A Mikulás-naphoz sokféle babona kötődik. Íme, a legismertebbek
Mikulás napján Szent Miklóst ünnepeljük.
Ő már a 6. század óta a nyugati és a keleti egyház kedvelt szentje, a pékek, gabonakereskedők, halászok, révészek, vízimolnárok, diákok, eladólányok, polgárvárosok, polgárok patrónusaként tisztelték.
A legenda szerint Miklós püspök – a Mikulás a név szláv változata – az ablakon át dobott be aranyrögöket egy elszegényedett nemesember három lánya számára, hogy becsületesen férjhez mehessenek. Máig is ezért raknak ki előző este a gyerekek gondosan megtisztított cipőket, csizmákat az ablakba, és szaladnak reggel izgatottan oda, hogy megnézzék, mit kaptak.
A népi babona úgy tartja, hogy ha ezen a napon egy faágat viszünk be otthonunkba, és az vízbe téve újévre kivirágzik, akkor a bűneinket megbocsátották „odafent”, és jó évünk lesz. Ha ezen a napon hóval mossuk meg az arcunkat, akkor egészségesek és gazdagok leszünk.
Örülhetnek a lusták: Mikulás napján tilos mosni és nagyobb háztartási munkákat végezni, mert magunkra haragítjuk az égieket! Arra meg kinek van szüksége?
Ezen a napon ne keveredjünk vitába senkivel, próbáljunk egyetérteni a körülöttünk levőkkel, legyünk kedvesek és megértőek. Úgy tartják, hogy
aki Mikuláskor veszekszik, annak a karácsonyestéje is boldogtalan lesz.
Mivel Miklós többek között a nyomorgók, rászorulók védőszentje, ha koldussal találkozunk, ne menjünk el mellette anélkül, hogy ne adakoznánk neki!
A néphit úgy tartja, ki milyen nagyvonalú ezen a napon, a következő évben pont olyan bőkezűen bánik majd vele a sors.
