Exkluzív interjú: egy csallóközi fiatalember mesél a Costa Rica-i földrengésről
Augusztus 17-én egy 6,2-es erősségű földrengés rázta meg Közép-Amerikát, mely sajtóértesülések szerint komoly károkat hál’ istennek nem okozott. A Costa Ricán élő dunaszerdahelyi fiatalember, Csicsai Attila saját bőrén tapasztalhatta meg a természeti katasztrófát, Skype-on keresztül vele beszélgettünk.
Hogyan kerül valaki a Csallóközből Costa Ricára?
Hú, hát ez egy elég hosszú sztori, de legyen elég annyi, hogy megismerkedtem egy Costa Rica-i lánnyal, és most itt vagyok (nevet).
Pontosan hol is?
Egy Birrí nevű városkában élünk, ez a fővárostól, San Josétól úgy 35-40 percnyire van kocsival.
Akkor térjünk is rá a földrengésre…
Oké, az úgy is sokkal érdekesebb, mint az én élettörténetem (nevet).
Itthonról elég nehéz elképzelni egy földrengést, pláne egy 6,2-es erősségűt, gyakran megesik ott az ilyesmi?
Lassan hét hónapja, hogy itt vagyok, ez volt a harmadik földrengésem, de ez az előző kettőhöz képest egészen más "kávéház" volt. Az első két alkalom felejthető volt, kissé megingott a talaj, aztán annyi, egy percen belül véget is ért. Az utórengések csupán gyenge sóhajnak tűntek, gyakorlatilag zavartalanul folytathattam a napomat. Ez a mostani azonban érezhetően erősebb volt, és hosszabbra nyúlt, mint az eddig átéltek. De hogy a kérdésedre is válaszoljak, ha nem tévedek az elmúlt egy évben vagy 80 földrengést regisztráltak az országban.
Ez a mostani miben volt más?
A hollywoodi katasztrófafilmek sajátos hangzavarral mutatják be a földrengéseket. A valóságban viszont síri csend volt, a ház faszerkezete nyikordult meg párszor, meg himbálóztak a képek a falakon. Ha az ember ül, vagy fekszik, olyan érzés, mintha hajón utazna, állva meg egészen émelyítő élmény. Mikor megéreztem, gyorsan kirohantam az utcára, nehogy rám dőljön a házunk. Aztán láttam, hogy még a fal sem repedt meg.
Lehetett érezni, hogy valami készül? A filmekben mindig jelzik az állatok az ilyesmit.
Ez egy nagyon érdekes dolog, én mindig azt gondoltam, hogy kamu az egész. A nappaliban voltam, amikor a kutyánk hirtelen felkapta a fejét, és maga alá húzott farokkal körözni kezdett a szobában. Hallottam előtte, hogy az utcán ugatnak a kutyák, de hát a hangzavar átlagos jelenség Latin-Amerikában. A kutya aztán kifutott az ajtón a társaihoz, és éktelen ugatásba kezdett az udvaron. Akkor jöttek az első rengések.
Hogy reagáltak a helyiek, mit szóltak az ismerőseid?
A rengés után elballagtam a közeli boltba, hogy igyak egy sört a nagy ijedtségre. Szóba elegyedtem az ismerős eladóval, azt mondta vállat vonva, hogy hát ez egy ilyen ország, meg kell szokni. Azóta eltelt pár nap, de úgy látom, mindenki zavartalanul folytatta az életét. A helyi sajtó persze sokat cikkezik a dologról, de nem úgy tűnik, mintha az embereket nagyon megrendítette volna a dolog.
Súlyosak a károk? Mit mond a helyi média?
Ha jól tudom, néhány faluban elment az áram, egypár ház megrongálódott, de halálos áldozatokról én nem értesültem. A helyiek úgy látszik, fel vannak készülve az ilyesmire. Nem egy céget ismerek itt a környéken is, amelyik földrengésvédelemmel foglalkozik - épületkonstrukciók, talajmunkák ilyesmi. Központi ellenőrzés azt hiszem nincs az országban, kutya se törődik azzal, ki milyen házat épít.
Most, hogy átéltél egy egész komoly földrengést, mit gondolsz az egészről? Felülsz a következő repülőre és irány haza?
Azt azért nem. Ijesztő, de egyben érdekes tapasztalat volt, mivel egy olyan országból érkeztem ide, amelyre nem jellemző az effajta katasztrófa. A világ másik végére kellett utaznom ahhoz, hogy megkapjam a leckét a természet valódi erejéről.
Köszönöm az interjút, sok szerencsét a továbbiakban, vigyázzatok magatokra!
Én is köszönöm, ha pedig legközelebb szökőár pusztít nálunk vagy valami hasonló, keress nyugodtan (nevet).
