Egy magyar katona a francia lovasság élén
Tóth Ferenc (*1967) történész elsősorban a 18. századi magyar–francia kapcsolatok kutatója, aki már egyetemistaként felhívta magára a figyelmet Egy magyar származású francia diplomata a 18. században című tudományos dolgozatával.
Ez François baron de Tott (1733–1793) tevékenységével foglalkozott, aki már 9 évesen a francia földön alapított Bercsényi huszárezred kornétása lett. Róla majd egy másik alkalommal írnék, viszont Tóth Ferenc a Rákóczi-emigráció Franciaországba került jeles képviselőinek az életútját nyomon követve sok érdekes összefüggésre bukkant. Behatóan tanulmányozta azoknak a kuruc huszároknak a sorsát, akik jó néhány fontos ütközetben tüntették ki magukat, így segítve a franciákat.
A szabadságharc bukását követően a Lengyelországba menekült fejedelem diplomáciai feladatokkal bízta meg.
Bercsényi László 1712-ben Franciaországba ment és belépett a nagyrészt magyarokból álló Ráttky-huszárezredbe. A spanyol örökösödési háborúban olyan hősiesen küzdött, hogy hamarosan alezredessé, majd ezredessé léptették elő. Néhány évvel később tanácsadóként igyekezett segíteni a törököket az osztrákok elleni háborúban és ekkoriban Rodostóban is megfordult, amiről Mikes Kelemen is beszámolt egyik – 1720. november 18-án „kelt” – levelében:
Bercsényi László nem sokkal korábban engedélyt kért a francia hadügyi államtitkártól, hogy saját nevét viselő, magyar menekült katonákból álló huszárezredet hozhasson létre és ehhez toborozott huszárokat. Az új lovassági alakulatban éveken át magyar volt a vezényszó és egyenruhájuk sokáig változatlan maradt. Mostanság már csak elvétve található a soraikban magyar férfi, és csak a nevében őrzi az alapító nevét, miután azt az 1. francia ejtőernyős tarbes-i ezred vette fel, sőt a lovasságot is felszámolták. Az egykori ezred dalát azonban még ma is magyar szöveggel éneklik.
Bercsényi 1726-ban megnősült, 12 gyermeke született, akik közül hatan érték meg a felnőttkort. A huszárezred élén elért sikereinek köszönhetően egyre magasabbra emelkedett a katonai hierarchiában és XV. Lajos francia király előbb brigadérossá, majd tábornokká nevezte ki.
Amikor 1756-ban kitört a hétéves háború (amelyet egyébként Winston Churchill világháborúnak nevezett, hiszen a szemben álló európai nagyhatalmak három földrészen is csatáztak egymással), a Bercsényi-huszárok sok ütközetben sikeres műveleteket hajtottak végre, és ennek köszönhetően (is) Bercsényi Lászlót 1758-ban előléptették Franciaország marsalljává. Igaz, ez a háború végül a franciák számára fiaskóval zárult, miután amerikai gyarmataik zömét át kellett engedniük az angoloknak.
Bercsényi hetvenévesen, 1759-ben kérte nyugdíjazását és a hátralevő két évtizedben birtokán élt családja körében. Az általa alapított huszárezred tulajdonjoga két fiára szállt.
Megjelent a MAGYAR7 3. számában.
