Dacia Duster Prestige 1.5 dCi 4x4: Látványosan megszépült a második nemzedék!

Idén azonban már tényleg megérett az idő a komolyabb változásra, és megjelent a piacon a közkedvelt francia-román minidzsip 2. generációja. Az erősebbik dízelmotorral, összkerékhajtással és Prestige csúcsszereltségben kaptuk meg tesztelésre.

Méretváltozást nem történt, a túrabakancs-alapforma is változatlan maradt – az átrajzolt részletek, azonban már-már meglepő módon feldobják az autót. Például szélesebb lett a hűtőmaszk, elöl-hátul magasabbra futnak fel kvázi alvázvédő betétek, hangsúlyosabban domborodnak a sárhányók, az elsők mögött pedig megjelent egy látványos kopoltyúív, tetején az összkerekes változatok megjelölésével. Kissé megemelték az övvonalat is, aminek köszönhetően minden eddigi Dusterek legrondább stíluseleme, a formátlan hátsó oldalablak is finomodott valamelyest. Hátul pedig a marmonkanna formájú lámpák jelentik a legnagyobb változást; a baj csak az, hogy a Jeep Renegade után picit koppintásnak tűnnek… Végül még annyit, hogy a tesztelt csúcsverzió – egyedül a családban – nagyon szép, 17 hüvelykes alufelniket kapott.

Fotó:  Vas Gyula

Itt látszik igazán, hogy tényleg nemzedékváltás történt. Az előd kaotikus műszerfala komplett ment a fenébe, és egy normális került a helyére. Olyan, amely már nem a mínusz egyes szinten tartalmazza az infotainment rendszer kijelzőjét, a padlótól 10 centiméterre a klímapultot, és amelyet felül nem 2 ormótlan légbeömlő ékesít. A gombok korábbi összevisszasága is rendezett sorrá változott, lásd a megfelelő ábrát. Ami viszont picit visszasírható, az a kesztyűtartó és a középkonzol feletti polc, bár így is maradt több mint 27 liternyi kacattartó. Például az eddig ismeretlen 2 hátsó ajtózseb, vagy az anyósülés alatti boksz… A szintén új – kisebb, vastagabb, négyküllős – volán is szebben mutat, de főleg jobban illik a kézbe. Az átszabott ülések jobb oldaltartást adnak, ülőlapjuk is hosszabb. Komoly előrelépést történt a szereltség terén is: a tesztelt modell szériában kínálja a kézi légkondit (a miénk viszont feláras automata volt), a hátsó parkolószenzorokat, az elülső/hátsó képet adó kamerát, a holttérfigyelőt, a digitális vevőt is tartalmazó, USB-bemenetű rádiót, a navigációs rendszert és a kétfunkciós tempomatot. Mi több, ezek némelyike már alacsonyabb szinten is elérhető. Hab volt a tortán, hogy a fedélzeti számítógép pedánsan kiértékelte vezetési stílusunk gazdaságos vagy pazarló voltát, lásd a megfelelő ábrákat…

Fotó:  Vas Gyula

Az erősebb 1,5-ös dízelmotor abszolút elfogadható dinamikával mozgatja a másfél tonnás vasat, bár indulásnál kis fordulaton hajlamos a lefulladásra. A váltót gazdaságosra méretezték: hatosban 100-on percenként 1300-at fordul a főtengely. A kormány már változó rásegítésű, de nem túl sok visszajelzést ad. A Nissantól származó összkerékhajtás módját menet közben 2 fokozatban választhatjuk ki: automata üzemmódban csak akkor kapnak nyomatékot a hátsó kerekek, ha az elsők kezdik elveszíteni a tapadást, LOCK állásban pedig 50:50%-os fix erőelosztásra zár össze a központi differenciálmű. Attraktív és hasznos újdonság, hogy terepezés közben az oldaldőlést és az emelkedő szögét is láthatjuk a központi kijelzőn.

Apropó terepezés: ebben a Duster eddig is legalább másfél klasszissal verte valamennyi kategóriatársát, és az új generációnál sincs ez másként. Köszönhető mindez a fejlett összkerékhajtásnak, a 21 cm-es hasmagasságnak, a 35 cm-es gázlóképességnek, a már-már offroados terepszögeknek, továbbá a csillivilli díszpinty konkurensekénél sokkal masszívabb építésnek, strapabíróbb karosszériának és alváznak. Egy szó mint száz: az új Duster is jóval több, mint holmi telekjáró vagy aszfaltdzsip! Jómagam ezt annak alapján is állíthatom, hogy sziklamászáson kívül szinte minden mást kipróbáltam vele, és soha egyetlen percig nem tartottam az elakadástól. Összezárt első-hátsó hajtással, a vonóerő megszakítatlansága érdekében kikapcsolt elektronikus menetstabilizátorral fölényes magabiztossággal gázolt át kavicságyon, homoktengeren, feneketlennek tűnő dagonyákon…

Fotó:  Vas Gyula