2022. március 25., 18:09

Döntő csaták: Ahol nyomják, ott enged

II. Károly spanyol király 1700. november 1-én átadta lelkét a teremtőnek. Egy hónappal korábban kelt végrendeletében első örökösének Anjou hercegét, Fülöpöt jelölte meg, aki nem mellesleg a Napkirály, XIV. Lajos francia uralkodó unokája volt. Károly a Habsburgok spanyol ágának utolsó uralkodója volt, gyermektelen lévén halála után többen is igényt tartottak a spanyol trónra.

blenheim csata
Galéria
+1 kép a galériában
John Wootton festményén az angol nyelvterületen bleinheimi csataként ismert második höchstädti csata.
Fotó: wikimedia commons

A szinte kibogozhatatlan rokoni kapcsolatoknak köszönhetően XIV. Bourbon Lajos, illetve I. Habsburg Lipót német-római császár és magyar király is bejelentkezett a királyságért. Mindkét koronás fő édesanyja a megboldogult Károly nagynénje volt, valamint mindketten Károly egy-egy nővérét vették el feleségül. Lipót úgy vélte, hogy másodszülött fia Károly (a későbbi III. Károly magyar király, Mária Terézia édesapja) tökéletes megoldásnak kínálkozik a spanyol trónra. Ezzel szemben XIV. Lajos a saját unokáját látta megfelelőnek. A brit és a holland kormánynak azonban még a szőr is felállt a hátán arra a gondolatra, hogy a spanyol örökség (Dél- és Közép-Amerika nagy része, a Fülöp-szigetek, a Kanári­-szigetek, Afrika egyes részei, Nápoly, Szicília, Milánó, Szardínia, a Baleari-szigetek és Spanyol Németalföldet, a mai Belgium és Luxemburg) egy leendő francia, vagy Habsburg-uralkodó kezébe kerüljön.

Fantasztikus ötlettel álltak elő, fel kell osztani a spanyol birodalmat, csakhogy ez nem nyerte el a spanyol urak tetszését.

1701-ben Fülöp, az unoka bevonult Madridba és V. Fülöp néven királlyá koronázták, ezzel teljesült az elhunyt végakarata, Spanyolország pedig egységes maradt. Úgy tűnt a háború elkerülhető, az európai hatalmak I. Lipót kivételével elfogadták ezt. II. Károly végrendeletében megtiltotta, hogy a két ország (a spanyol és a francia) egyesüljön Fülöp jogara alatt, ezt egyébként egy európai hatalom sem fogadta volna el, kivéve a franciákat. A párizsi parlament azonban beiktatta a francia király örököseinek sorába Fülöpöt, de azzal a feltétellel, hogy csak úgy veheti át a francia trónt, ha lemond a spanyolról. A két birodalom egysége fel sem merült.

Ez a „kisbetűs” rész elkerülte Európa koronás főinek a figyelmét.

A helyzetet tovább rontotta, hogy XIV. Lajos elismerte II. Jakab halálos ágyán tett kérését. A száműzetését francia honban töltő, egykori angol király arra kérte vendéglátóját, hogy ismerje el fiát Anglia királyának. Mivel a Napkirály ezt megtette, ezzel kivívta III. Vilmos, a tényleges angol uralkodó haragját. 1702. május közepén Nagy-Britannia, Hollandia és I. Lipót hadat üzent XIV. Lajosnak. A franciák mellé álltak a császári hatalom növekedésére féltékeny bajorok, valamint a mi II. Rákóczi Ferencünk.

A kor két legjobb hadvezére, Marlborough hercege, valamint Savoyai Jenő, a Nagy Szövetséget erősítette a franciák legnagyobb bánatára. A háborúi első évei inkább a franciák fölényét hozták. A bajorokkal szövetségben már Bécset veszélyeztették, a Habsburgok helyzetét tovább rontotta az időközben kitört kuruc szabadságharc is. 1704-ben Marlborough hercege, John Churchill (a második világháborús miniszterelnök, Winston Churchill őse) a „nagy menetelésével” Hollandiából indulva, megkerülve a francia határt behatolt Bajorországba, ahol egyesült Savoyai Jenő császári csapataival. A francia-bajor csapatok a höchstädti vagy blenheimi csatában mérték össze fegyvereiket az angol-osztrák csapatokkal.

Savoyai Jenő apai ágon előkelő ősökkel büszkélkedhetett, az egyik dédapja a spanyol király lányát vette feleségül, a másik pedig a Bourbon családból származott, a francia király rokonságába tartozott. Valószínűsíthetően hadvezéri képességeit ezen ágról örökölte.

A vékonydongájú fiút nagyanyja istápolta, papi pályára szánták, de kicsapongó élete miatt nagyon rossz híre volt Párizsban. Ő szívesebben szolgált volna a hadseregben, Lajos király azonban elutasította kérelmét. 1683 augusztusában tehát jelentkezett a másik oldalnál, I. Lipótnál, hogy az évek folyamán aztán a Habsburgok legkiemelkedőbb hadvezérévé váljon.

1704. augusztus 13-án vívták meg a spanyol örökösödési háború legfontosabb csatáját, ami a Rákóczi-szabadságharcot is befolyásolta. A két fél nagyjából azonos erőkkel állt fel, a francia-bajor csapatok pár ezer fővel többen voltak. Az ütközet a Duna-parti város után kapta a nevét, de valójában Höchstädt-től kissé távolabb zajlott le. Az ellenségeket egy a Duna felé kanyargó patak választotta el egymástól. A francia-bajor csapatok jól kiépített, megerősített táborban várakoztak. A szövetséges csapatok jobb szárnyán Savoyai Jenő csapatai álltak, velük szemben a bajor választófejedelem, Miksa Emánuel helyezkedett el. A francia jobbszárny a megerősített Blenheimre épült. Marlborough hercege vezette a derékhadat, vele szemben Tallard marsall franciái álltak. Tallard úgy vélte, hogy az átázott, mocsaras talajon nehezen fognak tudni mozogni a támadók, és ez által feltartóztathatók lesznek.

Az angol-osztrák csapatok éjjel háromkor indultak meg, a körülbelül nyolc kilométerre lévő francia-bajor vonalak felé, reggel hat óra felé értek az ellenséges vonalak elé. A támadás, mivel Savoyai csapatai a nehéz terepviszonyok miatt csak késve álltak csatarendbe, fél egykor indult az angol-osztrák arcvonal teljes vonalán. Tallard biztos volt benne, hogy jobbszárnya kitart, de kíváncsi volt, hogy boldogul a balszárnya Savoyai Jenő csapataival. Ezért mielőtt Marlborough herceg középen a patakon átkelő, felfejlődő csapatai ellen vonult volna átlovagolt balra, hogy megnézze, mi történik.

Távolétében azonban helyettese úgy döntött, meg kell erősítenie a jobbszárnyát. Emiatt több egységet küldött a Blenheimben védekező francia csapatok megsegítésére. Ezzel végzetesen meggyengítette a francia közepet, a jobbszárnyon viszont összezsúfolódtak a francia csapatok.

 Mivel a két szárnyon nem bírtak egymással a felek, Marlborough elérkezettnek látta az időt, úgy délután fél hat tájékán, hogy mindent elsöprő támadást intézzen, a meggyengült francia derékhad ellen. A támadás elsöpörte a franciák derékhadát, maga Tallard marsall is fogságba került. Savoyai Jenő csapatai is áttörték a bajorok vonalát, az egész francia-bajor arcvonal hátrálni, majd menekülni kezdett.

A Bourbon-párti seregben kitört a pánik, sokan a Dunába vetették magukat, vagy a halálra taposás helyett inkább a fogságot választották. Az ütközet során a francia-bajor hadak összesen 30 000 embert vesztettek halottakban és foglyokban, míg ellenfeleik vesztesége 5000 körüli volt. A Habsburgok trónja megmenekült, a harcok francia területekre helyeződtek át, a bajor választófejedelem országa a Habsburgok fennhatósága alá került. A höchstädti csata nagyban befolyásolta a Rákóczi-szabadságharc kimenetelét is, a Bécset fenyegető veszély elmúlt, így Lipótnak több ereje maradt a kurucok visszaszorítására. A spanyol trón végül is Fülöpé maradt, mert I. Lipót második fia, Károly lett a Habsburg Birodalom ura, és az, hogy ő legyen a spanyol király természetesen senkinek nem tetszett volna. Ahogy mondani szokás kompromisszumos megoldás született az 1713-as utrechti békében: Fülöpé a spanyol trón, de nem egyesülhet Franciaországgal, valamint a Habsburgok megszerezték a spanyolok itáliai birtokait, például Nápolyt és Milánót, az angolok pedig megtarthatták a háború során elfoglalt Gibraltárt.

hochstadt
Galéria
+1 kép a galériában

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.