Mediterrán látványvilág a Kotori-öböl kanyarulataiban - KÉPEKKEL
Montenegró elkényeztetett gyerekként, már ami a természeti látnivalók sokaságát illeti, várja magához az oda tévedőket. Nem panaszkodhatnak a derék crnagorácok, hiszen megadatott nekik az a kiváltság, hogy vén kontinensünk egyik legszebb természeti látnivalóját birtokolják. Ez bizony a Kotori-öböl, egy meredek hegyekkel körülölelt vízfelület. Első pillantásra fjordra emlékeztet, valójában azonban egy elsüllyedt folyóvölgyből kialakult tengeröbölről van szó. Az öböl több kisebb medencére tagolódik, amelyeket keskeny szorosok kötnek össze egymással. Partján festői települések sorakoznak, és ezek közül kettőt ezen írásom be is fog mutatni.
Kezdjük a Kotori-öböl bejáratánál fekvő, különleges hangulatú tengerparti várossal, amely a Herceg Novi nevet viseli. Óvárosa meredek utcáival, kőházaival és hangulatos tereivel hozza az ilvárt mediterrán atmoszférát. Az óvárosi magja nem nagy, gyalog rövid időn belül besétálhatod, ha pedig megéheznél, akkor csak annyi a dolgod, hogy valamelyik panorámás étteremben csillapítod éhségedet. Mi szintén beültünk egy ilyen helyre, ahol pompás reggelit szervíroztak nekünk. Érdekes volt megfigyelni, a kora délelőtti órákban az éttermekben és kávézókban főleg az idősebb nemzedék tagjai miképpen töltik az időt.
A balkáni embertípus szereti azt a keveset, ami megadatott neki. Kávé mellett órákig elülnek és megvitatják a világ ügyes-bajos dolgait. Ezt szeretem bennük, hiszen nem otthon a négy fal között bámulják folyamatosan a tévét, hanem finoman kirittyentik magukat, és kiülnek szürcsölni a jóféle feketét. Az életérzés adott, a velencei, oszmán és osztrák uralom alatt formálódó Herceg Novi miliőjében.
A hosszú évszázadok folyamatosan formálták a város képét. Egyik jelképe a tenger fölé magasodó Forte Mare. Az erőd sok száz éve őrzi az öböl bejáratát. Eredete a 14. század elejére nyúlik vissza, amikor a boszniai király, I. Tvrtko megalapította Herceg Novit. Jelentős látnivaló még a Kanli Kula, amely ma szabadtéri színpadként és kulturális rendezvények helyszíneként szolgál.
És most következzék az én személyes kedvencem. Bár Kotor, vagy éppen Tivat sem piskóta kategória, de Perast mediterrán romantikájával még ők sem versenyezhetnek. Nyilván az öböl világában a show-t Kotor óvárosa biztosítja, az érdem őt illeti, de mégis, Perastnak van egy megfoghatatlan aurája, megspékelve a kivételesen jól megőrzött barokk építészetével, ami az ikonikus látványvilágok közé repíti. Perast a 14. - 18. század között virágzott, amikor a Velencei Köztársaság tengeri kereskedelmének fontos pontja volt. Hajósai és építészei hírnevet szereztek az Adria egészén.
A város központját keskeny utcák, kőházak és barokk paloták uralják, például a Bujovic és a Zmajevic-paloták. Perasttal szemben két apró szigetet pillanthatunk meg. A mesterséges Gospa od Škrpjela (Könyörületasszonya) és a természetes Sveti Dorde (Szent György) szigeteket. Mindkét sziget csak fokozza az amúgyis romantikus látványt. Ahogy elnézem, a házasságszervező cégek szintén kikaparták maguknak errefelé a gesztenyét. Miközben a párommal grasszáltunk a perasti promenádon, három lagziba is belefutottunk, kár, hogy egyik vendéglistáján sem szerepelt a nevünk.
Egyébként Perast lakossága alig éri el a háromszáz lelket, bejutni járgánnyal az óvárosi részébe lehetetlenség. A kocsit kint, az erre kijelölt parkolóhelyeken tudod hagyni, de a gyaloglásért a perasti hangulat mindenért kárpótol téged.
Az előző írásom Kotorról és a felette kacskaringózó szerpentinekről szólt, most hozzátoltam még két príma helyszínt. Ennél jobb reklámot bármelyik régióról rég írtam, mondjuk a Kotori-öböl esetében könnyű dolgom volt. Aki bejárja az öböl településeit és útjait, könnyen megérti, miért gondoljuk sokan a teljes Adriai partszakasz leghangulatosabb vidékének. Ide eljutni inkább akarat, mint pénz kérdése. Tessék csak a tisztelt olvasónak is nekiindulni.
