II. Apafi Mihály, az utolsó erdélyi fejedelem 350 éve született
Háromszázötven éve, 1676. október 13-án született Gyulafehérvárott II. Apafi Mihály, az utolsó erdélyi fejedelem, aki azonban ténylegesen soha nem uralkodott.
Apanagyfalvi II. Apafi Mihály az egyik legrégibb és legelőkelőbb erdélyi családból származott. Apja, I. Apafi Mihály 1660 és 1691 között Erdély fejedelme, anyja a nemesasszony Bornemissza Anna volt; a házasságból 14 gyermek született, de a felnőtt kort csak egy fiú élte meg. Az idősebb Apafi nem készült az uralkodásra, az önálló erdélyi külpolitikát megelégelő törökök emelték a trónra. Az új fejedelem a Porta hűbéreseként több Habsburg-ellenes török hadjáratban vett részt, de titkos kapcsolatban állt a bécsi udvarral, és menedéket nyújtott az I. Lipót király által üldözött magyar protestánsoknak is.
Apafi gondoskodni akart utódlásáról, így elérte, hogy a rendek 1681-ben akkor még csak ötéves fiát válasszák fejedelemmé, azzal a feltétellel, hogy a hatalmat csak atyja halála után, huszadik évének betöltését követően veheti át. II. Apafi Mihályt apja hanyatló egészsége miatt 1687-ben beiktatták a fejedelmi méltóságba, de tanácsot állítottak melléje. Erdély abban az évben - miután a törökök 1686-ban elvesztették Budát, majd augusztus 12-én Nagyharsánynál is hatalmas vereséget szenvedtek - kénytelen volt behódolni a Habsburg I. Lipót magyar király seregeinek, a búskomor I. Apafi Mihály pedig bezárkózott Fogaras várába. 1688-ban megállapodást kellett aláírnia a rettegett hírű Caraffa tábornokkal, amelyben Erdély királyául fogadta el I. Lipótot és utódait.
Az egyezményt megerősítő folyamodványában az erdélyi országgyűlés csak azt kérhette Bécstől, hogy Apafi és már megválasztott fia halálukig birtokolhassák trónjukat. I. Apafi Mihály 1690 áprilisában bekövetkezett halála után a szultán által támogatott Thököly Imre rövid időre megszerezte Erdélyt: török és tatár segédcsapatokkal kiegészülve augusztus 21-én a zernyesti csatában legyőzte a császári sereget (az ütközetben Teleki Mihály kancellár is életét vesztette), majd egy hónap múlva a keresztényszigeti országgyűlés Erdély fejedelmévé választotta.
A Badeni Lajos őrgróf vezette osztrák császári csapatok azonban hamarosan kiűzték Thökölyt, aki Havasalföldre menekült. I. Lipót ezzel egy időben, 1690 októberében bocsátotta ki az Erdély helyzetét másfél évszázadig meghatározó Diploma Leopoldinumot. A dokumentum Erdélyt önálló tartományként tagolta be a Habsburg Birodalomba, nagyfokú önkormányzatot biztosított számára, és azt is lehetővé tette, hogy a fejedelmet - annak kiskorúsága esetén kormányzóját - a három nemzet (a magyar, a székely és a szász) választhassa meg. A Diploma Leopoldinum emellett megerősítette a négy bevett vallás (katolikus, evangélikus, református és unitárius) egyenjogúságát, rögzítette az adókat, ígéretet tett a jogrend érvényben maradására, a hivatalok helyiekkel való betöltésére. A diplomát az erdélyi országgyűlés 1691 januárjában fogadta el.
Az újonnan létrejött, Erdély irányításáért felelős központi kormányszerv, a Gubernium élére Bánffy György került, a kancellár Bethlen Miklós lett. Az apja teológusi hajlamát öröklő, szelíd lelkületű ifjú Apafi 1694-ben I. Lipót engedélye nélkül Bethlen Gergely főgenerális lányát, Bethlen Katát vette feleségül, amit a bécsi udvar nem nézett jó szemmel. (Felesége nem azonos a hasonló nevű, később élt emlékiratíróval). Huszadik születésnapja közeledtével a bécsi udvarnak döntenie kellett, hogy megerősítik-e fejedelemségében, és a császárvárosba parancsolták azzal az ürüggyel, hogy jobban meg akarják ismerni. Itt német-római birodalmi hercegi címet és évi tízezer birodalmi forint kegydíjat kapott, de Erdélybe nem térhetett vissza.
Az 1699-es karlócai békében a Porta végleg lemondott Erdélyről és elismerte, hogy az a Habsburgok fennhatósága alá tartozik - Apafi számára legkésőbb ekkor világossá vált, hogy nem léphet apja utóda a fejedelmi trónon. Egy kis ideig a protestáns erdélyi előkelők esetleges támogatásában reménykedve még várt, majd 1701 augusztusának végén, az erdélyi diéta megkérdezése nélkül lemondott címéről a császár javára. Érdekesség, hogy ez két hónappal azelőtt történt, hogy a szintén bécsi aranykalitkában őrzött, majd hűtlenség vádjával börtönbe zárt II. Rákóczi Ferenc megszökött a bécsújhelyi fogságból és Lengyelországba menekült.
Az 1703-ban kezdődött Rákóczi-szabadságharc idején már fel sem merült, hogy Apafi bármilyen politikai szerephez juthasson, a költséges udvartartást fenntartó fejedelem élete végére elszegényedett és eladósodott. II. Apafi Mihály 1713. február 1-jén, 36 éves korában halt meg Bécsben, felesége tizenkét évvel élte túl; házasságuk gyermektelen maradt, ezzel kihalt az Apafi-család. Mindkettőjüket az almakeréki szász templom sírboltjába temették I. Apafi Mihály és felesége mellé, majd 1942-ben fejedelemhez méltó ünnepélyességgel helyezték el maradványait Kolozsvárott, a Farkas utcai református templomban.
