BMW X2 sDrive 18i M SPORT: Feltupírozott alap

Mert voltak ugyebár a páratlan számozású klasszikus szabadidősök (1/3/5), aztán jöttek ezek kupé verziói (6/4). Utána rövid pauza következett, majd az X1-nek is megérkezett a maga párja, amely logikusan a 2-es számot kapta. (Ez a szép párhuzam azonban meglehetősen rövid ideig tartott, mivel ma már egy X7-es is koptatja a világ útjait…) A kis terepkupét röviddel a bemutatása után gyakorlatilag csúcskivitelben teszteltük, most az alaptípus sportcsomaggal felspécizett változata került sorra.

Aki itt az X1-essel való hasonlóságot keres, sürgősen váltson paradigmát. Mert hiába közeliek a méretek, a fazon teljesen más: sokkal, de sokkal sportosabb, dinamikusabb. Pedig nem is a nagyobb testvérek hagyományos kupé karosszériájáról van szó: azt ilyen hosszméreten nehéz lett volna összehozni komikus hatás, valamint a fejtér brutális csökkenése nélkül. Nem; ez lényegében egy sportos szabású ötajtós hatchback, ereszkedő tetővel és hátrafelé meredeken emelkedő övvonallal. Természetesen a részletekkel is rátettek néhány lapáttal a sportosságra: a klasszikus BMW-vesék például – a márka történetében először – lefelé szélesednek, nem pedig felfelé. Ugye, hogy mennyire más, mennyivel izgalmasabb látvány?  Oldalról az attraktív küszöbök dobják fel az autót, hátul pedig a keskeny szélvédő fölé messze kifutó impozáns légterelő, a szép lámpák és a krómozott kipufogó. Ja, és nehogy megfeledkezzünk a C-oszlopot díszítő márkaemblémáról, amely a 70-es évek ikonikus modelljeinek (2000 CS, 3.0 CSL) állít emléket… Végezetül pedig annyit, hogy tesztautónk M Sport szereltsége kívülről az attraktív Alpine White dukkózással, az „M” emblémákkal valamint a 19 hüvelykes alufelnikkel különbözött a többi verziótól.

A műszerfal az aktuális X1-esből származik, egészében pedig a BMW-k klasszikus belsőépítészete vesz körül bennünket. Ennek elemei például az elektronikus váltókar, a menetmód-választó, vagy az iDrive rendszer megszokott nyomógombjai és forgótárcsája; utóbbi egyben egérpad is. Sokadszor tapasztaltam meg, mennyivel praktikusabb ez a kezelési mód, mint az állandó képernyő-bökdösés és -maszatolás... Az információs és szórakoztató rendszer természetesesen minden okostelefonnal kompatibilis az Apple CarPlay és Android Auto funkciókon keresztül. A digitális vevőt és bemenetet tartalmazó rádió óriási előnye, hogy van 8 klasszikus nyomógombja; ezekkel úgy váltogathatjuk az előválasztott csatornákat, hogy teljesen mindegy, milyen program vagy alkalmazás fut éppen a kijelzőn. (Ilyenkor csak elborzadva tudok gondolni az egyetlen csatornaváltáshoz szükséges menüs-almenüs manőverekre néhány félig PC autóban…) Az utasok élettere a kategória egyik legnagyobbika, lásd a hátsó traktusról készült fotókat. A csomagtartó sem szűkös, bár az X1-esénél természetesen kisebb (-35 l). Ami pedig az M Sport szereltség belső többleteit illeti, az elülső sportüléseket, a bőrbevonatú M kormányt, a fekete tetőkárpitot és a kocsi színével keretezett, ugyancsak antracit-fekete szőnyegeket említhetjük meg.

A BMW X2 két-két benzin- és dízelmotorral kapható, teljesítményük 140-től 192 lóerőig terjed. Tesztautónk erőforrása a háromhengeres, másfél literes, közvetlen benzinbefecskendezéses alapmotor volt, Twin Power technikával, azaz kettős leömlésű turbóval. Ennek, plusz a csúcstechnikájú szelepvezérlésnek köszönhetően gyakorlatilag nem ismeri a turbólyukat. Az opciós hétfokozatú, kétkuplungos automata váltóval kombinálva pedig aztán végképp nem… Aztán volt még menetmód-választónk, Eco, Sport és Comfort üzemmóddal; az előbbivel, vitorlázó üzemmódban kilométerek tucatjai spórolhatók meg, az átlagfogyasztás pedig gond nélkül 7 liter alatt tartható. Sportrezsimben viszont nemcsak a gázreakció és váltások időzítése módosul, hanem figyelemmel kísérhetjük a kijelzőn, hogy éppen mennyit használunk a motor teljesítmény és nyomatékából, lásd ismét a megfelelő ábrát. Az úttartás és a kanyarstabilitás pedig minden létező rezsimben valami hihetetlenül jó; az M Sport verzió futóműve ugyanis feszesebb a többinél, kormányzása közvetlenebb, és az autó karosszériáját is alacsonyabbra ültették...

Fotó:  Vas Gyula