Ahol megáll az idő és zakatol a múlt
Nem tudni miért, talán mert az egyik nagyapám is vasutas volt, vagy mert a szocialista játékgyártásban felülreprezentáltak voltak a vonatok, de valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva vonz a vasúti közlekedés világa.
Ez a mai már nem, csak a dízelmozdonnyal bezárólag, és ami előtte volt. A Vasúttörténeti Parkban kisgyerekként tudok elveszni, és ha valahova kirándulni megyünk, és üzemel kisvasút a közelben, biztos nem hagyom ki.
A csikorgó, mégis méltóságteljes szerelvény egyszerre idéz fel múltat, vidéket, gyerekkort, és azt a régi világot, amelyről hajlamosak vagyunk elhinni, hogy már végleg elillant. És van ebben még valami különösen rokonszenves: a látogatás során akárhányszor fel lehet rá szállni, tetszőleges irányba. Ez a ráérős felfedezés jutalma. Guruló kapocs a jelenünk és a nagy/dédszüleink világa között.
Megjelent a MAGYAR7 27. számában.
