Fényes történetek városa – Maribor
Hiába cseng úgy a neve, a szlovén város nem a csaknem 400 éves szőlőtőkéjéről kapta a nevét. Mégis, ahogy az ember besétál az egykori Alsó-Stájerország szívébe, Szlovénia második legnagyobb városába, rögtön érzi: itt fényes történetek születtek hajdanán.
Bár a statisztikák nagyvárosként tartják számon, Maribor megőrizte azt a békebeli, a Monarchia idejére jellemző báját, amely inkább emlékeztet egy Alpok alján megbújó, élhető kisvárosra, mintsem egy lüktető metropoliszra. Az osztrák–német építészeti hagyomány minden egyes utcasarkon tetten érhető – nem véletlen, hiszen Marburg néven, egyfajta határőrvárként kezdte meg pályafutását a történelem színpadán.
Magyarként járva a vidéket, a gondos szemek felfedezhetik a közös sorsunk lenyomatait. 2015 óta a közeli Spodnja Volicinán kopjafa őrzi annak a hatszáz magyar áldozatnak az emlékét, akiket 1945-ben internált ide az akkori Jugoszlávia. De a művészet is összeköt minket: a maribori bazilika belső tereinek pompájában ott találjuk Pruzsinszky Ferenc keze nyomát, találkozhatunk a Hunyadiak emlékével, akik ugyancsak meg-megfordultak erre, hiszen kőhajításnyira fekszik Celje, a hírhedt középkori Cilleiek egykori otthona.
Ami egyértelműen kitűnik, hogy Maribor nem akar harsány lenni. Igazi vonzereje a csend, a tisztaság és az otthonosság. A Kálvária-dombról elénk táruló panoráma, a rendezett utcák és a hangulatos kávézók teraszai mind azt üzenik: lassíts le és élvezd a pillanatot!
És persze ott van az a bizonyos kuriózum, amely miatt Maribor és Pécs között tart a „szőlő-háború”. A hivatalos bejegyzés szerint ugyanis Mariborban él a világ legöregebb, ma is termő szőlőtőkéje a maga 450 évével.
A mariboriak mérhetetlenül büszkék is rá, ám a pécsiek magyaros büszkeséggel állítják: a Mecsek alján bizony egy 450 évnél is idősebb tőke dacol az idővel. Mivel azonban a tudományos bizonyításhoz meg kellene fúrni a törzset – amit érthető óvatossági okokból nem annyira szeretnének –, marad a békés rivalizálás és a mariboriak jól felépített nimbusza.
A szőlőmatuzsálemből préselt bor ára – a limitált mennyiség okán – a csillagokat súrolja, így mi inkább kihagytuk és beértük a puszta látványával is. De magát, Maribort kár lenne kihagyni. Mert függetlenül attól, hogy melyik városé a legöregebb szőlőtőke, ez a vidék minden utazónak megnyugvást és felfedezni való értéket kínál.
Megjelent a Magyar7 2026/29.számában.
