Nagy időknek nagy tanúja: a százhoz közelítve sem lassít a magyar báró
Ki hinné, hogy a még ma is aktív üzletember, báró William de Gelsey cseppet sem magyarosan hangzó neve mögött egy ízig-vérig magyar história húzódik meg. A még napjainkban, 98 éves korában is folyton utazgató bárót nemrég arról kérdezték, nem fárasztó-e ennyit úton lenni ebben a korban. Nevetett egyet, majd félig viccesen azt mondta: “Egyáltalán nem, hiszen még száz éves sem vagyok.
Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik elit családjából származó báró, Gelsey Vilmos életútja jobban hasonlít egy kalandos mesére, semmint a valóságra. Báró William de Gelsey történetét már csak azért is érdemes megismerni, mert napjainkban már nem sok ennyi izgalmas sztorit megélt, nemesi származású ember él, aki ennyire gazdag múlttal rendelkezik.
A Gelsey család gyökerei Nagykanizsáig vezetnek, de ekkor még Gutmann néven voltak ismertek. Vilmos dédapja és nagyapja fakitermeléssel kezdett foglalkozni, először söröshordókat gyártottak, majd a vasút kiépítésekor futtatták fel igazán vállalkozásukat, amikor vasúti talpfák gyártására szakosodtak.
Jókor voltak jó helyen, hiszen az iparosodás kezdete, a vasúthálózat kiépítése zajlott éppen.
Az osztrák anyától és magyar apától származó Vilmos Bécsben született, de gyerekkorát már Budapesten töltötte, miután a család átköltözött Nagykanizsáról. Az angol-magyar elemi iskola elvégzése után egy katolikus gimnáziumba járt, az egyházhoz máig tartó hűsége innen eredeztethető.
A mai napig nagy pártfogója szinte minden ügynek, ami a katolikus egyházhoz köthető.
Az Egyetemi Katolikus Gimnázium Alapítvány létrehozásáért s a közoktatás színvonalának emeléséért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta meg 2011-ben.
Apja nyomán 1939-ben Cambridge-ben, a híres Trinity College-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait. Vele ellentétben azonban, aki jobbára sporttal és utazgatással ütötte el az időt, Vilmos belevetette magát a tanulásba, vegyészetet hallgatott. Az pedig nem titok, hogy ha valahol a világon lehet kapcsolatokat építeni, az a Cambridge-i Trinity College.
Tanulmányai befejezése után nem költözött haza, Londonban vert sátrat, mind a mai napig ott él majdnemhogy főúri életet egy rendkívül impozáns belvárosi házban. Egy alkalommal megkérdezték tőle, miért hagyta el Magyarországot, ha ennyire jól ment a családnak, mire ő:
Visszatérve azonban a kezdetekre, egy ideig egy vegyipari cégnél dolgozott Londonban, majd viszonylag későn, irányt váltott a bankszakma felé. Befektetési bankárként, majd bankigazgatóként, később tanácsadóként tevékenykedett. Ma is aktív az üzleti életben, egyrészt a Richter Gedeon gyógyszeripari cég igazgatói elnöki tisztségében, amelyre örökös megbízást kapott, másrészt egy külföldi bank tanácsadójaként.
Folyamatosan ingázik London és Budapest között, állandó hotelszobája van a budapesti Hiltonban.
Pontos, szigorú menetrend szerint éli mindennapjait, például négykor, legkésőbb ötkor kel. Minden csütörtök este vacsorát ad otthonában híres vendégeinek, járt már nála enni egyebek mellett David Cameron is.
Nőtlen, tudatosan maradt távol a családalapítástól, hogy legyen ideje elfoglaltságaira. Akárcsak Churchill, ő is szigorúan kerüli a sportot, mert szerinte “a kemény sporttól csak korán meghalni, de minimum megrokkanni lehet”. De ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy Churchill fiát is ismeri személyesen.
Egy ízben megkérdezték tőle, van-e valami, amit még nem valósított meg, vagy amit megbánt:
Ha azt gondolnánk, más már nem fér a napba az üzleti teendők mellett, ha az ember ennyi idős, meg fogunk lepődni. Nemrég érdeklődtek a bárónál, mivel foglalkozik üzleti ügyein kívül. A válasz így szólt:
“Tervezem az emlékirataim kiadását. A címe várhatóan az lesz: Az első száz évem. Szerintem mire megjelenik, tényleg száz leszek!”
