A lefóliázott „klasszikusok”
"Magyarországon a fiatalok nem férhetnek hozzá olyan termékekhez, amelyekben megjelenik a homoszexualitás. Filmekhez, színházi előadásokhoz, könyvekhez. Mindenhol figyelmeztetés és büntetéstől való félelem!"
A fenti felháborodás a ZDF oldalán jelent meg egy véleménycikkben. A német sajtótermék szerzőjénél az verte ki a biztosítékot, hogy a budapesti Líra könyvesboltot 32 ezer eurós bírsággal büntették, mert védőfólia nélkül árult egy képregényt. Ez önmagában valóban felháborító lenne, ha az illető könyvesbolt tudatosan nem szegné meg a törvényt.
A magyar gyermekvédelmi törvény világosan fogalmaz: „A születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló termék a többi terméktől elkülönítve, csak zárt csomagolásban forgalmazható.” Magyarán: az LMBTQ „kulturális termékeket” le kell fóliázni (akárcsak a szexlapokat immár évtizedek óta), és külön polcon kell tartani, hogy a szülők meg tudják különböztetni a többi irodalomtól. A szerző azt állítja, hogy a magyar hatóságok szerint a képregény veszélyt jelent a fiatalokra, pedig „csak” arról van szó, hogy a két főhős, természetesen fiú, Nick és Charlie egymásba szeret.
A ZDF hazug propagandája természetesen nyitott fülekre és lelkekre talált, hiszen Orbán Viktor „könyvüldözése” Európa-szerte felháborodást keltett, olyannyira, hogy a budapesti fóliás hírre a Német Könyvkiadók Egyesülete is „elborzadva” reagált. Az egyesület több mint száz tagja közleményben tiltakozott a fóliázás ellen, az ifjúsági könyvkiadókat tömörítő egyesület úgyszintén felhorgadt amiatt, hogy Magyarországon „a gyermekvédelminek elkeresztelt törvény” alapján „cenzúráznak” bizonyos könyveket. Ezt már a Süddeutsche Zeitung közölte.
„Úgy gondolom, hogy ez botrány és égbekiáltó ellentmondása azoknak az értékeknek, amelyeknek össze kellene kötniük az európai tagállamokat” – nyilatkozta Michael Lemling az egyesület nevében. Lemling szerint az EU-nak egyértelműen állást kell foglalnia ebben a kérdésben. Németországban pedig szolidaritást kell vállalni „ezzel a könyvesbolthálózattal és a magyarországi civil társadalom ellenállásával”. Az egyesület hangsúlyozza: megengedhetetlen indexre tenni a homoszexualitást, miközben Magyarország az Unió – mint értékközösség – egyik tagállama.
Kérdés persze, mióta lehet értékmérő a másság? És mi az a mellőzhetetlenül zseniális képregény, amely állítólag „klasszikus”?
Természetesen a Heartstopper – Fülig Beléd Zúgtam örökbecsű képregénysorozat szerzője, bizonyos Alice Oseman (akárhogyan turkálok az emlékezetemben, nem találom a klasszikus írók között) sem bír magához térni a döbbenettől, hogy az ő remekművét hogyan merik tiltani a magyar gyerekektől. Hogyan nőhetnek fel ezek a palánták az ő örökbecsű műve nélkül, amely elnyerte a német könyvszakma egyik legfontosabb díját, „az év egyik legszebb szerelmes történetét”, s amelyet Németországban 14 éves kortól ajánlanak olvasni.
A Heartstopper tavaly állítólag egyik napról a másikra szenzáció lett, különösen miután megjelent a Netflixen a sorozat filmes adaptációja, és „az LMBTQ-fiatalok világszerte pozitívan láthatták viszont magukat a képernyőn”. A képregényeket a Daily Mail becslése szerint havonta körülbelül 1 millió font értékben árusítják (ami nem azonos az eladott értékkel) csak az Egyesült Királyságban, megelőzve például J. K. Rowling műveit is.
Az orbáni diktatúrát elítélendő természetesen beszóltak néhányan a magyar Olümposzról is.
Bizonyos Varga Bea nevű író e szörnyű helyzetre azt tartja megoldásnak, „ha az ifjúsági szerzők elkezdenek politizálni, és a fiatal követőket aktív fellépésre buzdítják”. Mintha emlékeznénk valami hasonlóra az ántivilágból, ahol a forradalmi ifjúság volt a fedőnév. Egy másik nagyágyú, bizonyos Ruff Orsolya szerint „íróként és olvasóként is szomorú látni a befóliázott könyveket. A fólia szolgálhatja a könyv védelmét is, ám jelenleg nem lehet különválasztani, hogy mikor milyen célból kerül a kötetekre” – sírta el bánatát az Index hasábjain.
A Daily Mail brit lap szerint a múzeum megtartotta a Harry Potter-emléktárgyakat, de úgy, hogy a szerzőjét meg sem említik. A csodálatos megoldás faramuciságával természetesen tisztában van a múzeum vezetője, a transznemű Chris Moore is, aki elmondta, „ez nem tökéletes megoldás, de rövid távon ennyit tudtunk tenni”. Hogy mire gondol hosszú távon, inkább ne firtassuk. Nagyon agyafúrt megoldást kéne találniuk ezeknek a modern kori rablóknak, akik a kommunista tempót másolják, hogy megtartsanak egy jól tejelő projektet úgy, hogy a szerzőjét törölnék az emberek tudatából. Lehet, hogy őt is le kellene fóliázni?
Ez a csahos libernyák termék három évvel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnököt például Hannibal Lecterként ábrázolta. Meg ki tudja, miket hordott még össze az évek során. Akinek ideje és kedve van hozzá, bogarásszon. Biztosan kitelne belőle egy jó kis tabló, rajta a felirat: hogyan kell hazudni, lejáratni a nekünk nem tetsző politikust és a politikus által irányított Magyarországot. Az is lehet, hogy cetdéeféknek még ma is a több mint ezer éve elszenvedett vereség fáj, amikor nagyon elpáholtuk őket a pozsonyi csatában. Azért sírják teli a világot néhány lefóliázott könyv miatt.
Megjelent a Magyar7 2023/33. számában.
