Aki „felfedezte” Julianus barátot
Ma már közismert, hogy az 1230-as évek derekán egy Julianus barátként elhíresült hazánkfia két alkalommal is útra kelt, hogy megkeresse a magyarság keleten maradt csoportját, és hírt hozzon a mongolokról is, akik vészjóslóan nyomultak előre nyugat felé. Azt viszont nem sokan tudják, hogy Julianus történetét (pontosabban a Riccardus-jelentést) egy évszázadokkal később élt jezsuita találta meg a Vatikáni Levéltárban.
Ő volt Cseles Márton, aki a Nagyszombathoz közeli Rózsavölgyön (Ružindol) született 1641. október 28-án. Családjáról semmit nem tudunk, a jezsuita névtár szerint vezetéknevét írták Celess vagy Zölles alakban is.
1657. október 10-én lett a trencséni újoncház lakója, ahová nagyszombati tanulmányait követően került. 1660-ban Leobenben végezte a tanárképzőt, majd Bécsben három éven át bölcseletet tanult. 1664–1667 között Pozsonyban tanított, ezt követően 1667 és 1670 között ismét Bécsben találjuk, ahol elvégezte a teológiát. 1671-től két éven át a trencséni újoncházban a novíciusok mesterének segéde volt. 1673–1676-ban Nagyszombatban, 1676–1678-ban Linzben, 1679-ben Grazban tanított a jezsuita kollégiumban. 1680 és 1682 között ismét Bécs következett, ahol kazuisztikát oktatott. 1683–1684-ben Nagyszombatban dogmatikát adott elő. A következő állomás életében egy grazi kitérő volt: 1684 és 1685 között egy helyi előkelőség családjánál lelkiatyaként szolgált. A grazi nevelősködés nem nagyon elégíthette ki, és hamarosan, 1686-ban kinevezték Pozsonyba rektornak. Ebben a minőségben tevékenykedett hat évig, majd ismét Nagyszombat következett, ahol az egyetemen szentírást tanított.
1694-ben küldte Kollonich Lipót esztergomi bíboros érsek Rómába, a Vatikáni Levéltárba, ahol 5 éven át kereste a magyar vonatkozású dokumentumokat, ezeket hangyaszorgalommal rendszerezte és másolgatta. Így bukkant rá a Riccardus-jelentésre is, már 1695 januárjában.
Miután elsősorban az iratok összegyűjtése volt a feladata, munkájáról legfeljebb a jezsuita tudóskörökben tudtak, maga erről nem publikált önálló dolgozatokat. Csak sejthetjük, hogy a magyar őstörténet és általában a magyarság eredete iránt valamilyen szinten érdeklődött. Később 11 kötetben adta közre azokat a dokumentumokat, amelyeket a leváltárban talált és gondosan lemásolt. Ennek a gyűjteménynek a 8. kötetében található a Riccardus-jelentés.
Cseles Rómából Magyarországra visszatérve előbb a győri rendházban működött, teológusokat tanított, majd a pozsonyi rendházba ment át, ahol már tartományfőnökként szolgált. Itt érte a Rákóczi-szabadságharc kitörése. A kurucok mint Habsburg-párti labancot elfogták, és különböző városokban: Érsekújvárott, Nyitrán, végül Munkácson tartották fogva egy éven át. A halál Sárospatakon érte 1709. január 14-én.
Kiváló szónok lehetett, mert kortársai magyar Ciceróként is emlegették. Napjainkban már senki sem vitatja a Riccardus-jelentés hitelességét (korábban pl. Vámbéry Ármin fogalmazott meg néhány kételyt, sőt hamisítványnak nevezte azt), viszont
vannak találgatások azzal kapcsolatban, hogy milyen céllal vágott neki annak idején Julianus barát ennek a viszontagságos útnak.
2002-ben Obrusánszky Borbála Kelet-kutató Megtalálta-e a magyarokat Julianus barát címmel közreadott egy tanulmányt, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy a dominikánus szerzetes eredetileg a Vatikán megbízásából egyfajta felderítőútra vállalkozott, hogy a terjeszkedő Mongol Birodalomról megbízható információkat szerezzen.
Az, hogy a magyarok őshazáját indult el felkeresni, elsősorban az utókor feltételezése.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/44. számában)
