lapajánló 20
A jól végzett munka, az új etnikai centrum és a tévutak
Magyar7 - 20. száma
2023. február 2., 07:55

Gonoszűzéstől az időjós medvéig: népi hiedelmek Gyertyaszentelő Boldogasszony napján

Február másodika Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, amelyhez több egyházi rituálé és népi hiedelem is kapcsolódik. A brummogó időjóstól pedig megtudhatjuk, mikor érkezik a tavasz.

medve
Fotó: MTI
Mit ünneplünk Gyertyaszentelő Boldogasszony napján?
Február 2-án a keresztény egyházak jó részében annak az évfordulóját ünneplik, amikor Mária és József - a zsidó előírásoknak megfelelően - elvitte a jeruzsálemi templomba bemutatni az elsőszülött fiút, Jézust.

Az akkori törvények szerint a fiúkat negyven, a lányokat hetven napos korukban kellett a zsinagógában bemutatni. A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút.

gyertyaszentelő
A Santa Maria in Trastevere római bazilika mozaikja
Fotó:  lampagyujtogato.hu

A napot Szűz Mária megtisztulásának is hívják, hiszen ekkor fejeződött be Jézus szülőanyja számára a gyermekágyas időszak.

Ennek leteltével léphetett be Szűz Mária – azaz másik magyar elnevezése szerint Boldogasszony – a szülés után először a templomba.

gyertyaszentelő
Fotó:  Pixabay

Hogyan kapcsolódik a gyertya az ünnephez?

A szentelt gyertya magát Jézus Krisztust jelképezi. Mint ahogy a gyertya elfogy, miközben világosságot nyújt, úgy Jézus is fölemészti saját magát, hogy másokat szolgálhasson. Ebből ered a gyertyaszentelés hagyománya.

gyertyaszentelő
Fotó:  egerhirek.hu

Az Úr Jézus bemutatását Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel a karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.

A Gyertyaszentelő Boldog­asszony a nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának és a fénynek ünnepe lett. A görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében.
gyertyaszentelő
Fotó:  killmanchurch.org

A katolikus egyház azért szentel gyertyát ilyenkor, hogy tudatosítsa a hívekben, Krisztus az örök fény.

A gyertyaszentelő szertartásban sötét templomba, égő megszentelt gyertyával, körmenetben vonulnak be a hívek.

gyertyaszentelő
Fotó:  szekesfehervar.hu

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.

Népi hiedelmek, babonák

Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához több, széles körben elterjedt népi hiedelem kapcsolódik. A középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, ennél gyújtották aztán meg a gyertyát. A szentelt gyertyához számtalan hiedelem fűződött.

A néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket és a halottakat. A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert.
bölcső
Fotó:  mek.oszk.hu

A megszületett gyermeket, amíg még nem keresztelték meg "pogánykának" hívták.

Jézus Krisztus jelképe volt a gyertya, ezért a pogányka mellett világított keresztelésig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy rossz szellemek "kicseréljék". Majd a keresztelőre - vagy "egyház-kelőre" - az anya vitte az égő gyertyát.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.

sublót
Fotó:  sokszinuvidek.hu

Turán (Pest vármegye) a belüknél összekötött gyertyákat a szentképre akasztották.

Az Ipoly vidéki falvakban többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharkor vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy a haldokló kezébe adták.

Osliban (Győr-Moson-Sopron vármegye), úgy tartották, hogy a gyertya fénye mutatja a haldoklónak a mennyei utat, füstje pedig elűzi, távol tartja a lélektől a gonoszt.

gyertya
Fotó:  Pixabay

A Rábaközben, Babóton a hétszer szentelt gyertyát tartották a leghasznosabbnak, ezért évről évre elvitték a templomba megszenteltetni.

Elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is.
vihar
Fotó:  Pixabay

Privigyei szlovák hiedelem szerint a kisgyerek hamar megtanul beszélni, ha Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén szentelt gyertyából egy picinyke darabot a nyelve alá tesznek.

gyermek
Fotó:  miluklub.hu

Régen a házban Gyertyaszentelő Boldogasszonykor a tüzet mindenütt eloltották és az új megszentelt tűzzel gyújtották meg újra.

Gyógyító és egészségoltalmazó hiedelmek

A népi gyógyászatban is használták a szentelt gyertyákat.

Göcsejben a felpuffadt gyomrú beteg köldökére egy darab égő gyertyát helyeztek, s üvegpohárral leborították, mert a néphit szerint elalvó lángja kiszívta a betegséget. Némelyek torokfájás ellen nyeltek belőle egy darabkát.

A piricsei görög katolikus gazdaasszony tehénelléskor égő szentelt gyertyát vitt az istállóba.

tehén
Fotó:  magyarmezogazdasag.hu

Hercegszántó (Bács-Kiskun vármegye) sokác asszonyai a gyertyával együtt összesodrott piros, fehér, fekete fonalat is szoktak szenteltetni. Odahaza egészségoltalmazó szándékkal gyermekeik nyakára kötötték. Megmondták nekik, hogy nagyon vigyázzanak rá. Csak első tavaszi égzengéskor szakították le.

Vingán (Arad megye, Románia) fiúgyerekek nyakára, lányok hajába, kezükre, ujjaikra, továbbá csikók és bárányok nyakára kötik. Egészen nagyszombatig viselik, utána elégetik.

A mohácsi (Baranya vármegye) sokácok egy köteg gyertyát szenteltetnek, minden esztendőben hozzátesznek egyet. Odahaza egy szálat kihúznak, piros és fekete cérnával átkötik, majd meggyújtják. A lángját odatartják a gyermekek fejéhez, hogy így óvják őket a fejfájástól. Utána a cérnát egy napra a gyerekek nyakára kötik.

A bánáti bolgárok a templomba vitt gyertyák kötőszalagját gyermekeik ingébe fűzik, hogy a betegségtől így is oltalmazzák őket.

Időjárás- és termésjósló hiedelmek 

Úgy tartották, ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik az idő, hideg lészen, de ha keményen fagy, vége a télnek. Ugyanígy Üszögös Péter és Mátyás napján.

fagy
Fotó:  Pixabay

Jászdózsán (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye) úgy mondták:

Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz!”

Bizonyos helyeken a méhészek ezen a napon végigsöprik a kaptárokat, hogy bőségesen legyen méz az évben. Szeged környékén abban hittek, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára.

méz
Fotó:  haszon.hu

Kiszombori (Csongrád-Csanád vármegye) asszonyok a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy mindig békesség legyen a háznál, és megveregették vele a gyümölcsfákat, hogy szépen teremjenek.

Megfigyelték, szép nyugodt idő következik, ha délkeleti szelek vannak, ha a Hold igen fehér, ha az esti pír igen magasra terjed a nyugati égen.

A néphitben elterjedt, ameddig besüt a nap gyertyaszentelőkor a pitvarajtón, addig fog még a hó beesni.

pitvar
Fotó:  Fortepan

A szlavóniai magyarok ezen a napon esőt vártak a jó termés reményében.

A kapolyi (Somogy vármegye) hagyomány szerint a jószágtartó gazdák ennek a napnak az időjárásához mérték a jószágok etetését. Ha napos idő volt, szűkebbre vették az adagot, mert még sokáig tart a tél, vigyázni kell, hogy az élelem kitartson.
malac
Fotó:  magyarmezogazdasag.hu

Ha ezen a napon jó idő van, akkor későn tavaszodik. Mondogatták is: Gyertyaszentelő napján

Inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap."
farkas
Fotó:  gyerekmese.info

A Drávaszögben a tél várható hosszára jósoltak oly módon, hogy gyertyát szúrtak a földbe. Amilyen mélyen a sárba lehet dugni a gyertyát, olyan mélyen fog még fagyni a föld.

Közismert regula: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az iziket (tüzelésre használt kukoricaszár) szedd elő!” – azaz még fűteni kell.

Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd.

jégcsap
Fotó:  fuzeshirek.hu

A népi jóslat azt mondja: 

Ha fénylik gyertyaszentelő, a szűrödet vedd elő."
szűr
Fotó:  Archív felvétel
Brummogó időjós
A naphoz kötődő legismertebb időjósló hagyomány szerint a medve előjön a barlangjából, de ha  meglátja az árnyékát a napsütés miatt, akkor visszacammog aludni, mert hosszú lesz még a tél.  Ellenben, borús időben nincs árnyék, a medve sem ijed meg önnön árnyékától és kinn marad, mert már nyakunkon a tavasz.
medve
Fotó:  nyolcezer.hu

Egyes nézetek szerint Jókai Mór fantáziájában, pontosabban az „Az új földesúr" című regényében született meg az időjós medve alakja. Említett művében így fogalmaz a jóslásról:

„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszi kék (…), akkor a medve visszamegy odújába.
medve
Fotó:  jaszberenyzoo.hu

Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy

rút, zimankós förgeteg van (…) akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét.“
medve
Fotó:  borsonline.hu

Weöres Sándor így írt a Medve töprengéséről:

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
- Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás! 

Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem. 

medve
Fotó:  sokszinuvidek.hu
Egyéb "állati" időjósok

Ugyancsak ehhez a naphoz kötődik egy másik, kevésbé ismert néphagyomány:

Ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni".
Fotó:  sokszinuvidek.hu

Az állatokhoz kapcsolódó jóslás egyébként más népek hiedelmeiben is tetten érhető.

A hagyomány Amerikában sem ismeretlen, a különbség csupán annyi, hogy ott medve helyett erdei mormota szerepel a szokásban. A különös időjóslás a tengerentúlon Pennsylvaniából ered, ahová a német betelepülők hozták magukkal a népi szokást a 18. században.

Az erdei mormotát tették a február 2-ai népi hiedelem tárgyává, olyannyira hogy ez a nap „az erdei mormota napjaként”( Groundhog Day is ismert. Az erdei mormoták föld alatti odújukban töltik a telet – és gyertyaszentelőkor kibújva állítólag ugyanolyan következtetéseket vonnak le a kinti időjárási viszonyokból, mint az európai barnamedve.
Fotó:  webmagazin.hu

Az észak-olasz népi szólásokban e napon a medve mellett a farkas is „időjósként” jelent meg.

Németországban a sündisznó viselkedését figyelik.

sün
Fotó:  hobbikert.hu

Február harmadika Szent Balázs napja. Ünnepén a katolikusoknál régi szokás, hogy a pap a templomban szentelt gyertyával megáldja a jelenlévők, főként a gyermekek torkát, hogy a torokfájás elkerülje őket. Ha kíváncsi a naphoz kötődő népi hagyományokra, olvassa el korábbi cikkünket!

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.