Hazajáró történet – Háromszék közepén
Az Óriás-pincetetőhöz hasonló kilátópont kevés van az ezeréves hazában. Innen aztán tényleg belátható egész Háromszék, amely mögött paravánként ott díszlenek a medencét ölelő kárpáti láncok a Nemerétől a Csukáson át a Királykőig.
Leghamarább azt említjük meg, hogy legendák, mondák földje ez, ahol egykoron óriások és tündérek viaskodtak egymással, s a látvány mellé rögtön odaszegődik a képzelet is, hogy immár együttes erővel ringassanak el a mesék világában. A rege szerint egy óriás élt itt, akinek akkor kellett távoznia, amikor ez a vidék az embereknek ítéltetett. Távozása előtt egy hatalmas pincét épített a hegy gyomrába, ahol temérdek kincsének azt a részét rejtette el, amelyet nem tudott magával vinni. Innen a hely elnevezése, amelyről említsük meg, hogy itt szokták rendezni a nagy sikerű Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját és a méltán népszerű Székely Vágtát.
A Háromszék földrajzi középpontjában lévő domb másik neve: Lármafatető, hisz az őrtüzek gyújtása idején, mint egy lencse fókusza, úgy gyűjti össze a Háromszék magaslatain fellobbanó lármafák lángjait, és továbbítja üzenetüket: „ilyenek és ennyien vagyunk”.
A tetőn, ahova 12 székelykapu vezet fel, egy jurtát, lármafát, áldozó, illetve oltárkövet összehozó építmény áll, amely egyértelműen a székely múltra utal. A domb egyben emlékpark, amelyet alacsony kőoszlopok borítanak, rájuk vésve a háromszéki települések neve az évszámmal, amikor először szerepeltek írásos dokumentumban.
Másodsorban megemlítenénk azt is, hogy a Bodoki-havasok utolsó nyúlványán állunk, amely szépen belesimul a Háromszéki-medencébe. Avatatlan szem nem is láthatja, de a „belesimulás” éppen az úgynevezett Rétyi-szűkületben történik: a geológia szerint a Bodoki-havasok itt süllyed le a Háromszéki-medence alá, odalent a mélyben összekapcsolódik a szemközti Bodzafordulói-hegyekkel. Ez a találkozási pont Alsó- és Felsőháromszéki-medencére bontja a tájat; jobbra az alvidék, vagyis Sepsiszék, balra a felvidék, vagyis a Szépmező. Ebben a mélyedésben – ami egyébként egy törésvonal – talált utat magának a Feketeügy vize, hogy majd valahol a Barcaságban elérje az Oltot. És ha már erre járt, akkor leterített némi homokot, amit a keletről fújó nemere még meg is mozgatott egy kicsit, ezzel létrehozva Székelyföld Szaharáját, a Rétyi Nyírt, ahogyan anno Orbán Balázs is nevezte a tájat.
A XIX. század végén még valóban kietlen, sivatagi tájként hatott a Sepsiszentgyörgytől alig 8 kilométerre, a Szépmező délkeleti végződésénél található mozgó homokbuckáktól hemzsegő táj. Mára a 15 négyzetkilométernyi terület peremén a „földig hajló nyírfák ligeterdeje”, míg beljebb nedves, sötét fenyőerdők találhatók, amelyek között az alacsony dűnék szélvájta mélyedéseiben mintegy 100 apró, tündérrózsával borított kis tó foglal helyet. A szép lassan elmocsarasodó tavak vízszintjét szülőanyjuk, a Feketeügy szabályozza. A Nyírben lelnek menedéket madárvonulás idején a böjti récék, bíbicek, szárcsák, vöcskök, és még számtalan madárfaj.
A Nyír felőli oldalon látható a „honvédes” kőobeliszk. Ez a brassói 24-es gyalogezred többször megcsonkított emlékműve. 1941-ben építtette az I. világháborúban elesett honvédek emlékére Pál Ferenc, szentiváni malomtulajdonos és felesége. 1944-ben a bevonuló szovjet és román katonák golyószóróval lefejezték, de 2010-ben a restaurálás után visszakerült régi talapzatára.
A mocsárerdő közepén egy minden kényelemmel ellátott vadászház is van, ami a letűnt rendszerben készült ajándékul a Kárpátok Géniuszának, akinek viszont nem tetszett a lehangoló környezet, és soha nem is használta a menedéket.
A Rétyi Nyírről az utóbbi években a magyarországi híradásokban is sokat hallani, de sajnos nem azért, mert Kovászna megye kitalálta, hogyan is kéne megvédeni a pusztulástól az amúgy fokozottan védett területet. A gondok még a környezetvédelemről hírhedt kommunizmusban kezdődtek, mikor a pityókatermesztés reményében művelés alá fogták a Nyír nyugati és déli részét, ezzel elűzve a nemes kócsagot, a gödényt (pelikán) és még számtalan élőlényt.
Ez idő tájt találták ki azt is, hogy a kis tavakat csatornákkal kötik össze, és szabályozzák a Feketügy vízszintjét is. Mindezek következményeként megkezdődött a Nyír kiszáradása, a vízszint apadása. Az apadáshoz a szárazság is hozzájárul, és a környékbeli esztenák vízhasználata sem kedvez a folyamatnak. Ezekről az esztenákról mindenféle gond nélkül behajtják a teheneket és a juhokat a védett tavakba; mindezt azért is megtehetik, mert a Nyírt védő kerítést rég elhordták tűzifának. A területen látható félbevágott fák is azt jelzik, hogy sokan szerzik innen a téli tüzelőt, és valószínűleg a sepsiszentgyörgyi piacon árult kockás liliom is innen származik.
Az őshonos tölgyesek helyére közben a homok megkötése céljából erdei fenyőt ültettek, miközben a terepmotorozás is az igen érzékeny növényzet átalakulásával jár.
Mindezt 2014-ben betetőzte az osztrák Schweighofer cég, amely éppen a Nyír szomszédságban építette fel fűrésztelepét. A nyakló nélküli fakitermeléssel a Kárpátok érintetlen erdei is ültetvényekké válhatnak, miközben a fafeldolgozás melléktermékeként keletkező vegyi anyagok a Rétyi Nyírt veszélyeztetik. Ez mellett az osztrákok által felvásárolt hatalmas mennyiségű famennyiség tönkreteszi a kisebb faipari vállalkozásokat, amelyek nyersanyag nélkül maradnak. Réty tehát már nem csak fúvószenekaráról és a Nyírről híres, hanem a zöld arany reményében idetelepült „fa-mészárszékről” is.
Harmadsorban szóljunk a szűkületben fekvő Eresztevényről is, amelynek néveredete máig nem tisztázott, de az eredettörténetek közül minden bizonnyal a tatárdúlással kapcsolatos a legkedvesebb. E szerint a falura rárontó tatárok közül a legöregebb egy menyecskét szorongatott, mire az asszonyság rákiabált: „eressz el, te vén”.
Eresztevény neve ma már összeforrott Gábor Áron nevével. 1849. július 2-án az újjászervezett székely haderő Uzon és Kökös közt ütközött meg az ellenséggel, az ütközetben azonban egy eltévedt ágyúgolyó megölte Gábor Áront. Míg folyt a csata, halálhírét nem közölték, sőt nevében adtak ki parancsokat. Hadsegéde, Nagy Sándor előbb Uzonba vitte holttestét, majd a harcok végeztével szülőfalujába, Bereckbe indultak, de kényszerűségből Eresztevényben temették el, csendben, harangszó nélkül, katolikus létére, a református temető szélén.
Majd fél évszázadnak kellett eltelnie, míg 1892-ben sírja fölé hozzá méltó emlékművet állított az utókor, ahova „eljárjon lelkesedést meríteni a múltakból, és hazaszeretetet tanulni a jövőre a mai és a következő nemzedék”.
A síremlék sorsa igen hányattatott volt, míg napjainkban Gábor Áron születésének 200. évfordulójára Eresztevényben elkészült az Emlékezés Erdeje. Ez egy kopjafarengeteg, amelyben Berecktől Uzonig olyan települések kopjafái találhatók, amelyek fontos szerepet játszottak Gábor Áron életében. Állj meg hát vándor és emelj kalapot itt Eresztevény határában a nagy székely síremléke előtt. Aztán pedig mássz fel az Óriás Pincetetőre, megcsodálni a tájat, melyet annyi vérrel öntözött már a szabadságvágy.
Megjelent a Magyar7 2021/37. számában.
