Magyar tudomány: Kövesligethy Radó, két terület kiválósága
A fizika szó hallatán sokan megszeppenve gondolnak vissza iskolai tanulmányaikra, hiszen ez a tudományág nagyon sokféle jelenséggel foglalkozik, ráadásul előszeretettel alkalmaz matematikai egyenleteket és képleteket.
Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a klasszikus értelemben vett fizikának különböző leágazásai is kialakultak az évszázadok folyamán, a laikusnak az az érzése támadhat, hogy dzsungelben bolyong, ahonnan szinte reménytelen kitalálni. Csak két ilyen területre utalnék: az egyik az asztrofizika, amely a csillagászattal függ össze, a másik a geofizika, amely a Föld felszínén és belsejében lejátszódó folyamatokat igyekszik rendszerbe foglalni.
Mindkét területnek egyszerre volt nemzetközi hírű, bizonyos értelemben úttörő művelője Kövesligethy Radó, akinek mozgalmas gyermekkoráról, sikerekkel és megpróbáltatásokkal teli felnőttkoráról regényt lehetne írni. Ehelyett kénytelen leszek szinte tőmondatokban összefoglalni az életét és tudományos munkásságát, amely időnként a Felvidékhez kapcsolódott.
1862-ben Veronában született, itt volt katona édesapja, Konek József, aki egy bajor lányba lett szerelmes, és ennek lett gyümölcse hősünk. Apja azonban négyéves korában elhagyta őket, és egy másik nőt vett feleségül. A kis Konek Rudolf anyja házassága révén Pozsonyba került, és nevelőnapja után Kövesligethy Rezső lett, de néhány év múlva a keresztnevét Radóra változtatta. A pozsonyi gimnáziumban érettségizett, és tanárainak köszönhetően a csillagászat iránt kezdett el behatóan érdeklődni. A nyári szünetben heteket töltött Ógyallán, Konkoly-Thege Miklós csillagdájában, de később is, amikor Bécsben fizika szakos hallgató volt az egyetemen. A csillagászatot és az asztrofizikát a csillagok hősugárzásának és spektrumának a vizsgálata segítségével kapcsolta össze, és már ekkor olyan felismerésekre jutott, amelyeket csak 15 évvel később Max Plancknak sikerült megfogalmaznia, és ezzel egy új tudományos szemléletet megalapoznia.
Ez volt a kvantumelmélet, amely később a derék németnek Nobel-díjat hozott, viszont Kövesligethy nevét ezzel összefüggésben még csak nem is emlegetik.
Pályájának első évtizedében elsősorban a csillagok energiatermelése és sugárzása foglalkoztatta, sőt jelen volt egy ugyancsak méltatlanul elfelejtett felfedezésnél is. Az Androméda-ködben két amatőr csillagásszal észleltek egy szupernóva-fellángolást, amiről persze nem sejtették, hogy mi volt. Az eseményt néhány nappal később észlelő német csillagász aratta le a dicsőséget.
Egy olaszországi útja alkalmával került közelebbi kapcsolatba a földrengések és a vulkánkitörések problematikájával. Ráadásul Lóczy Lajos földrajztudóssal és Eötvös Loránddal kollégák lettek az egyetemen, így az asztrofizika után a geofizika lett az új kutatási területe.
Őt tekintik a magyarországi modern szeizmológia megteremtőjének, aki kiváló eredményeinek és remek nyelvtudásának köszönhetően (hat nyelven beszélt tökéletesen) vezéralakjává vált a nemzetközi földrengéskutatásoknak is.
Hatalmas matematikai apparátussal felvértezve alapvető egyenletekkel írta le a földrengéshullámok terjedését, sebességváltozását és minden egyéb lényeges tulajdonságukat. A világháború után a politika szólt bele az életébe, és évekig alantas támadásoknak volt kitéve. Hiába volt nemzetközi szaktekintély, akadémikus és a diákok körében is népszerű professzor, helyzete sokáig bizonytalan volt. Csak 1925 után térhetett vissza a kutatómunkához, de már kevés nyugodt év adatott meg számára. 1934. október 11-én hunyt el Budapesten.
