyja egyedül nevelte két testvérével. Kiskorában a nagyobb fiúk céltáblája volt, de a csúfolódás abbamaradt, amikor Tyson növésnek indult, tizenhárom évesen már elérte 178 centiméteres magasságát, és majdnem egy mázsa tömör izom volt. Testi erejére ráébredve konfliktusait ököllel oldotta meg, s hamar egy banda tagja lett - érdekesség, hogy már ekkor a szelíd galambok tenyésztésével kapcsolódott ki. A balhés fiút az iskolából eltanácsolták, tizennégy éves korára 38 alkalommal tartóztatták le, s végül egy javítóintézetben kötött ki.

Itt vette észre különleges adottságait Bob Stewart, egy amatőr ökölvívó nevelőtiszt, aki edzéseket tartott neki és rábeszélte, hogy fejezze be az általános iskolát.

Stewart mutatta be a legendás edző Constantine "Cus" D'Amatónak, aki szárnyai alá vette Tysont, szinte apaként nevelte, nemcsak tréningjeit, hanem egész életét irányította, ügyelve arra, nehogy ismét rossz társaságba keveredjen. Amatőrként egyre magabiztosabb lett, de az 1984-es olimpiáról lemaradt, mert a válogatón a későbbi aranyérmes Henry Tillman kétszer is megverte. A kudarc után a hivatásosok között próbált szerencsét, mert D'Amato azt ígérte neki: ha követi tanácsait, még huszonegyedik születésnapja előtt világbajnok lehet. Tyson 1985. március 6-án lépett először profiként a ringbe, és az első menetben kiütötte ellenfelét. "Iron Mike", ahogy a sajtó emlegette, jóllehet súlycsoportjához mérten alacsony volt, elképesztő ütőereje, gyorsasága és kiváló védekezése révén egy év után is hibátlan mérleggel rendelkezett: mind a huszonkét mérkőzését megnyerte, és csak egyet nem kiütéssel.

Az apjaként szeretett D'Amato azonban 1985 végén tüdőgyulladásban meghalt, sokak szerint Tyson később azért keveredett egyik botrányból a másikba, mert már nem volt mellette edzője, hogy kordában tartsa erőszakos természetét.

D'Amato jövendölése és Tyson nagy álma 1986. november 20-án vált valóra, amikor húszéves és négy hónapos korában a második menetben technikai KO-val legyőzte a WBC világbajnokát, Trevor Berbicket: ilyen fiatalon sem azóta, sem azelőtt nem lett senki nehézsúlyú világbajnok. A következő évben 12 menetben nyert James "Csonttörő" Smith, a WBA és ugyancsak 12 menetes csatában Tony Tucker, az IBF bajnoka ellen, ezzel megszerezte mind a három nagy szervezet világbajnoki övét. Címeit olyan ellenfelek ellen védte meg, mint Tyrell Biggs, Larry Holmes, Tony Tubbs, Michael Spinks - ez utóbbi volt világbajnokot 91 másodperc alatt "intézte el". A hirtelen jött siker és pénz megszédítette Tysont. Többet foglalkozott a nőkkel és a partikkal, mint a sporttal, 1988-ban megnősült, de Robin Givens színésznővel kötött botrányos házassága csak rövid ideig tartott. Ökölvívó stílusa kiismerhetővé vált, hiszen csak azt várta, mikor viheti be az ellenfelét letaglózó egyetlen nagy ütést. 1990-ben Buster Douglas ellen aztán elvesztette világbajnoki címét, ráadásul, pályafutása során először kiütötték. A kudarc kijózanította és úgy látszott, sikerül visszakapaszkodnia. Már csak karnyújtásnyira volt a címmérkőzéstől, amikor 1992-ben erőszakos közösülés vádjával hat év börtönre ítélték. Ebből hármat le is kellett töltenie, a rácsok mögött áttért az iszlám vallásra. Szabadulása után, 1996-ban visszaszerezte a WBA és a WBC címét, de az év végén az Evander Holyfield elleni találkozón vesztett, állítása szerint azért, mert ellenfele szabálytalanokat ütött. A visszavágó 1997. június 28-án nem várt véget ért: Tyson a harmadik menetben leharapott egy darabot ellenfele füléből, amiért eltiltották, pályafutása lényegében befejeződött. A botránykrónika azonban folytatódott:

a következő években többször elítélték súlyos testi sértésért, szexuális erőszakért, kábítószer birtoklásáért, s menedzserei is törvény elé citálták.

2002-ben kapott még egy esélyt, amikor a minden nagy szervezet világbajnoki címét birtokló Lennox Lewis ellen léphetett ringbe, de a nyolcadik menetben kiütéses vereséget szenvedett. 2005-ben végleg visszavonult, bár folyamatos pénzügyi gondjai miatt bemutató mérkőzéseket még vállalt. Szerepelt különböző tévéműsorokban, feltűnt a Másnaposok című vígjátékban és annak folytatásában, tévésorozatokban, az életéről készült Broadway-showban. Tyson az egyik legismertebb, és a szakírók szerint az egyik legjobb nehézsúlyú bokszoló. 58 mérkőzéséből 50-et nyert meg, ebből 44-et kiütéssel, fénykorában nem akadt ellenfele. Kívülről úgy látszott, hogy gyűlölte ellenfeleit a ringben, de inkább csak megfélemlíteni, lelki nyomás alatt akarta tartani őket. Imázsához tartozik, hogy az amúgy sem szelíd külsejű bokszoló aranyfogakat csináltatott, arcát pedig maori tetoválással tette még fenyegetőbbé. 2011-ben beiktatták a Nemzetközi Boksz Hírességek Csarnokába.

Az ökölvívás világába 2013-ban menedzserként tért vissza, cége Iron Mike Promotions néven igyekszik minél nagyobb szerephez jutni.

Több más vállalkozást is alapított, 2013-ban jelent meg önéletrajzi könyve Kendőzetlen igazság címmel, amelyben életének árnyoldalairól is őszintén vall. 2017-ben kiadta második memoárját, az Iron Ambition-t. 2015-ben közreműködött Madonna új albumán, a Rebel Heart című lemezen az Iconic című számban. 2020 novemberében tizenöt év után egy nyolcmenetes bemutató mérkőzésen lépett ringbe Roy Jones Jr. ellen, a mérkőzés döntetlennel zárult. 2024-ben ismét ringbe lépett, ám a nagy felhajtással kísért eseményen a youtuber Jake Paul egyhangú pontozással végül legyőzte.