2021. december 18., 17:46

A megtalált zenei ösvény

Mórocz Virág a győri Richter János Zeneművészeti Szakgimnáziumban zongora és ének szakon végzett, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Intézetében tanul. Az alapképzés utolsó évében jár, és operaénekes szeretne lenni.

Mórocz Virág
Mórocz Virág
Fotó: Vass Benjámin

Családjában mindenki muzsikál, mint mondja, a gyökerei a népzenéhez húzzák, ez a zenei anyanyelve. Kiskorában szülei néptáncegyüttest vezettek Pereden, édesapja azóta is játszik a Bendő zenekarban. Magyar–zene szakos édesanyja énekelt is a zenekarban, majd megalapította az Ardea együttest, karnagya volt a Kis-Duna vegyes karnak Pozsonyeperjesen. Adott volt tehát, hogy ebből a sokféle muzsikával tarkított otthonból egyenes út vezessen a győri konzervatóriumba. 

Énekeltél Korpás Éva zenekarával is. Hogyan kerültél vele kapcsolatba?

A zsigárdi RÉV táborba tízéves korom óta rendszeresen jártam. Eleinte néptáncoltam, majd később Évi énekóráihoz csatlakoztam. Szerencsés vagyok, mert két lemezén is közreműködhettem a lányokkal együtt, akik a mai napig ott énekelnek a színpadon Évi mellett. 

Mikor vált világossá számodra, hogy az opera a te utad? 

Az én utam kalandos volt, amíg megtaláltam az éneklést, mint hivatást. A konzervatóriumban harmadéves voltam, amikor jelentkeztem Baross Loretta tanárnőnél, mondván, hogy nagyon szeretek népdalokat énekelni, de talán jó lenne, ha tudnék valamit a hangképzésről is. Ekkor kifejezetten ilyen alaptudás megszerzése volt a célom, majd ahogy elkezdtünk dolgozni, kezdtem megismerni a dalirodalom szebbnél szebb darabjait, magával ragadott ez a világ. Beleszerettem! Azóta pedig elképzelni sem tudok más utat, és igyekszem mindent megtenni azért, hogy megleljem a helyem az opera világában.

Mórocz Virág
Fotó:  Ugróczky István

Hogyan készülsz erre, mennyit és hogyan gyakorolsz? 

Ez attól függ, miről van szó. Ha kapok egy koncertfelkérést vagy egy szerepet, szeretem minden lehetséges szempontból megismerni és megfejteni. Nagyon jól jön, hogy zongoráztam, hiszen így sokkal jobban körbe tudom járni a darabot. Fontos a felkészülés során, hogy a szöveget mindenképpen értsem, tehát át tudjam szűrni a lelkemen. Ezután jön a technikai része, az is nagyon sok munka, és még nagyobb türelem kell hozzá. Lényegében nincs olyan, hogy ne „agyalnék” valamelyik darabomon, ne járna a fejemben a dallam, a szöveg, ne kavarognának a lehetséges megoldások, mit és hogyan kellene megmutatni, hogy érthető, világos, és élvezhető legyen. 

Mi ad inspirációt, mi ösztönöz?

Adni szeretnék. Az, hogy a Jóistentől kaptam egy adottságot, amit a zenében tudok kamatoztatni, és hála neki az utat is megtaláltam. Azt gondolom, az ének az a nyelv, amely segítségével szólni tudok az emberekhez. És ezt egyben kötelességemnek is érzem művelni, fejleszteni, ezzel foglalkozni. Ezenkívül rengeteg minden inspirál, legfőképpen maga a zene. A sok gondolat, érzés, dallam, motívum, harmónia, ami az adott dalban, áriában megtalálható. Véteknek érzem ezt elvesztegetni, nem megmutatni, nem elsajátítani, nem átélni! Persze a családom is hatalmas inspiráció, a mestereim, a nagy énekesek mind csak hozzáadni tudnak ehhez az érzéshez. Mesterem, Kovácsházi István, a Magyar Állami Operaház magánénekese nagy hatással volt rám. Miatta mentem Pécsre, hogy nála tanulhassak. A közönségnek is elképesztő ereje van, a színpadon állva úgy érzem, kölcsönösen tudunk egymásnak adni. Ez csodálatos érzés.

Megjelent a Magyar7 2021/50.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.