Élménymorzsák szlovén esszenciába áztatva
"A szlovének szerint, mikor Isten kirázta zsákjából a világot, a tarisznya egyik sarkában benne maradt egy aprócska morzsa. A Teremtő a kis morzsát a későbbi Európa közepére szórta. Hegyet, tengert és pazar természeti gazdagságot ajándékozva e helynek. Ebből a morzsából született Szlovénia."
Nyilván nem kell mindent elhinni a szlovéneknek, de ez esetben a fenti idézet teljes mértékben hiteles. Miért mondom ezt? Mert láttam saját szememmel pazar látványát, benne a nyugodt történelmi városmagjaival, megkapó földrajzi adottságaival, a pedánsság és balkáni lazaság eszméletlen fúziójával, valamint a mediterrán selymes fuvallatával. A következő sorok élménymorzsái arról szólnak majd, miképpen lehet elütni az időt itt ebben a kicsiny és látnivalóval gazdag országban.
Első szlovén kalandunkat a „nagy szabadságvesztés“ jegyében szerveztük meg (egy jó barátunk esküvőre készült). Főhadiszállásunkat a Bledi-tó vonzáskörnyezetében rendeztük be. Mielőtt Bledbe értünk volna, mindenképpen érinteni akartuk Maribort. Egy nagyon hangulatos és nyugodt város. Az ország második legnépesebb városáról beszélünk.
A középkori városmaggal rendelkező óváros lenyűgöző, ahol kávézók és éttermek váltják egymást. Szépségéhez nagyban hozzájárul a Dráva folyó is. A lakosok fejlett ökológiai hozzáállással az ipari tradíciók ellenére sikeresen tisztítják a folyó vízét és zsilipeit. A mariboriak nagyon vendégszeretőek, így ha el is tévednénk, gond nélkül segítenének az útbaigazításban.
Viszonylag kis területre koncentrálódnak azon épületei, melyeket érdemes megnézni - a szegedi dómra hajazó Ferences rendi templom és kolostor, Városháza, maribori vár és a Főtér. Miután bőségesen megebédeltünk és besétáltuk a belvárost, utunkat folytattuk Szlovénia belsejébe, ahol már a Júlia-Alpok uralkodtak. Kora estére sikeresen érkeztünk a helyszínre. Egy nagy ház várt minket, a Triglav Nemzeti Park területén. Csend és nyugalom, fenséges hegyek és tiszta levegő jellemezte a területet.
Szomszédjaink a tehenek alig pár méterre odébb legelésztek, gondosan elválasztva egy villanydrótkerítéssel, hogy senki se zavarja őket laza nyugalmukban. Bled városa csak pár kilométerre volt tőlünk, így még azon az estén bementünk felmérni a terepet. Meglátogattuk a helyi kaszinót, sőt egy Porsche találkozóba is belecsöppentünk.
Másnap egy fokkal nagyobb fokozatba kapcsoltunk. Még otthon eldöntöttük, bűn volna nem kihasználni a környék természeti lehetőségeit sport tekintetében. Ennek tudatában lefoglaltunk magunknak egy laza raftingolást a Száva folyóra.
Örök élmény volt számunkra. Szavakba önteni is nehéz, el kell oda menni és megélni. Miután befejeződött a túra, annyira lelkesek voltuk, hogy egy canyoning erőpróbára is foglaltunk időpontot. A nap másik felében jutott idő Bled megismerésére is. Kerékpárokat béreltünk, megkóstoltuk a bledi krémest, felmentünk a Bledi várba (Blejski Grad), melyről a világ egyik legszebb panorámája tárult elénk – maga a tó kristálytiszta vize, zöld környezete és a Júlia-Alpok hegyvonulatai.
Harmadik napon Bled városától még tovább merészkedtünk, hiszen várt minket Szlovénia legnagyobb tava, a Bohinji-tó. Természetesen keletkezéséről itt is legendák keringenek. A tó maga a szépség és nyugalom megtestesítője. Partján egy kecskebak szobra áll. A legenda szerint itt élt a híres Aranyszarv (Zlatorog), a kecskebak, akinek vérétől gyógyító virág terem és szarva a völgy titkos kincses ládájának kulcsa és egyben ő a legjobb szlovén sör szimbóluma is. Mi elsősorban a Savica-vízesésre voltunk kíváncsiak. A közel 70 méter magas vízesést, a tó másik végén tudtuk megközelíteni. Napunk végére visszatértünk Bledbe, majd rákészültünk az estére.
Az igazi showt végül egy eszméletlen canyoning hozta el számunkra. Top élményeim és nyári slágereim egyike. Maga a helyszín a Fratarica kanyon (Bovec). Az odautat egy kis olasz kitérővel kellett megtenni, mert egyszerűen így tudtuk megközelíteni a helyszínt.
Kimerítő, de egy életre szóló élményt kaptunk: kisebb-nagyobb vízesésekről való szabadesés, kötéltánc egy 50 méteres vízesés alatt. Csapatunk is nagyszerű volt, főleg a velünk tartott skót lány volt elemében. A legjobb az volt az egészben, hogy vissza nem fordulhattál, mindenképp meg kellett csinálni az adott szakaszt, még akkor is, ha elsőre beijedtél tőle.
Ez így volt nálam is, mikor az 50 méteres vízesésről engedtek le, miközben egyszerre görcsbe rándult minkét vádlim, majd sziklának csapódva, ordítva landoltam a jéghideg vízbe. Túléltem és még élveztem is a helyzetet.
Ha már az országban jársz, tedd tiszteleted fővárosukban is. Anno a mi ténykedésünk Ljubljanában egy fél napot vett igénybe. Páratlan tisztaság és nyálcsorgatóan gyönyörű összkép jellemzi a várost. Reggel kilenc után már a város felett magasodó várban voltunk. Előttünk és mögöttünk az ázsiai veszedelem-turizmus részlege lepte el a környéket. Ennyien még várost is foglalhattak volna, de maradtak a fényképek készítésénél, mert ezek ám mindent fényképeznek. Amúgy hét és fél euró a beugró a várba. Durván egy óra elegendő ahhoz, hogy bejárd a területét és élvezd a panorámát.
Egyébként itt tartották fogva gróf Batthyány Lajost is, Magyarország első független kormányának miniszterelnökét, miután szabadságharcunk bukásra lett ítélve. Ezt egy márványtábla is megörökíti az odautazó számára.
A vár börtön részlege nem egy Hilton minőségű, sem egy low cost-os hostel, egyszóval eléggé tré dolog volt börtöntölteléknek lenni. A belvárosi forgatag már szebb képet mutatott, mint egy dutyi. Az óváros nagyon hangulatos és nyüzsgő. Kicsiny terei és régi épületei nagyon összhangban vannak egymással. Prešeren tér a város megkerülhetetlen központja. Nagyon kellemeseket lehet itt korzózni, enni vagy egy fincsi kávét lehörpinteni.
Szlovénia esetében kis országról van szó, de látnivalókból egy életre elegendő van. Nehéz olyan programot összeállítani, hogy minden beleférjen. Legalább adott egy konstans motivációs igény: A lehető leghamarabb visszatérjünk eme szlovén valóságba!
