2019. november 29., 10:27

Álomgyári történelem: A midway-i csata

Bár a második világháborúnak már 74 éve vége, a közvélemény, az írók, filmrendezők, történészek fantáziáját még mindig izgatja a hatévnyi véres küzdelem. Írásunk apropóját a hetekben mozikban bemutatott Midway című film adja. A Roland Emmerich rendezte háborús eposzban olyan színészek keltik életre az események szereplőit, mint például Patrick Wilson, Woody Harrelson, Dennis Quaid, vagy a Christopher Nolan rendezte Batman filmekből is ismert, Aaron Eckhart.

SBD-3 "Dauntless" repülőgép világháború
Galéria
+4 kép a galériában
Fotó: U.S. Naval History and Heritage Command

Különös aktualitást ad a premiernek, hogy a film bemutatása előtt pár héttel fedeztek fel a Csendes-óceán mélyén, a csatában elsüllyedt két japán hadihajót. A Kaga és az Akagi anyahajók roncsai több, mint 5400 méteres mélységben alusszák örök álmukat.

Japán nagyhatalommá válása már a XIX. században megkezdődött, s azt, hogy a világpolitikában tényezővé válhatott, azt nagyrészt haditengerészetének köszönhette.

A XX. század elején például a Togo tengernagy vezette japán flotta a csuzimai csatában megalázó vereséget mért a nagyhatalmi álmokat dédelgető, valójában története utolsó "napjait" élő orosz cári birodalomra. Heihacsiro Togo egy szamuráj fia volt, és a modern japán flotta atyjának tekinthető. Az első világháborúban Japán még az antant oldalán harcolt, húsz évvel később azonban már más szelek fújtak. Eleinte a japán terjeszkedés csak Kína irányában történt, de 1940 júniusában megbukott a kormány, és az új vezetés a hadsereggel a háta mögött keményebb, hódítóbb külpolitikát folytatott, nem kizárva egy fegyveres konfliktus lehetőségét az angolokkal és az amerikaiakkal sem. Ehhez természetes szövetségesként Berlin és Róma kínálkozott.

Repülőgépek bevetésre várva az USS Enterprise fedélzetén, 1942. június 4-én.
Repülőgépek bevetésre várva az USS Enterprise fedélzetén, 1942. június 4-én.
Fotó:  history.navy.mil

Az események ilyetén alakulására az USA gazdasági embargóval válaszolt, bár a legkeményebbet, az olajembargót még nem vetette be.

A két fél között egyre feszültebb lett a helyzet, és Roosevelt amerikai elnök is egyre jobban elkötelezte magát Anglia és rajta keresztül a Szovjetunió mellett. 1941 őszére már elkerülhetetlennek tűnt a háború, a Fehér Házban tudták, egy Japán támadás remek jogalapként szolgált volna Roosevelt elnöknek arra, hogy az amerikai közvélemény támogatását élvezve léphessen be a háborúba.

1941. december 7-én reggel aztán elsötétült az ég Pearl Harbour felett. A japánok lebombázták az USA csendes-óceáni flottáját.

A flotta büszkeségei, a repülőgép hordozók épp gyakorlaton voltak, így megúszták a támadást.

Jamamoto Iszoroku tengernagy, a japán flotta parancsnoka tisztában volt vele, hogy veszélyes dolog felébreszteni az alvó óriást. Ráadásul, miután kiderült, hogy az amerikai hordozók sértetlenek maradtak, nyilvánvalóvá vált, újabb döntő csatára lesz szükség a Csendes-óceán feletti uralomért.

Pearl Harbour után a szamurájok utódai megállíthatatlannak tűntek, már Ausztráliát és Indiát veszélyeztették. Az amerikaiaknak mindössze egy látványos, de nem sok hasznot hozó akcióra futotta – Tokió bombázására.

Fotó:  U.S. Naval History and Heritage Command

Jamamoto terveit az amerikai anyahajók megsemmisítésére kezdetben nem támogatták Tokióban, ez azonban a bombázás után megváltozott.

A japán stratégia lényege a Hawaii-tól mintegy 2000 kilométerre található Midway-szigetek elfoglalása volt. A szigetek stratégiai fontossága abban rejlett, hogy kiváló támaszpontként szolgálhattak a csendes-óceáni hadműveletekhez.

A japán hadvezetés rendkívül bonyolult tervet dolgozott ki és szinte az egész flottát bevetette. Erőiket több csoportra osztották és igyekeztek csapdát állítani ellenfelüknek.

Washington azonban ismerte a japánok terveit. Az amerikai kódfejtők ugyanis feltörték a japán rejtjelezést, és tisztában voltak a támadási szándék helyével és idejével. James Rochefort egy különc, ámde zseniális kriptográfus megfejtette a japánok kódját. Egy csali üzenet bedobásával még azt is kiderítette, hol várható a japán támadás.

Chester Nimitz tengernagy ezért elindította az Enterprise és a Hornet anyahajókat, és idevezényelte a pár nap alatt megjavított Yorktown nevű hordozót is. A japán flotta anyahajó csoportjára, és a fedélzetükön hordott több mint 200 repülőre várt a feladat, hogy megsemmisítsék az USA létesítményeit a szigeten. Jamamoto tengernagy a szupercsatahajó, a Jamato fedélzetén várta, hogy a hadisten rámosolyogjon, és övék legyen a győzelem.       

A midway-i csata kezdetén így álltak fel a hadihajók.
A midway-i csata kezdetén így álltak fel a hadihajók.
Fotó:  mammothmemory.net

1942. június 4-én kezdetét vette a hatalmas küzdelem, az első olyan tengeri csata, ahol a résztvevő hadihajók nem találkoztak az ütközet során.

Nagumo, a japán hordozó erők parancsnoka repülői egy részét Midway ellen küldte. A támadás nem érte el a kívánt eredményt, mert a sziget repülőtere használható maradt. Nagumo nehéz döntés elé került, repülői egy részét ugyanis visszatartotta hátha amerikai hajók tűnnek fel. Miután a támadást vezető pilóta közölte, hogy újabb bombázásra van szükség, elrendelte, hogy a hajón várakozó repülőin a torpedókat cseréljék ki bombákra. Nem sokkal később azonban újabb homokszem került a gépezetbe, japán felderítő repülők észleltek egy amerikai egységet, tíz hajót.

Közben kezdtek visszatérni az első támadás gépei, a fedélzeten pedig szanaszét hevertek a le- és felszerelendő torpedók, illetve bombák.

A visszatérő gépeknek már alig volt üzemanyaguk, sürgősen le kellett volna szállniuk. Nagumo parancsot adott a hajók megtámadására, így újra torpedókat kezdtek el felszerelni a repülőkre.

Frank Jack Fletcher és Raymond Spruance tengernagyok hajói Midwaytől északkeletre találkoztak. A támadás megindulásakor körülbelül 320 kilométerre voltak Midwaytől, a japánok pedig 400 km-re nyugatra voltak a szigetektől, mikor elindították a támadásukat. Az amerikai repülők első támadását a japán légvédelem és a Mitsubishi Zéro vadászgépek gyakorlatilag megsemmisítették, alig pár amerikai pilóta élte túl az első támadást.

Ez a hatalmas áldozat azonban nem volt hiábavaló, mert támadásuk lekötötte a japán vadászokat, elfogyott a lőszerük és az üzemanyag is. Így amikor megjelent az anyahajókról felszálló bombázók következő hulláma, szinte akadálytalanul fordulhattak rá a célpontokra. Wade McClusky korvettkapitány zuhanóbombázói hatalmas pusztítást végeztek. McCluskyt a jó szerencséje vezette az ellenséges anyahajók nyomára.

Japán zászlóshajója, az Akagi kapott elsőként találatokat. Nagumo tengernagy a császár képével a kezében alig tudott elmenekülni az égő koporsóvá változott hajóról. Négy darab, majdnem féltonnás bomba megpecsételte a Kaga sorsát, majd három találattal a Soryu is hullámsírba merült.

Kapitánya Janagimoto a hajójával együtt inkább a halált választotta. Legénysége megpróbálta megmenteni, egy birkózót bíztak meg, hogy akarata ellenére is hozza le a hajóról szeretett kapitányukat. Ő azonban meglátva a halálra készülő, Japán himnuszát éneklő parancsnokot, hagyta őt meghalni. A megmaradt japán anyahajó, a Hiryu fedélzetéről felszálló gépek mozgásképtelenné tették a Yorktown-t, majd egy japán tengeralattjáró el is süllyesztette azt. Az utolsó akció során végzetesen megrongálták az utolsó japán anyahajót is, a Hiryut másnap a japánok maguk küldték a hullámsírba.

E vereség után a japán haderő a már nem tudta átvenni a csendes-óceáni fronton a kezdeményezést, védekezésre kényszerült, így a csatát nyugodtan nevezhetjük a csendes-óceáni hadszíntér döntő ütközetének.

SBD-3 "Dauntless" repülőgép világháború
Galéria
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.