Babavárás és kézművesség karantén idején
A mostani járványhelyzet a kisvállalkozók számára sem kedvez túlságosan, ugyanis az emberek valóban csak a legszükségesebb termékeket veszik meg. Az érsekújvári származású Szalma Nikoletta kézműves termékei páratlan gyöngyszemek, amelyeket a Handmade by Vidu név alatt találhat meg az érdeklődő. Őt kérdeztük, hogyan viseli ezt a válságos időszakot, s hogy családjával hogyan boldogul ebben a helyzetben.
Hogyan éli meg ezt a mostani időszakot egy kreatív alkotó, ráadásul várandósan?
Február 1-től szinte egyfolytában itthon vagyok. A szülési szabadságom március vége felé kezdődött, addig betegszabadságon voltam, ami alatt szintén kijárási korlátozások voltak. Amikor már végre szabadon közlekedhettem volna, beütött a járvány. Annak ellenére, hogy nagyon vágytam már egy kis kimozdulásra, imádjuk Szentendrét, szívesen ellátogattunk volna oda a férjemmel még a baba érkezte előtt, de sajnos erre már nem volt lehetőség. Igazából szeretek itthon lenni, úgyhogy nem érzem annyira súlyosnak a kijárási korlátozást. A terveim közt legfőképp a babakelengye összeállítása szerepelt, pontosabban annak megvarrása. Az év elején még vállaltam néhány megrendelést, de ezt a néhány hónapot szerettem volna magunkra szánni.
Már egy jó ideje úgy éreztem, mintha csapdába estem volna, rendkívül jól esett kiszabadulni, nemet mondani akkor is, ha közben azért fájt a szívem elutasítani az embereket. A másik pozitívum, hogy ebben az időszakban rengeteg üzenet és olyan hozzászólás érkezett a munkáimra, amelyek komolyan meghatottak. Távoli ismerősök és teljesen ismeretlen követők írtak több soros üzeneteket arról, mennyire csodálatosnak tartják, amit csinálok. Mondanom sem kell, mennyi erőt ad az embernek az, amikor elismerik a munkáját. Tartottam és tartok is attól, hogy a baba megszületése után milyen változások következnek be az életünkben, mi mindenről kell majd lemondani, vagy milyen lehetőségeket rejt magában ez az életszakasz, de annyi biztos, hogy ezekből az üzenetekből tudok majd erőt meríteni a megterhelőbb időszakokban.
A kézműves termékeidet nagy gonddal készíted el és szerzed be a megfelelő alapanyagokat. Most is könnyen begyűjtöd azokat a kellékeket, amelyekre szükséged volt egy-egy alkotáshoz, vagy előre gondolkodtál és bespájzoltál a nehéz időkre?
Mivel megrendeléseket jelenleg nem teljesítek nem volt gondom arra, hogy a termékeimhez alapanyagot hajkurásszak. Többnyire jóval előre bespájzolok a kellékekkel. A baba cuccokhoz is már jóval előre bevásároltam, viszont időközben akadtak olyan tetszetős textilek, amiket az elmúlt hetekben szereztem be. Szerencsére manapság már a boltok nagy része rendelkezik webshoppal és korábban is főként ezekről szereztem be az alapanyagokat, tehát különösképp nem kellett stratégiát váltani. Talán két alkalom volt, amikor személyesen látogattam meg a helyi méteráru boltokat, az egyik esetben csak átvenni voltam a kiválasztott dolgokat, a másikban türelmesen kivártam a soromat, ami kb. 45 percet vett igénybe. Végül nem is jártam sikerrel, mert nem volt az, amire szükségem lett volna.
Még az eladóra rámosolyogni sem lehet, mert a maszk eltakarja a fél arcunkat. Szóval ilyen körülmények között inkább otthon vagyok, abban a közegben, ahol nem korlátoznak, ahelyett, hogy odakint erőltessek valamit, aminek távolról sincs köze az általam kedvelt valósághoz.
Hogy látod, mire van igénye az embereknek, ha nálad vásárolnak? Mennyire megy most a bolt a karantén idején?
A helyzet az, hogy azzal a tervvel indultam idén, hogy egy ideig nem vállalok rendeléseket, de a készletet majd rendszeresen fogom ápolni, feltölteni. Erre azért nem volt annyi alkalmam, mint hittem volna, bár nagy terveim se voltak e téren. Nálam leginkább a környezetbarát termékekre van igény és ez most sincs másképp. Amivel feltöltöttem a karácsony előtt megfogyatkozott készletet annak a 99%-a szinte egy hét leforgása alatt el is kelt a polcról. Nyáron szívesen részt vettem volna 1-2 vásáron. Még mérgelődtem is, hogy így nem lesz mit kínálnom, ha mindjárt az év elején mindent megvesznek. A jelenlegi helyzetben viszont nem aggaszt ez a dolog, hiszen nem tartom valószínűnek, hogy addigra olyannyira biztonságos lesz a helyzet, hogy vásárokat szervezzenek. Összességében tény, hogy kevesebb a vevő, de azt sajnos nem tudom megmondani, hogy a karantén miatt, vagy azért, mert tudattam a vevőkkel, hogy anyaságin vagyok. Mivel mindeddig főleg megrendelésekre dolgoztam ezt még nehezebb felmérni, hiszen a készletből nálam nagyrészt a vásárokon fogytak a termékek, amikor fizikailag találkoztak az emberek a munkáimmal.
A járvány időszakában sem vagy tétlen, számodra ez jelenti a kikapcsolódást is: az alkotás. Milyen a babával ,,együtt” kézműveskedni?
Ez egy olyan érzés, amihez foghatót még soha nem éreztem. A várakozás időszaka, ami rengeteg negatívummal is jár, gondolok itt hátfájásra, fáradékonyságra, hormonok cikázására, meg a vírus miatti aggodalmakra, mégis olyan izgalmas tud lenni; ha alkotással próbálom megragadni, közelebb hozni, valóságosabbá tenni. A napokban sokszor felvetődött bennem a kérdés, hogy más kismamák mivel ütik el az időt így a nagy naphoz közeledve, mert én például gyakran megkapom, hogy többet kéne pihennem. Ezzel a szóval szerintem alapjáraton problémák vannak, mert ahány ember, annyi féle értelmezés. Személy szerint kézműveskedni szeretek, ez a munkám, de ezzel tudok kikapcsolódni is. Másrészt tény, hogy az utóbbi hetekben több agyat megerőltető projektet vittem véghez, életemben először vágtam bele ruhák varrásába, tehát sokszor oldottam szabászati problémákat.
Ezért úgy gondolom, boldog ember lehet mindenki, aki képes az alapvető szükségleteit saját munkájával kielégíteni.
Már tényleg nem sokat kell várni a baba születéséig. Az új helyzetre való tekintettel a kismamák még szigorúbb óvintézkedésekre számíthatnak. Például nem mindenhol engedik be az édesapákat. Tudod már mi és hogyan fog történni a kicsi születésénél?
Sokat kérdeztem, érdeklődtem a téma iránt. Sajnos elkerülhetetlen, hogy a szociális oldalakon, híradó nézésekor az ember ne találkozzon negatív információval. Kezdetben sokat idegeskedtem a dolgon, az utóbbi hetekben viszont próbálom magam elhatárolni a rémhírektől. Úgy gondolom, ha tudok róluk, attól az én helyzetem nem lesz se könnyebb, se harmonikusabb, inkább ellenkezőleg. Az érsekújvári kórházban fogok szülni, ha semmi komplikáció nem lép fel, akkor természetes szülés lesz. Már hetek óta járok CTG kivizsgálásra, úgyhogy tudom, hogyan zajlik a kórházba való belépés.
Tehát a kismamáknak meg kell barátkozni a jelenlegi lehetőségekkel. Azzal például, hogy nem lehet ott az apa a szülés alatt és után sem, nem fogadhatnak látogatókat, maszkot kell viselni stb. Személy szerint jobban aggódom amiatt, vajon mennyire fog menni a szoptatás, kapok-e segítséget, semmint azon, hogy elkapjuk a vírust. Ismerek ám anyukákat, akik rettentően félnek a fertőzés veszélyétől. Úgy gondolom, nem könnyű ilyen helyzetben a babavárás, de voltak már a történelem során ennél sokkal nehezebb időszakok is, amelyekkel meg kellett birkózniuk az anyáknak.
Milyen terveid vannak majd a baba mellett? Vannak új kézműves ötletek, amelyeket mindenképpen szeretnél kipróbálni?
Terveim lennének, de nem merek tervezni. Ötleteim pedig mindig vannak, azokkal általában küzdeni szoktam, mert derült égből villámcsapásként törnek rám aztán nagyon szenvedek, ha valamiért nem tudok időt szánni a megvalósításukra. Most elsősorban az anyaságban szeretnék elmerülni és közben majd meglátjuk mi mindenre lesz lehetőség.
