2021. március 13., 19:38

A szlovákiai geofizikai kutatások elindítója

A geofizika a Földdel kapcsolatos fizikai jelenségek kutatásával foglalkozik. Önálló tudományágként alig 150 éves múltra tekint vissza, Szlovákiában pedig csak az 1950-es évek első felében jöttek létre az első geofizikai laboratóriumok, intézetek és tanszékek.

Fotó: Archív

Ez egy felvidéki magyar, Kolbenheyer Tibor érdeme, aki 1917. szeptember 12-én született Rimaszombatban. 1927–1935-ben a losonci gimnáziumban tanult, majd a prágai Károly Egyetem Természettudományi Karán matematikát, fizikát és csillagászatot hallgatott.

Amikor 1938-ban a Felvidék déli részei visszakerültek Magyarországhoz, Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta és fejezte be (1940-ben) tanulmányait. Egy évvel később doktorált, a téma csillagászat volt. Úgy tűnt, hogy az asztrofizika lesz a kutatási területe.

1943-ban Budapesten a Svábhegyi Csillagvizsgáló gyakornoka lett, később, már a háború után, 1945–1947-ben ugyanitt Kulin György asszisztenseként működött. Néhány közös csillagászati témájú cikkük és egy kisebb terjedelmű könyvük is megjelent ebben az időben (Csillagászat az atom korszakában).

Csillagászat az atom korszakában
Kulin György és Kolbenheyer Tibor közös műve

Geofizikusként is „kipróbálhatta” magát: 1942–1945 között a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. (MAORT) kaposvári csoportjának tagjaként gravitációs méréseket végzett, amelyeket a föld mélyében rejlő nyersanyagok (pl. földgáz) feltárásában lehetett hasznosítani. A MAORT körül a háborút követően egyre sűrűsödtek a viharfelhők, sőt 1949-ben koncepciós pert indítottak a cég magyarországi vezetői ellen.

Kolbenheyer akkoriban már nem dolgozott a vállalatnak, s mivel a csillagvizsgálóban végzett munkája sem tűnt perspektivikusnak, 1947 végén úgy döntött, visszatér a szülőföldjére, Losoncra. 1951-ig a Szlovák Földtani Intézetben dolgozott, majd 1951–1952-ben az Érckutató Intézet munkatársa lett. Miután szlovák geofizikusok még nem voltak, kezdeményezte a geofizika oktatását a pozsonyi Comenius Egyetemen, és közreműködött a kassai műegyetem létrehozásában is.

1953-ban megalapította a pozsonyi geofizikai laboratóriumot, amely később önálló akadémiai intézet lett. Igazgatói teendőkkel is megbízták, miközben már Kassán geofizikát tanított az ottani műszaki egyetem Bányászati Karán. Vagy tíz évig „távirányítással” vezette a pozsonyi intézetet, de 1962-ben ezt a feladatot átruházta egyik munkatársára, és 1966-ban a kassai J. P. Šafárik Tudományegyetem Természettudományi Karán életre hívta az elméleti fizikai és geofizikai tanszéket, amelynek 1982-ig volt a professzora.

Munkamániás volt, hiszen a tanszékvezetői feladatok mellett a Szlovák Tudományos Akadémia kassai székhelyű Bányászati Kutatóintézetének is a munkatársa volt, egészen 1990-ig.

A geofizika komoly matematikai apparátussal dolgozik, ezért bőven kínál elméleti feladatokat a művelőinek. Kolbenheyer Tibor elsősorban a gravitációs anomáliákat vizsgálta, de számításokat végzett a két- és háromdimenziós mágneses terek viselkedésével és dinamikájával kapcsolatban is.

Kolbenheyer Tibor a terepen is megfordult. 1951–1952-ben Losonc közelében, Patakalján egyik munkatársával pontosan kijelölték, hogy a föld mélyében hol találhatók magnezittelepek. De elsősorban az elméleti kutatások, az oktatás- és tudományszervezés területén játszott vezető szerepet. A Csehszlovák Tudományos Akadémiának 1972-ben lett a tagja, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1979-ben választotta tiszteletbeli tagjává. 1993. március 9-én hunyt el Kassán.

Megjelent a Magyar7 2021/10.számában.

Megosztás
Címkék