2020. december 20., 19:36

Az egykori komáromi bencés diák

Valamikor 1990-ben a Csemadok pozsonyi székházában találkoztam Cornides Istvánnal, aki abban az időben Nyitrán a fizika szakos tanárjelölteket oktatta. Az összejövetelen, amelynek vagy tucatnyi résztvevője volt, a leendő felvidéki magyar egyetemmel kapcsolatos kérdésekről folyt a vita, és Cornides professzor úr a nyitrai álláspontot képviselve fejtette ki elképzeléseit arról, hogyan is kellene működnie ennek az univerzitásnak.

Fotó: Youtube

El kell mondanom, hogy több dologban nem volt egyetértés, de kíváncsi lettem erre a férfira, akiről addig keveset tudtam. 100 éve, 1920. december 7-én a Nyitrához közeli Komjáton született, pontosabban a falu jegyzőségéhez tartozó Ódögösön, ahol édesapja gazdatiszt volt a nagysurányi cukorgyár 5000 holdas birtokán. István tízéves korától a komáromi bencés gimnázium diákja volt, és 1938-ban leérettségizve Prágába jelentkezett a Károly Egyetemre. Közben azonban a Felvidék egy része visszakerült Magyarországhoz, így Cornides a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika–fizika szakán folytatta tanulmányait, és egyúttal az Eötvös Collegiumba is bekerült.

1942-ben, még a diplomája megszerzése előtt, a későbbi Nobel-díjas Békésy György „demonstrátora” lett. Ebben a minőségében segített professzorának a különböző kísérleti berendezések és műszerek megépítésében, cserébe Békésy többször is elintézte számára, hogy ne vigyék el a frontra.

Az 1944. március 19-i német megszállást követően azonban ezt már nem tudta megtenni, így Cornides a Kárpátokban találta magát, a fronton, majd fokozatosan visszavonulva alakulatával egészen Németországig jutott, ahol kalandos körülmények között „megszervezte”, hogy bajtársaival angol fogságba kerüljön. Hadifogolyként még Manchestert is megjárta, innen érkezett Budapestre 1946-ban. Egykori főnökét már nem találta a tanszéken. Békésy, mivel a kommunisták átvették a hatalmat, emigrált.

Cornides István egyre nehezebb körülmények között végezte oktatói és tudományszervezői munkáját, az elbocsátás réme is fenyegette, mivel megvádolták, hogy az angoloknak kémkedik. Az sem vetett rá jó fényt, hogy a felmenői nemesek voltak. Ennek ellenére 1956 októberében még mindig az ELTE oktatója volt, és megválasztották a Forradalmi Bizottság elnökévé. Nagyrészt ennek volt köszönhető, hogy a diákjai nem keveredtek életveszélyes csetepatékba, és kivédte a megszálló orosz katonák garázdálkodását is. „Jutalmul” 1957-ben kis híján halálra ítélték, majd felmentették ugyan, de az egyetemet el kellett hagynia.

A Borsodi Vegyi Kombinátban kapott munkát, és itt kamatoztatni tudta azokat a kutatásait, amelyeket az akkor Magyarországon még szinte ismeretlen analitikai módszer, a tömegspektrometria területén folytatott. Megállapította, hogy miért nem folyamatos az ammóniagyártás. Kimutatta, hogy nagy mennyiségű argon gáz is képződik és ezt előbb el kell vezetni a rendszerből. Idővel a hatóságok is „megenyhültek” iránta, és visszatérhetett a katedrára is.

1968-tól már Nyitrán is tanított, egészen az 1990-es évek közepéig. Egykori alma matere, a komáromi Selye János Gimnázium ápolja az emlékét. 2001-ben nevezték el a matematika–fizika versenyt Cornides Istvánról, és a tudós özvegye a tanév végén két arra érdemes diákot Cornides István-ösztöndíjban részesít. A kiemelkedő tanár és tudós 1999. december 1-jén hunyt el Budapesten.

Megjelent a Magyar7 2020/50.számában.

Megosztás
Címkék