Bringázás a Júliai-Alpok ékszerdobozaiban - Második rész
A Júliai-Alpok hemzseg a szebbnél-szebb látnivalóktól. Aki egyszer arrafelé jár, fel lesz neki adva a lecke, mit is nézzen meg. Mi most Bledből tekerjünk ki és vegyünk célba egy másik tavat. Szlovénia legnagyobb tavát fogjuk körbebringázni, megspékelve eszméletlen panoráma vadászattal és vízeséssel. Ezen mikrorégió bejárása az idei áprilisában megszervezett szlovéniai utazásunk második napjára esett.
A Bohinji-tó a Júliai-Alpok belsejében, egy hajdani gleccser vájta szépséges völgyben fekszik. A legenda szerint, amikor az Úr a világot teremtette, és földet osztott az embereknek, elfeledkezett egy kisebb csoportról, akik csöndesen vártak. A türelmükért és szerénységükért cserébe Isten úgy döntött, nekik ajándékozza a föld legszebb részét, amit magának tartogatott. A terület azóta a Bohinj névre hallgat, ugyanis a Boh szó szlovénül Istent jelent.
A tó mellett elhaladva a Savica vízesés felé irányítottuk fókuszunkat. Egy nagy parkoló áll rendelkezésre mindenki számára, aki a vízeséshez szeretne túrázni. Kellemes, nagyjából harminc perces gyaloglás után értünk a vízeséshez. A zuhatag a Komarča sziklafalából két ágban tör elő. Egyedülálló a világ vízesései között, mivel a vízfolyás két patakra szakad a föld alatt. Az A-betűt formáló kétágú vízesés nagyobbik ágának magassága 78 méter, míg a kisebbik 25 méter. A frissítő levegő, a vízesés moraja és annak ereje elhallgattatott minket és megesett, hogy perceken át csendben néztük. Az elme kitisztult, a test felfrissült és mentünk is tovább.
Miközben a Slavica vízesésnél pihentünk, már ott feltűnt Vogel hegye. Tervezetten nem volt benne a programunkban, de mivel improvizálásból mindig jók voltunk, egyszerűen adta magát, legalább felvonóval felmenjünk hozzá panorámavadászatra. Abban egyetértettünk párommal, a vidék vitathatatlan favoritja a Bohinji-tó, de utólag bántuk volna, ha a Vogel kimarad a repertoárunkból. A Vogel hegyre közlekedő felvonó egészen páratlan perspektívából mutatja meg a Bohinj völgyet. Az 1663 méter magasan található felső állomáshoz szélsebesen repített fel minket a szerkezet. Fenn aztán csak egy dolgunk volt: ámulni és bámulni. A megálló mellett kiépített rámpáról szinte az egész völgyet beláttuk, gyönyörködtünk a tó kékjében, s megcsodáltuk a földközelből már megismert kis falvakat is
.A tó körbetekerését délutánra ütemeztük. A Szent-János templomtól nem messze található parkolóból indult kéttagú csapatunk. Pár perces tekerés után két bökkenővel szembesültünk. A tó északi szakaszát lezárták és csak gyalogszerrel lehet ezt a vonalat megtenni, a másik maga a szél volt. Eléggé szelesre fogta magát itt az időjárás, de szerencsére agilis hozzáállásunkkal nem volt gond.
Eltekertünk a mágikus teremtmény, Zlatorog szobra mellett, majd a tó déli részén bicajoztunk végig Ukanc települése felé. Ribčev Laznál tettünk egy kisebb pihenőt. Páromnak a szieszta ott annyira megtetszett, hogy végül úgy döntött, nem megy ő sehova, marad itt kifeküdve, majd bevár a tó egyik megbeszélt partján. A nagy szél és emelkedő sem tántorított el attól, legalább Ukancig ne guruljak el. A mini küldetés sikerrel járt, lőttem pár fotót, pár perces tüdőtágítás után már visszafelé tekertem. Bohinj településére már ketten érkeztünk be.
Drótszamarainkat elpakoltuk, de még mielőtt kocsiba ültünk volna, a tó egyik mólójára kiültünk és csak néztünk előre. Bámulatos látványvilág és a megtestesült harmónia kettőse szeli át a Bohinji-tó auráját. Élményputtonyunk újbóli feltöltésével most sem akadtak gondok. Ezeket szépen elraktározván indultunk vissza szállásunkra.
