A Tanácsköztársaság időszaka Füleken
Magyarországon 1919. március 21-én a puccs által hatalomra került kommunista erők Kun Béla vezetésével kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ez az esemény egyaránt váratlanul érte a fővárosi és a vidéki lakosságot.
1919 májusában a csehek mindent bevetettek, hogy elfoglalják a salgótarjáni szénbányákat. Ha ez sikerül, akkor a „csonka” Magyarország elvesztette volna barnaszénforrásainak a 90 százalékát. Magyarország számára a város megvédése létfontosságú volt.
A helyi ferencesek feljegyezték, hogy „az első járőr reggel 9 órakor jött be a községbe. A cseh tiszt azt kívánta, hogy a községbeli vezető férfiak menjenek ki a határba a katonai parancsnok fogadására. A község nevében Türinger János erdész fogadta a parancsnokot, aki válaszában kijelentette, hogy nem mint hódítók jöttek ide, hanem rendet akarnak teremteni és a termelő munkát megindítani. Ezután a küldöttség visszatért a községbe sűrű ágyúzás között. A cseh katonaság bevonult Fülekre. A megszállás ekkor még csak nyolc napig tartott; a magyar csapatok visszaverték őket“.
A csehszlovák legionáriusok a Felvidék megszállásakor a magyar civil lakosságot sem kímélték. Bármilyen ellenállást, vagy gyanús viselkedést keményen megtoroltak, aminek sok ártatlan ember esett áldozatul. Bálint Benedek füleki ferences házfőnök is lejegyzett egy, a csehek által elkövetett borzalmas vérengzést.
Vasárnap délután lévén szórakozásból kimentek a szőlő hegyekre sétálni; leültek egy helyen pihenni, kivették zsebkendőjüket, hogy letörüljék homlokukról a verejtéket, észrevették a csehek ezt és jeladásnak vették; elfogták és kihallgatás nélkül kivégezték őket. A három első 13-án lett eltemetve nagy részvét mellett, amikor a csehek már kivonultak; a negyediket pedig szülői hazavitték Salgótarjánba és ott helyezték örök nyugalomra. Meg kellett halniok, pedig ártatlanok voltak.“
Húsz évvel később a Füleken történt tragikus eseményről a Magyar Nemzet a következőképpen számolt be. „Füleket ezt a 6000 lelket számláló községet törhetetlen magyarérzésű lakossága a cseh megszállás alatt sem engedte elnemzetleníteni. Füleket már feldúlták az oszmán hadak és jártak ott a kozákok is, de a borzalom és a rémség sohasem mutatkozott olyan formában, mint a Masaryk és Beneš „demokráciájának“ uralma alatt.
A bevonuló cseh csapatok olyan kegyetlen és vandál pusztítást vittek véghez, amely borzalmaiban a Szent Bertalan-éjszaka rémségeit is felülmúlja.
A cseh parancsnok a demokrácia uralmát azzal vezette be, hogy órákig tartó szabad rablást engedélyezett a cseh hordáknak, majd letartóztatták Bálint Benedek római katholikus plébánost, Szent Ferencrendi atyával együtt Kajrát Ferenc, Galbács Lajos kereskedőket. A kakashegyi szőlőből elhurcolták és egyenesen vesztőhelyre kísérték a cseh martalócok Egyedi János és Telek Ferenc aggastyánokat, továbbá Vilezsál Oszkár honvédhadnagyot és Ornstein Károly mozdonyvezetőt. A szerencsétleneket minden bírói kihallgatás és ítélkezés nélkül a legbestiálisabb módon meggyilkolták az emberi érzésből kivetkőzött cseh katonák. A mártíroknak nem engedték meg, hogy hozzátartozóikkal és családtagjaikkal beszélhessenek és előbb a vasúti állomás egyik várótermébe vitték, onnan hurcolták őket a Béna-patak partjára, ahol a hídtól alig 20–30 méterre a jobb part mentén egy vén égerfa kihajló ágára vékony kábel-telefondrótra kötötték fel a hazájukat és nemzetüket szerető magyarokat. A vesztőhelyre elsőnek Ornstein Károlyt állították. Nyaka köré másodpercek alatt villanydrótból hurkot kötöttek s úgy húzták fel a fára.”
A vörös csapatok május 21-én Salgótarján északi részén indítottak támadást, így Salgótarjánt másodszor is felmentették a cseh uralom alól. Az előrenyomulás során a Vörös Hadsereg csapatai május 23-án ismét elérték az Ipoly folyót és a Füleket Feleddel összekötő vasútvonalat. Május 26-ig teljesen megtisztították az Ipoly-Rima-Sajó vonalától délre eső területeket.
A füleki ferencesek feljegyzése szerint „30-án borzalmas ágyúzás volt egész nap. A vörös tüzérek Losonczot lőtték, ahová este már bevonultak a magyar katonák és így a város felszabadult az öt hónapig tartó cseh uralom alól. Miután több ellenséges gránát a városban lecsapott, néhány család a kolostorban keresett menedéket, mert itt nagyobb biztonságban érezték magukat, mint otthonukban. Legyen hála a jó Istennek, mert minket és házunkat, minden bajtól és veszedelemtől megőrzött a rettenetes ágyúzás közepette.“
1919. június 13-án az antanthatalmak kijelölték Magyarország végleges határait. A szerződésben kikötötték, hogy a magyarok záros időn belül kiürítik a visszafoglalt északi területeket, s ennek fejében ígéretet kaptak a románok által megszállt Tiszántúl visszaadására. A Vörös Hadsereg június 30-án kezdte meg a Felvidék kiürítését.
A vörös katonák 1919. július 2-án visszavonultak Fülekről, helyükbe augusztus elsején nagyszámú cseh katonaság érkezett. Az új hatalmi viszonyokat az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum szentesítette.
Megjelent a Magyar7 2023/1. számában.
