Hogy éltünk 1989 előtt? Banánért sorakoztunk, farmert Tuzexből vásároltunk, még a vécépapír is hiánycikknek számított
A mai fiatalok el sem tudják képzelni, milyen lehetett itt az élet az 1989-es rendszerváltozás előtt. Nehezen értik meg azt is, hogy a boltokban sokszor nem volt mit vásárolni, vagy, hogy amit kapni lehetett, az meg, a mai árakhoz képest, szinte fillérekbe került. Tény és való, az átkosban máshogy és sokkal szerényebben éltek az emberek.
Üres polcok, hosszú sorok a boltok előtt. Tipikus látvány volt ez a bársonyos forradalom előtti években, évtizedekben. Ha valamilyen áru érkezett a boltokba, az emberek közelharcot vívtak érte. Kenyérért és húsért sok helyütt már hajnali öt órától sorakoztak.
Ha valahol megneszelték, hogy a luxus élelmiszernek számító banán vagy mandarin érkezik a boltba, több órás sorban állás következett. Igazi türelemjáték volt ez, nem egyszer több családtag is cserélődött a sorban.
Szegény henteseknek sem volt könnyű dolguk, mert az elvtársak előre megmondták nekik, mennyi húst kaphatnak. De nem egyszer és nem kétszer fordult elő az, hogy ennek fele sem érkezett meg a boltba. Sok vevő maradt hoppon, ha vasárnapi ebédre valót akart vásárolni. Volt, hogy órákig ácsingóztak a hentesboltok előtt, várták a következő fuvart. Bizony a régi hentesboltok nem úgy néztek ki, mint manapság, hússal megrakottan. Legtöbbször csak néhány darabka száraz szalámi árválkodott a hűtőpultokban… Minden mást elvittek, mint a cukrot.
S ekkor még Csehszlovákia önellátó volt húsból! Talán sejthető, hogy a legjobb falatok az elvtársak és bennfenteseik hűtőiben és gyomrában landoltak… Még szerencse, hogy akik falun éltek, azoknak azért ott volt a háztáji, minőségi élelemben nem szenvedtek hiányt, segítették városi rokonaikat is.
Ma már szinte hihetetlenül hangzik, de a bársonyos forradalom előtti időkben 3 koronába került a kenyér, 2 koronába tej, a kifli darabja pedig csupán 30 fillérbe. Nosztalgiázhatnánk azon, hogy milyen szép idők voltak ezek, ha nem vennénk figyelembe az akkori, ma már nevetségesnek ható, fizetéseket.
A mai bérek 11-szer magasabbak, mint a szocialista fizetések. 1989-ben egy hentes 1600 koronát keresett, a rostélyosnak való marhahús kilója pedig 33 koronába került. Ma tízszer ennyit kevesen keresnek euróban, a marhahús viszont a tízszeresébe kerül.
Bizonyos termékek egyszerűen hiányoztak az üzletek polcairól. Ilyen volt az alapszükségletnek számító vécépapír, mikor leégett a hermándi (Harmanec) papírgyár. Egy időben tisztasági betétet, sampont, szappant is alig lehetett kapni. Emiatt a falusi asszonyok újra szappant főztek. Karácsony előtt a szaloncukor vagy éppen a mogyoró beszerzéséhez ismeretség kellett. Pult alatti árunak számított sok egyéb között a tornaórákon kötelező fehér rövid ujjú póló is, akárcsak a tornapapucs (cvičky).
Aki farmerre vágyott, annak a Tuzexbe kellett elmennie, jobban mondva az előtt sorakoznia. Ott viszont csak úgynevezett bony-val lehetett fizetni. Egy bony 5,50 koronába került, de a valutaüzérek 5,80-ért kínálták a Tuzex környékén. Itt sok más luxuscikknek számító áru is beszerezhető volt. Csak éppen az átlagembernek túlságosan borsos áron.
Egy Tuzexben vásárolt farmer – meg kell hagyni, minőségük az volt – minden fiatal számára egy kicsit a szabadságot, a lázadást, a Nyugatot is szimbolizálta.
Egy szó, mint száz, a szociban sok minden hiányzott, viszont ideológiával Dunát is lehetett rekeszteni. A kommunisták beleszóltak a diákok hajviseletébe, fiúknak szigorúan csak rövid haj volt engedélyezve, mert a hosszút a pusztulásra ítélt kapitalizmus csökevényének tartották. És még sokáig lehetne sorolni a mai ésszel felfoghatatlan szabályokat...
