Egy öböl panorámája, avagy száguldás a kotori szerpentineken
A derék crnagorácok országával, azaz Montenegróval emberfia csakis jól járhat. Apró területén szinte egész kontinensek változatossága sűrűsödik össze. Néhány óra alatt a pálmafákkal szegélyezett adriai partvidékről a kétezer méter fölé emelkedő hegycsúcsok közé juthatunk. A turizmus piacáról itt van mindenki, azaz a középkori városok, kristálytiszta öblök, mély kanyonok és vadregényes nemzeti parkok mutatják magukat, mondván gyere és látogass meg engem. A Balkánon elvétve akadhatnak felejthetős helyek, de Montenegró egészéről ez abszolút nem mondható el. Ezért is tértünk vissza hozzá és ezáltal hozom a tisztelt olvasónak az ott megélt élményeinket, arra biztatva, csak nekiindulnak majd Önök is.
Már az odautazás különlegesre sikerült, hiszen nem közvetlenül Montenegróba repültünk, hanem Dalmácia ékkövének számító Dubrovnikba. Béreltünk kocsit és rögtön gurultunk a Kotori-öböl irányába. Foglaltunk apartmant Bijela településén, majd első dolgunk az volt, hogy szusszanjunk kicsit. A Kotori-öböl megismerésének ezen része a frenetikus szerpentinekről és maga az óvárosi Kotor bejárásáról fog szólni.
A kotori szerpentinek Montenegró egyik legismertebb és leglátványosabb útvonalát alkotják. Az út a történelmi Kotor városából kapaszkodik fel a Lovčen-hegység irányába. Ez az útszakasz huszonöt hajtűkanyarral van felfűzve, miközben közel ezer méteres szintkülönbséget teszel meg.
Lehettünk volna turistalumpenek és a lehetőség adott felvonóval felmenni a tetejéig, de mi a látványra szakosodtunk és kiakartuk élvezni az Osztrák-Magyar Monarchia idején épült mérnöki bravúr minden mozzanatát. A Kotori-öböl panorámáját ezen a szakaszon tudjuk a legjobban megcsodálni. Bár a hajtűkanyarok élesek és torlódásokra lehet számítani, ettől függetlenül a párom vérprofin lehozta ezt a szakaszt.
Felérve a kotori szerpentinek tetejére nem siettünk sehová. Miért is kellene, ha itt van egy frankó bobpálya, amivel fullosra maxolhatod a panoráma függőségedet. A Lovčen Nemzeti Park a szomszédban, alattad teljes pompájában az öböl, ezt hívják tuti kombinációnak. Maga a bobpálya egy kilométer hosszú, tehát adott az alkalom a príma fotók készítéséhez. Na jó, irányítani szintén szükséges, ha ügyes vagy, akár 40 km/órára is felgyorsulhatsz.
A fejszellőztetős látvány után várt minket ismét huszonöt kanyar, csak most lefelé, mivel volt dolgunk az óvárosi Kotor miliőjével. Személyemnek volt már köze hozzá, de akkor nem hagyott különösebb nyomot bennem. Lehet, a hosszú évek során benőni látszik a fejem lágya és másképp látok meg dolgokat.
Kotor teljes mértékben kinyílt előttem, kinél szorosan emelkednek a szürkésfehér mészkőhegyek, miközben lábánál csendesen hullámzik az öböl mélykék vize. Sok balkáni városnak megvan a maga karaktere, de Kotor valamiképpen más. Egyszerre balkáni és mediterrán, nyüzsgő és nyugodt, turistákkal teli, mégis szerethető. Macskaköveinek koptatása már-már megtisztelő kategória.
A falak fölé magasodó Szent János-erődhöz vezető lépcsősor megmászása fárasztó, főleg tikkasztó hőségben, de a panoráma minden lépésünket kárpótolja. Az óváros szívében leljük meg a Szent Trifun-székesegyházat, amely a montenegrói keresztény örökség egyik legfontosabb emléke. A szűk sikátorok között bolyongva egymást érik a hangulatos terek, évszázados paloták. Nem véletlen, hogy az óváros és a környező öböl ott feszít az UNESCO világörökségi listáján.
A késő délutáni órákban a napfény aranyszínűre festi a kőfalakat, ilyenkor Kotor különösen varázslatos arcát mutatja. A nyári szellő hűvösebbre veszi a figurát, az éttermek teraszai megtelnek a magunkfajta csavargókkal, mindenki együtt lüktet és élvezi az édes semmittevést.
Minden történet egyszer a végéhez ér, nekünk a késő délutáni napfény zárta le az öböl ezen szegletének megismerését.
A Balkánon járva eddig több, mint száz helyszínen hagyhattam ott lábnyomom. Saját szememmel láthattam rengeteg olyan helyszínt, amelynek fenséges látványa örökre beleégett a retinámba. Talán az öböl csendje, a hegyek közelsége vagy a kövekbe zárt történetei miatt, Kotor kiemelt helyszínként fog a jövőben szerepelni a balkáni repertoáromban. Önök szintén nekiindulnak, nemde?