A magyar állatorvostudomány kiemelkedő alakja – Hutÿra Ferenc
1787-ben II. József rendeletével létrehozták a Pesti Egyetem orvosi karán az állatgyógyászati tanszéket, amely 1790-ben Állatgyógyászati Intézetté avanzsált. Tulajdonképpen ezzel kezdődött az állatorvostudomány magasabb szintű oktatása Magyarországon.
Az idő előre haladtával a közigazgatásban is felismerték, hogy szükség van megfelelő szakemberekre, de az állatorvosképzést eléggé rendszertelenül szervezték. 1851-től önállósodott a Pesti Császári és Királyi Állatgyógyintézet, ahol 1857 után hat féléves tanulmányi időben folyt a képzés. Ezzel viszont azt érték el, hogy a hallgatók inkább az orvosi szakra jelentkeztek, ahol úgyszintén három év után szerezhettek oklevelet. Miután erre ráeszméltek, 1859-ben négy féléves oktatásra szűkítették az állatgyógyászati képzést. Aztán 1875-ben ismét három éves oktatást vezettek be a Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézetben. Láthatjuk, hogy közben nemcsak a tanulmányi idő, hanem az intézmény elnevezése is változott. A 19. században több kiemelkedő állatgyógyász tevékenykedett Magyarországon, csak találomra említsünk néhány nevet: Zlamál Vilmos (1803-1886), a negyedi születésű Szabó Alajos (1818-1886), a felvidéki Kotterbachban (későbbi neve Ötösbánya) született Klug Nándor (1845-1909).
Ugyancsak a mai Szlovákia területén, Szepeshely-Zsibrán látta meg a napvilágot Hutÿra Ferenc 1860. október 7-én, aki Iglón és Késmárkon végezte elemi iskolai tanulmányait, majd Znióváralján, Egerben és Lőcsén járt gimnáziumba. Az érettségit követően 1878-ban a budapesti Tudományegyetem orvosi karára jelentkezett, ahol 1883-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. Már medikusként az egyetem kórbonctani intézetében gyakornokként gyűjtötte az ismereteket és a tapasztalatokat.
1886-ban megüresedett egy állás a Magyar Királyi Állatorvosi Tanintézet kórbonctani osztályán, amit felajánlottak számára és ő élt a lehetőséggel. Csak átmenetinek gondolta a feladatot, abban bízott, hogy az itt szerzett tapasztalatokat később az orvosi pályán is kamatoztatni tudja valamiképp. A sors azonban másként rendelkezett, Hutÿrának megtetszett ez a munkakör, ezért tanulmányi útra indult Bécsbe, majd Szászországba, számos kiváló tanárral volt alkalma dolgozni.
Hazatérte után 1887-ben megszerezte az állatorvosi diplomát is. Az állatorvosi kórbonctan tanszékének a vezetője lett, és rövid idő után már a törvényszéki állatorvostan és a hússzemle elnevezésű gyakorlati tárgy oktatását is elvállalta. Megírta az első magyar kórbonctani tankönyvet, közben a belgyógyászati klinika vezetője is lett és fokozatosan a járványtan iránt kezdett érdeklődni. Egy kis könyvet is kiadott A háziállatok fertőző betegségeinek oktana címmel. Éveken át kettős minőségben tevékenykedett: egyszerre foglalkozott az emberi betegségekkel és az állatokat sújtó járványokkal.
Hutÿra Ferenc a számos tankönyv megírása mellett olyan törvényjavaslatokat is kidolgozott, amelyek szabályozták az állategészségügyet. Fontosnak érezte a szakemberképzés színvonalának emelését is, ezért kezdeményezte a Magyar Királyi Állatorvosi Akadémia létrehozását, ahol végül 1890 szeptemberében indult el a négyéves állatorvos-képzés. Erre már csak azért is szükség volt, mert a magyar állattenyésztés egyre fontosabb szerephez jutott az ország gazdaságában, a szakemberek garantálták, hogy az exportra szánt állatok egészségesek és húsuk a szigorú minőségi szempontoknak is eleget tesz. Az Állatorvosi belgyógyászat c. háromkötetes tankönyvét németre, majd angol, spanyol, orosz és olasz nyelvre is lefordították és több alkalommal is kiadták. Átdolgozott változatát még az 1960-as években is érdemesnek tartották szerb, lengyel és kínai nyelvre lefordítani. Hutÿra Ferenc továbbképzéseket is szervezett az állatorvosok számára.
Munkásságát nemcsak hazájában, hanem külföldön is számon tartották. Több nemzetközi kitüntetést kapott, díszdoktori címmel, jeles külföldi társaságok, intézmények tiszteletbeli tagsággal ismerték el teljesítményét. Természetesen a Magyar Tudományos Akadémia is soraiba választotta. Kezdeményező és szervező tevékenységének köszönhetően a magyar állatorvosképzés és a magyar állategészségügy nemzetközi mércével mérve is magas színvonalra emelkedett.
74 éves korában, 1934. december 20-án hunyt el Budapesten. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
