2023. március 5., 16:16

Celje, a cselszövő városa - KÉPEKKEL

Celje, Szlovénia harmadik legnagyobb városa, az egykori Alsó-Stájerország központja mellett sokszor vezetett el utunk, de sohasem álltunk meg a magyar történelemben is szerepet játszó helyen. Egy borongós napon megtört a jég, s egy délutánt tölthettünk a maga után vegyes emléket hagyó oligarcha, Cillei Ulrik ősi fészkében.

celje
Celje, a vár
Fotó: Csermák Zoltán

Igen hűvös délután érkeztünk Olaszországból Szlovéniába, s az esős időben ugyancsak nehezen haladtunk az autópályán. Úgy döntöttünk, megállunk valahol, s Celjére, Cillei Ulrik városára esett a választásunk.

A három folyó összefolyásánál épült város jelentős múltra tekint vissza, neve a kelta Celeiából ered, a római korban is fontos állomás volt a Savaria-Aquincumba vezető úton. A szlávok a vidéken a Kr. u. VI–VII. században telepedtek le, s nem sokkal később a frank, majd német birodalmi grófok uralma alatt találták magukat.

Az idők folyamán a település – központi fekvése nyomán – fontos kereskedelmi központtá fejlődött. Ekkor már a Zovnek család uralta a környéket. A klán később grófi címet nyert, s a celjei nemesek innentől Cillei (Czillei) néven váltak ismertté. A família leghíresebb, leghírhedtebb tagja Cillei Ulrik, akinek neve a magyar történelemben a Sátánéval vetekszik. A tehetséges köpönyegforgató a szintén rossz emlékű V. László király gyámjaként 1452-ben tett szert korlátlan hatalomra, s így került ellentétbe a szintén nagyratörő Hunyadi családdal. Az ellentétek az 1456-os futaki országgyűlés után éleződtek ki, amikor a Hunyadi-pártiak Nándorfehérváron megölték legfőbb vetélytársukat.

A magyar történelmi emlékezetben a sarokba szorított Cillei rántott kardot először, ami kissé hihetetlennek tűnik, hiszen a sokat látott vár tele volt a Hunyadi-hívekkel. Egyes történészek szerint a törökverő hős fiai egyszerűen lemészárolták az útjukban álló főurat. Később e gyilkosság vezetett Hunyadi László kivégzéséhez.
cillei
Székely Bertalan: V. László és Cillei Ulrik
Fotó:  Wikipedia
A történet színpadra kerül

A történet a reformkor számos íróját megihlette, Tóth Lőrinc Két László című drámája a feledés homályába merült volna, ha Egressy Béni nem formálja operaszövegkönyvvé. Ebből született 1844-ben Erkel Ferenc dalműve, a Hunyadi László. „Ezt a művet tekinthetjük művészi értelemben az első magyar operának – írja Káldor János

A magyar zenetörténet kistükre című kiadványában. – Még ma is bámulatra méltó az a zsenialitás, amellyel a magyaros elemeket felhasználja… Szinte önti magából a szebbnél szebb dallamokat.”

Valóban, talán ez Erkel, ha nem is a legismertebb, de legjobb operája, nem véletlen, hogy az 1959-ben megújult Szegedi Szabadtéri Játékokat is ezzel a művel nyitották meg. A „Meghalt a cselszövő” kezdetű, a kórus által előadott dal már a bemutatón is emóciókat váltott ki a magyar közönségből, napjainkban is mindig vastaps kíséri.

Vörösmarty Mihályt is nagyon foglalkoztatta a téma, Czillei és a Hunyadiak című drámáját 1844-ben mutatták be. A magyar színháztörténet kimagasló eseménye volt a darab 1966-os felújítása a Nemzeti Színházban, a drámát magam is többször láttam. A bemutató előzményeit és emlékét Sinkovits-Vitay András, a címszerepet játszó Sinkovits Imre fia foglalta össze.

„Döbbenetes korszakként jellemezhetem a bemutató időpontját. Még csak két évtizede volt vége a háborúnak, a politika szőtte át a világot, a színészi társadalom nagyon megosztott volt. Ebben a polarizációban különös szerep jutott Major Tamásnak. Hatása hosszú távon mérgezett: a mai magyar tarthatatlan színházi légkört, a résztvevők egymás ellen feszülését is megalapozta. Az intrika volt az élete. A háború alatt a híres író-politikus Keresztury Dezső bújtatta őt és B. Lajost, s természetesen, az idők változásával ők voltak, akik feljelentették jótevőjüket. Generációs ellentétek is feltörtek: minden ifjú nemzedék úgy tartja, hogy vele kezdődik és végződik a történelem, s mindent le kell rombolnia. Édesapám erre úgy reagált: 'Fiatalok, tietek a jövő, nekem viszont hagyjátok meg a jelenemet.' Nem volt könnyű helyzetben, 1956-tól is csak tíz év választ el minket. Édesapámnak nagyon fegyelmezetten kellett élnie és játszania, mivel bármikor elővehették a forradalom alatt tanúsított magatartása miatt.

Gyerekként számos alkalommal láttam az előadást, de hatását mind a mai napig érzem. Amikor a színész egy szerepre készül, akkor életmódjában szinte azonosul a figurával. Magam is számtalanszor átéltem ezt az átváltozást. Édesapám a próbaidőszak alatt a szobájába vonult hosszan vissza.

A rendező, Marton Endre mindig nagyon jó helyről merített. Haladt a korral, mikor például Peter Brook bemutatta a bőruhás Lear királyát, akkor hirtelen nálunk is megjelent e koncepció. Nagyon modern előadást állított a Hevesi Sándor téren játszó Nemzeti Színház színpadára. Színházat alkotott a szó legteljesebb értelmében. Senki sem húzta magára a szerepét, hanem azonosult vele, s tudása legjavát nyújtotta. Marton szakított a Sztanyiszlavszkij-féle hagyományokkal. Zseniális, nagyon gyors színváltásokkal operált, például a díszletoszlopok felülről ereszkedtek le, s máris várfallá alakult a színpad. Máig sem értem, hogyan, de a nyílt színen az egyik oszlop mögül hirtelen előlépett édesapám, s kést szegezett a király szeretőjét alakító Várady Hédi nyakára, 'Szép Ágnes' – mondta mély hangján.  Édesapámat döbbenetesen jó színészek vették körül: Sztankay István Mátyást, Szersén Gyula Lászlót, Iglódi István a királyt alakította. 

Cillei az ő ábrázolásában látszólag nem volt gonosz ember, tetteiben volt inkább ördögi. Nagyon szép volt ősz hajával, bordó ruhájában, párducbőrös kacagányával. Negédesen beszélt, most is a fülemben cseng, amikor Lászlónak és Mátyásnak a pótapja lesz: 'Édes gyermekeim'. Kállai Ferenc is, mint Szilágyi Mihály, méltó partnere volt, rá is egy mondattal emlékezem: a lépcsőn lefelé apám előtt jön, s így szól Lászlónak és Mátyásnak: 'Megjött új apátok.' Ez a drámai hatás a darab végéig megmaradt. A címszereplő önfeledten mesél az élet szépségéről, mire Hunyadi László megjegyzi: 'Hát ily embernek, ha halni kell, szörnyű lehet!' Nem sokra rá már élet-halálra vívnak, megvan még a pallos, amivel apám küzdött.”

celje
Celje, a főutca és a katedrális
Fotó:  Csermék Zoltán
Séta a városban

E kitérő után térjünk vissza a városba, tekintsük meg műemlékeit! A város felett áll büszkén a 12. században épített vár, amit az ország legszebb váraként tartanak számon, s mintegy hetvenezer látogató keresi fel évente.

Az erődítményt a Heunburg család építtette, a központi lakóépületeket belső-külső falak, árkok védték. A Cillei család a 14. század első felében vette birtokba, majd alaposan felújíttatta. Az útikönyvek fotói szerint kivételes kilátás nyílik a falakról az egész környékre, amit sajnos nem élvezhettem a mostoha időjárás miatt.

A város történelmi központjában található a régi, a 16. század végén épült Landgraviate nevű reneszánsz palota, ami a Regionális Múzeumnak ad helyet. A vizitet a lapidáriumban érdemes kezdeni, a látogató belepillanthat a település ókori világába. Figyelemre méltó a kultúrtörténeti gyűjtemény, amely a város hét évszázadát tekinti végig a „Lépésről lépésre a gótikától a historizmusig” címmel. A múzeum büszkesége a híres – a késő reneszánsz, kora barokk időből származó – mennyezet.

Múzeumi sétánkat a Hercegi kastélyban folytathatjuk. A sokat látott épület a 14–15. században grófi-hercegi rezidenciaként működött. Mária Terézia uralkodása alatt kissé elhanyagolták, s laktanyának használták. Itt is a római korban kezdhetjük a barangolást, az ezer négyzetméteres kiállítás egy római út köveit, s két villa alapjait rejti. Az épület két emelete az egykori grófok életébe enged bepillantást, s megállhatunk a múzeumi tárggyá degradálódott Cillei Ulrik koponyájánál is. A leletet a rajta látható mély vágások alapján azonosították.

celje
Celje, a Regionális Múzeum
Fotó:  Csermák Zoltán

A belváros autómentes, tágas sétálóutcáin gyalogolhat a turista. A Dániel prófétának szentelt katedrálist a 14. században építették, mai formáját a 19. században nyerte el. A mennyezetét 15. századi freskók díszítik. A templom legfőbb értéke a fából faragott Pietà. Mielőtt kilépünk a templomból, megállhatunk egy pillanatra Cillei Herman püspök síremlékénél. A templom előtti téren a Szűz Mária-oszlop mellett haladunk el, az Istenszülő magasról tekint le a Főtérre, az egykori kivégzőhelyre.

Igazi vendégcsalogató az ezredfordulón – üresen álló házakból – kialakított művésznegyed.

Hangulatos kis galériák, vendéglátó egységek várják a betérőt, aki az esztétikai élvezet előtt-után a város kulináris csemegéit is megkóstolhatja. A pácolt, kiváló ízesítésű kolbászokhoz mlinci, lapos kenyér dukál, desszertnek poticát, diós foszlós kalácsot ajánlanak a helyiek. Természetesen kiváló, tengermelléki borokkal öblíthetjük le a finom étkeket.

E városlátogatás tehát számos gondolatot szült, s kultúrtörténeti emléket idézett. Talán mégis érzékeltethettem valamit a történelmi helyből, így javaslom, ha arra járnak, látogassák meg a Cilleiek ősi fészkét, s ne menjenek el mellette, mint tettem én évtizedeken át.

Megjelent a Magyar7 2023/9. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.