A kutyák betegségei
A családi ház udvarán nemcsak haszonállatok vannak, hanem az ember leghűségesebb társának, a kutyának is ott a helye. Házi kedvenceinket azonban szintén utolérik a vírusos betegségek. Az alábbiakban ezekről lesz szó.
A betegség minden fajtájú és korú kutyában kialakulhat, amennyiben nem megfelelően van beoltva. Leggyakrabban a nyolchetes és a hat hónapos kor közötti egyedekben okoz súlyos klinikai tüneteket. A rottweiler, a dobermann, a labrador és az alaszkai malamut az érzékenyebb fajták közé tartozik.
A kutyákban több parvovírustörzs is előidézhet hasmenést. A vírus különösen ellenálló a környezeti hatásokkal, a tisztító- és fertőtlenítőszerekkel szemben. A betegség különösen súlyossá válhat, ha a kölyökkutyák egyidejűleg belső parazitákkal is fertőzöttek.
A vírus a szájüreg és az orr nyálkahártyáján jut a szervezetbe, majd a bélnyálkahártya epithel-sejtjeibe kerül. A sejtek elpusztulásával a bélbolyhok megrövidülését okozza. A beteg a fertőzést követő harmadik-negyedik naptól 7–10 napig intenzíven üríti a vírust. A vírus a nyolchetesnél fiatalabb kölyökkutyákban szívizomgyulladást és gyors elhullást okozhat.
A betegség tünetei a súlyosságtól függően nagyon változatosak lehetnek. A betegség kezdetekor általános tüneteket figyelhetünk meg: levertség, étvágytalanság, hamarosan hányás, hasmenés figyelhető meg, a bélsár legtöbbször véres jellegű. Gyorsan kialakul a dehidratáció. A betegség tünetei többnyire tipikusak, de a biztos diagnózist kiegészítő vizsgálatokkal tudjuk megállapítani.
Kölyökkutyákban a hirtelen kialakuló bűzös, véres hasmenéssel járó tünetek esetén a kórhatározás nem okoz gondot. Amennyiben a vakcinázási előzmények megbízható ellenőrzése nem lehetséges, illetve az oltási program nem megfelelő, ezt a betegséget nem zárhatjuk ki.
A tüneti terápia célja a folyadék és az elektrolit-háztartás egyensúlyának visszaállítása, az immunrendszer védelme és az emésztőcső kímélése. A betegség elleni küzdelemben vakcinázással kell törekedni a megelőzésre. A kölyökkutyák esetében a megfelelő vakcinázási program kialakítása nagyon fontos. A védőoltás beadását a kölyökkutyáknak 6, 9 és 12 hetes korban ajánljuk.
A kutyák szopornyicáját a paramyxovírusok közé tartozó szopornyicavírus idézi elő, amely a humán kanyaró kórokozójával rokon. Ez a vírus a szervezet számos szervében okozhat gyulladást, beleértve a központi idegrendszert. A vírus az állat manduláján szaporodik, majd a fertőzött lymphocyták hurcolják szét a szervezetben.
A szopornyica főleg a fiatal kutyák betegsége. Előfordulhat azonban idősebb, a betegség ellen többször vakcinázott egyedekben is.
A fiatal oltatlan kutyákban a betegség első fázisában lázzal, kötőhártya-gyulladással és felső légúti hurutos tünetekkel jár. A betegek egy részében idegrendszeri tünetek is mutatkozhatnak. Az idegrendszeri tüneteket váltakozó láz kíséri, és gyakran megtalálhatók a légzőszervi és emésztőszervi tünetek is. A szopornyica miatt a központi idegrendszer bármelyik része károsodhat, és a károsodás mértéke különféle lehet. Az állatok életben maradása esetén idegrendszeri defektusok alakulhatnak ki.
Felnőtt kutyákban 4-8 éves korban alakulhat ki ez a betegség. A fertőzött állaton idült lefolyású agyvelőgyulladás lép fel. A kezdeti tüneteknél a hátsó végtagok gyengeségét figyelhetjük meg, majd inkoordináció és a hátsó végtagok bénulása következhet. A kifejezett klinikai tüneteket mutató szopornyicás agyvelőgyulladás prognózisa kedvezőtlen. A kutya életben maradásának kicsi az esélye. A betegség elleni védekezést a védőoltással való rendszeres ellátás jelenti. Az újszülötteknek az anyai passzív immunitás nyújt védelmet.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/33. számában.
