Egy álmodozó a Magas-Tátra tövében
Nemrég emlékeztünk meg Tessedik Sámuelről, halálának 200. évfordulója alkalmából. A jeles gazdasági szakíró kortársa és hozzá mérhető tehetségű gondolkodója volt Berzeviczy Gergely szepességi földbirtokos, aki a Magas-Tátrától keletre fekvő Kakaslomnicon született 1763. június 15-én.
Tirolból származó apai ősei még a 13. században telepedtek le itt. Édesanyja horvátországi protestáns család leszármazottja volt, ebből a keverékből alakult ki a magyar nemesi Berzeviczy család, amelynek Gergely születése idején jelentős birtokai, több szép háza és kúriája, sőt egy kastélya is volt. A fiatalember 1783-ban a késmárki evangélikus líceumban szerzett jogi diplomát, majd a göttingeni egyetemre ment, ahol olyan tanárai voltak, akik újszerű gondolatokat hirdettek, és a fogékony diákot a kibontakozó felvilágosodás eszmerendszere felé terelgették.
Berzeviczy ezekben az években több országban megfordult, ahol a gazdaságot, a parasztság életmódját tanulmányozta, közben könyveket olvasott és vásárolt, ezeket a pénzt nem sajnálva, haza küldözgette. Végül 1786-ban maga is visszatért szülőföldjére, pontosabban előbb Bécsbe, ahol valamilyen állásban reménykedett. II. József császárnak, akit nagyra tartott, néhány tervezetet küldött, arra gondolva, hogy ennek majd hasznát látja, de visszajelzést nem kapott. 1790-ben Pest-Budán a Helytartótanács kereskedelmi és városi ügyosztályán kapott fogalmazói beosztást. Hozzá tartoztak a vízi utak, a vámügyek, vagy éppen az újonnan kialakított utcák elnevezése, sőt a német és a magyar színtársulat ügye is.
Noha egyszerű beosztott volt, lehetősége nyílt olyan emberekkel megismerkedni, akik a politikai elithez tartoztak, és a francia forradalom lelkes híveinek számítottak.
Az egyik szabadkőműves-páholynak is tagja lett, és a magyar jakobinusok némelyikével szorosabb kapcsolatba került. A magyar jakobinusok kivégzése azonban figyelmeztetés volt számára, visszatért Kakaslomnicra, ahol ideje egy részét írással töltötte. Ekkor vetette papírra azokat a tanulmányait, amelyekben összevetette a magyarországi és a nyugat-európai parasztság helyzetét, bírálva hazája feudalista állapotait. Adam Smith angol közgazdász akkor újszerű gazdasági elképzeléseinek is az első magyarországi népszerűsítője lett.
A parasztság múltját elemezve érdekes néprajzi jellegű megállapításokat is megfogalmazott, ezért a történeti néprajz egyik úttörőjének tartják. Híve volt Magyarország függetlenségének, ugyanakkor ellenezte, hogy a magyar hivatalos nyelvvé váljon, ehelyett a latin mellett kardoskodott, amely az ország különböző nemzetiségeit összekötné. Erről még Kazinczy Ferenccel is vitatába keveredett. Munkáit latinul és németül írta, ezek magyar fordítása csak a halála után jelent meg.
Külföldön figyeltek a munkásságára, 1802-ben a Göttingeni Tudós Társaság is tagjává választotta. Szép elméleteket dolgozott ki arról, hogyan lehetne jobbá és gazdaságosabbá tenni a földművelést, de a gyakorlatban mindezt nem igyekezett megvalósítani.
Feljegyezték, hogy elég könnyelműen bánt a vagyonával, kártyán sokszor annyit vesztett, hogy egyik-másik birtokát kénytelen volt eladni. Halálát tüdőgyulladás okozta: amikor Kakaslomnicot elöntötte a Poprád folyó jeges árja, a rászorulókon igyekezett segíteni, közben megfázott és ágynak dőlt. 1822. február 23-án halt meg.
