2018. október 7., 13:45

Egy véres nap krónikái: hírlapi tudósítások 1849. október 6-ról

Történetírásunk eddig jórészt figyelmen kívül hagyta ezeket a hírlapi tudósításokat, holott érdekes anyag van felhalmozva bennük.

vasárnapi újság
Fotó: Facebook

„A hazai és külföldi történetírás kibeszélte magát a maga őszinte vagy ellenséges szempontjai szerint az október hatodiki vértanúk kivégzéséről. Most jön azonban a főtanú, a kor riportere, - osztrák köntösbe bujtatva, hogy ő is elmondja a magáét ezekről a borzasztó és rettenetes eseményekről. Célzatosan, gyűlölködve és nem egyszer rágalmazó módon beszél, de kit bántanak ma ezek a piszkálódások?”

Vasárnapi Újság, 41. szám. 1909. 56. évfolyam (858-860 old.)

Történetírásunk eddig figyelmen kívül hagyta ezeket a hírlapi tudósításokat, holott érdekes anyag van felhalmozva bennük. De nem csak a bécsiekben, hanem sokkal inkább a francia, olasz, angol stb. lapokban, melyek a magyar szabadságharc minden mozzanatáról kitűnően értesítették közönségüket. A bécsi lapok magatartása azonban valamennyi között a legvadabb, mondhatni a legbarbárabb volt. Ezek még a kivégzések után sem átallottak magasabb morálról, az összesség érdekeiről olyan értelemben beszélni, hogy a magasabb szempontok kényszerítő szükségességével magyarázták a világhistóriában is nem mindennapi embertelenségeket.

1849 október havában folytak le ezek a bestialitások, miknek áldozata lett száz és száz olyan kiválóság, kiknek emléke kitörölhetetlenül benne él örök időkig a magyarság szívében. Az egykorú hírlapi tudósítások főbb jelentéseit közöljük ezúttal az októberi áldozatok kiválóbb alakjairól. A történetírás argumentumai ezek a riporteri jelentések, melyek osztrák kézből valók, osztrák hírlap számára, mivel Magyarországon 1849 október havában Haynau jóvoltából egyetlen egy magyar hírlap sem jelenhetett meg. Megjegyezzük, hogy e tudósításokat a magyarellenes Wiener Abend Courier, az Oesterreicher Courrier és a Constitutionelle Blatt egykorú közlései alapján állítottuk egybe. A riporteri jelentések az október kivégeztetésekről így következnek.

Wiener Abend Courier Nr. 84.:

Gróf Batthyány Lajos kivégeztetése

Pestről írják október 6-ikáról: A tegnapi nap folyamán általános elrémülésre az a hír terjedt el, hogy gróf Batthyány Lajos, volt magyar miniszterelnök kötél általi halálra ítéltetett és kivégeztetett. Ezen, kissé meglepő ítéletet (a hivatalos értesítés hiányában), azzal magyarázhatjuk meg, hogy a gróf éppen egy évvel ezelőtt Latour hadügyminiszter halálának előidézésében erősen kompromittálva volt. Csakugyan ma reggel minden előkészület meg volt téve a kivégzéshez az Újépület mellett levő régi fatelepen (Holtz-platz), midőn váratlanul a már kivonult csapatok ismét bevonultak és az akasztófa elhordatott. Pillanat alatt az a hír terjedt el, hogy a gróf öngyilkosságot követett el. Sebe nem életveszélyes, de mégis súlyos természetű, minél fogva kivégzést felgyógyulásáig és annak kipuhatolásáig, hogy miként jutott fegyverhez, felfüggesztették.

Eközben hiteltérdemlő forrásból hallom, hogy nevezettnek megkegyelmeztek. Hogy miként és milyen módozatok mellett, később fog a hivatalos haditörvényszék által tudtul adatni. A vesztőhelyet, mint hasonló alkalmakkor mindig, nagy nézőközönség állotta körül. Fájdalmasan érintett azonban, hogy az emberek, kik különben a műveltebb osztályhoz tartoznak, erőmegfeszítéssel is törekedtek az akasztófa közelébe jutni, hogy közvetlen-közelből élvezhessenek egy pillanatot, mely minden jobb gondolkozásnak lelkében csak iszonyatot kelthet és azt az óhajt, hogy ilyen jelenetekről még beszélni se halljon.

Wiener Abend Courier Nr. 85.:

- Magán értesülések jelentik, hogy gróf Batthyány Lajoson a kivégzés a nyakán lévő seb miatt nem kötél, hanem golyó és lőpor által fog végrehajtatni.

- Pestről írják nekünk okt. 7-ikéről: Október 6-ikáról való első jelentésemet azzal kell kiegészítenem, hogy Batthyány tényleg öngyilkossági kísérletet követett el. Magához kérette gróf Károlyi házi káplánját, aki „született francia” s rögtön ennek távozása után nyakán megszúrta magát. Ebből származott az a gyanú, hogy a nevezett pap hozta a fogolynak a fegyvert s már el is fogták. Éppen most hírlik, hogy a gróf feleségét is elfogták azon gyanú miatt, hogy ő csempészte be férjének a tőrt.

Constitutionelle Blatt:

A pesti kivégzésekről megbízható kézből a következő részleteket kaptuk: Miután Batthyány Lajos október hó hatodikán megreggelizett, börtönőrét pohár vízért küldte. Ennek távollétében nyakán egy kicsiny tőrrel sebet ejtett, melynek markolata vésőzött munkájú és erősen aranyozott volt. Azután ágytakarójába burkolódzott. Mikor utolsó útjának órája ütött, a börtönőr azt vélve, hogy alszik, fel akarta ébreszteni, de nem kapott tőle feleletet. Ekkor a börtönőr félrehúzta a takarót és észrevette a vérnyomokat. Dr. Balassa, a Neugebäude egyik foglya és egy törzsorvos szolgáltak a szükséges orvosi segéllyel. Batthyány délután összeszedte magát a vérveszteségből és kivégzése öt és hat óra között megtörtént, körülbelül ugyanazon órában, amelyben Latour egy évvel előbb áldozatul esett.

Wiener Abend Courier Nr. 89.:

A tábornokok kivégzése

Aradról érkező hírek közelebbi részleteket hoznak a magyar felkelő vezérek kivégeztetéséről. A kivégzés rendkívüli néptömeg összejövetele mellett október 6-án történt meg. A hadbíróság ítéletének híre gyorsan terjedt el több mérföldnyire a vidéken és nagyobb távolságból is becsődítette az embereket. A kivégzéshez tekintélyes számú csapattestek voltak kivonulva. Még lovasság és tüzérség is körülbelül 8000 számerőben. A tüzérség az aradi sáncokban töltött ágyúk mellett állott.

Több elítéltet papok kísértek, egyesek azonban mindenféle papi kíséretet visszautasítottak, ami a különben szigorúan vallások magyarok között visszatetszést keltett. Halotti csend uralkodott a kivonulásnál. Az elítéltek közül néhányan az utolsó pillanatig szemtelen és kihívő modort tanúsítottak. Damjanich, ki, mint az utolsók egyike végeztetett ki, még gúnyosan is nyilatkozott, hogy ő, aki mindig elsők között volt a csatában, miért legyen éppen itt az utolsó. Azok, kik lőpor és golyó által végeztettek ki, a nép által nem voltak láthatók, a többiek azonban több órán át „rettenetesen elrettentő például” közszemlére téve, a bitófán hagyattak. A halotti csend, mely ezen aktusnál uralkodott, csak dobpergés által lett koronként megtörve. Hogy milyen különböző érzelmekkel oszlott szét a tömeg, ez csak nehezen állapítható meg, de reméljük, hogy olvasóinknak erről részletesebb adatokat fogunk közölhetni.

A részletesebb tudósítás elmaradt, hanem jöttek helyette a Woroniecky, Giron, Avancour, Jeszenák, Csányi, báró Berényi, Szacsvay, Csernyus és mások kivégeztetéséről a jelentések, végül pedig, mikor a külföldi lapok erélyes tiltakozásokat tettek közé, egy kommentár, mely az udvar sugallatára működő hadbíróságok eljárását akarja igazolni.

Ez is a Wiener Courrierben jelent meg s egyik passzusa így hangzik:

„Amint látszik, még 15 személyt fog a legközelebbi napokban ugyanez a sors érni. Ha az emberbarátok szíve az igazságnak hozott ilyen áldozatok látásán vérzik is, ha a humanitás az ilyeneket szívesen meg nem történtté tenne is, politikai tekintetben még sem lehet tagadni ezeknek szomorú szükségességét. A nyomort és szenvedést, melyet ezek az emberek az előbb patriarkális nyugalomban és békés egyességben boldogul élő országra hoztak, egész közelről kell megtekinteni, hogy méltatható legyen azon gonoszságnak iszonyú mértéke, melyet ezek (Batthyány, a tábornokok és társaik) fajgyűlöletből, nagyravágyásból és elbizakodottságból elkövettek.”

A negyvennyolcadiki magyar szabadságharc az osztrák riporter szemében ez volt és nem több: fajgyűlölet, nagyravágyás és elbizakodottság. Ebből a szempontból természetesen egészen méltóak hozzá és a bécsi sajtóhoz azok a kommentárok, melyeket a kivégeztetések alkalmából közre adtak.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.