Mágneses pólusváltás közeleg?

Lacza Tihamér, ma7 | MTI 2019. augusztus 24., 14:51

A Földet a Napból érkező részecskéktől és a kozmikus sugárzás veszélyes összetevőitől a saját mágneses tere védi meg. Ha valamilyen oknál fogva megszűnne ez tér, könnyen lehetséges, hogy bolygónk elvesztené légkörének jelentős részét és ez a földi életet is veszélyeztetné.

Zábori Balázs a stúdióban Fotó: ma7

Erről is beszélt a magyar közszolgálati televízió szombat reggeli műsorában az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának fizikusa, Zábori Balázs. Mint elmondta, nem kizárt, hogy a Mars esetében a mágneses mező elvesztése miatt a galaxisból érkező sugárzás elfújta a légkört és tönkre tette a feltételezhető élővilágot.

Mint ismeretes, a Föld mágneses pólusai egy szabálytalan önmagába záródó görbe mentén vándorolnak, emiatt az északi és a déli mágneses pólus eltolódik és mindenkori pontos helyét a navigáció szempontjából megbízhatóan tudni kell.

A földmágnességnek azonban van egy hosszú időtávú másfajta mozgása is: ez a pólusváltás. A földtörténeti múltban számtalan pólusváltásra került sor, azaz az északi mágneses sark helyet cserélt a délivel. Ezek a pólusváltások előre kiszámíthatatlan időközönként  játszódnak le, visszamenőleg viszont megállapíthatók, hogy a múltban mikor került sor rájuk.

A kőzetek egy bizonyos hőmérseklet felett (ún. Curie-pont) elveszítik mágnességüket, majd ha a körülmények megváltoznak, lehűlve a kritikus hőmérséklet alá az éppen aktuális mágneses tér iránya szerint újramágneseződnek. A mélytengeri hátságoknál folyamatosan felfelé törnek az olvadt kőzetek és két irányban szétterülnek az óceánok alján miközben eltolják egymástól a tengerfenék lemezeit.

Amikor ezek a kőzetek lehűlnek, az éppen uralkodó földi mágneses tér szerint újramágneseződnek. Az ilyen kőzetek alapján (radioaktív kormeghatározással) megállapítható, hogy ez mikor történt. Tovább vizsgálva a korábban megszilárdult kőzeteket a kutatók eljutnak ahhoz a ponthoz, amikor a pólusok cseréje lezajlott. A pólusváltások közötti idő több tízezer évtől akár évmilliókig is terjedhet.

A legutóbbi mágneses pólusváltás mintegy 700 ezer évvel ezelőtt történt és nem lehet megjósolni, hogy mikor kerül rá sor ismét. Zábori Balázs szerint elképzelhető, hogy ez hamarosan bekövetkezhet. Más kutatók szerint azonban ez egyáltalán nem olyan biztos.

Képgalériánk:
A skálán látható a mágneses pólusváltások megközelítő pontosságú ideje Fotó: ma7

A mágneses mező egyfajta védőpajzsként működik, azonban nem stabil: a mágneses mező globális ereje a feljegyzések 1840-es kezdete óta mintegy 5 százalékkal csökkent évszázadonként. Azóta az Atlanti-óceán déli része felett egy gyenge zóna képződött, amelyben megnövekedett sugárzási aktivitás figyelhető meg. A kutatók ezt a jelenséget "dél-atlanti anomáliaként" jegyzik, és arról vitáznak, hogy vajon ez a mágneses pólusváltás előjele-e.

Az efféle pólusváltásoknak azonban egyelőre nem ismerjük a valós előjeleit, de igazából azt sem tudni, hogy mi játszódik le a Föld belsejében, ahol a feltevések szerint az olvadt fémek dinamómozgása gerjeszti a Föld mágneses terét.

Vannak, akik úgy képzelik, hogy a pólusváltás idején átmenetileg meggyengül vagy teljesen eltűnik a mágneses tér és ennek katasztrofális következményei lehetnek az élővilágra. Fajok pusztulhatnak ki, megváltozhat a légkör összetétele, a Föld felszínére bejutó nagyobb intenzitású sugarak fontos vegyületeket bontanak le vagy károsítják az élőlények szervezetének fehérjéit. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a pólusváltás nem okoz gyengülést a mágneses mezőben és a folyamat komolyabb következmények nélkül és gyorsan végbe megy.

0 HOZZÁSZÓLÁS