cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2020. június 28., 18:34

A koronavírussal az életvitelünk is odalett

Még korántsem állt vissza a világ rendje a járvány után. A gazdaságot megtépázta, de az emberek lelkét is, hogy ilyen ingatag a világ, és kiszámíthatatlan minden. De ha már megtapasztaltuk, milyen az egyik percről a másikra változtatni, biztos vagyok benne, hogy sokat tanultunk belőle, és még inkább alkalmazkodni tudunk a váratlan helyzetekhez.

A Szent Szív katedrális Szarajevóban.
Fotó: TASR

Nem véletlen, hogy az emberi faj sok mindent túlélt. Éppen azért, mert tudott alkalmazkodni. Számos munkahely átalakult, sokan otthonról fognak dolgozni ezek után, mások visszamentek a munkahelyükre, számos óvintézkedés betartása mellett. Hogy meddig lesz szükség erre, nem tudhatjuk, de bizonyára a legtöbb ember hozzáállása megváltozott. A leghétköznapibb dolgoktól kezdve az életfilozófián keresztül mindenben. Lássuk, hogyan változtak meg a leghétköznapibb dolgaink a járvány alatt és után.

A tömegközlekedés alternatívái

Azelőtt minden reggelem úgy indult, hogy rohantam a metróra, amellyel beutaztam a munkahelyemre. Több száz emberrel együtt egy légtérben, a reggeli órákban pedig olyan zsúfoltság volt! Nehéz volt úgy állni, hogy ne érezzem valaki leheletét a nyakamon. Emlékszem a napra, amikor már sejteni lehetett, hogy Budapesten veszélyhelyzetet kiáltanak ki. Azon a héten utaztam utoljára tömegközlekedéssel, de már nem a megszokott módon.

Kesztyűben, maszkban, és ha zsúfolt volt a szerelvény, megvártam a következőt, hogy biztos távolságban tudjak állni a többi embertől.

Ekkor még nem sokan vették komolyan a dolgot, csak egy-egy ember viselt rajtam kívül maszkot. Ahogy teltek-múltak a hetek, szép lassan kötelezővé vált a maszk használata. Számomra pedig a tömegközlekedés az utolsó utáni lehetőséggé vált. Hónapokig nem használtam, most is csak ha nagyon muszáj. Ha valahová mennem kell, ami 20 percnyire van, oda elsétálok. És rengetegen vagyunk így ezzel. A kerékpárosok megszaporodtak, és a kocsibérlés is gyakoribbá vált. Valószínűleg még hosszú járványmentes időnek kell eltelnie ahhoz, hogy mindenki nyugodt szívvel üljön fel a metróra, buszra, villamosra, mint korábban.

Tudatosabb spórolás

A gazdasági válság hosszú távú hatásait még nem látjuk előre. Amikor a járvány elkezdődött, tudni lehetett, hogy semmi jót nem hoz a pénzügyek terén. Rengeteg munkahely megszűnt, leépítések voltak, megvonták a béreket, és senki nem tudta, melyik szektort milyen szinten érinti majd. Így aztán mindenkinél beindult a túlélő üzemmód.

A legtöbb ember sokkal tudatosabb lett, és megpróbálta csökkenteni a kiadásait. Ez pedig valamilyen formában sokak számára hosszú távon is elfogadottá vált, hiszen végre tudtak spórolni.

Én például a karantén ideje alatt tudatosítottam, hogy mennyit költök fölöslegesen havonta, pedig sosem szórtam a pénzt. De amikor nincs idő otthon főzni, napközben a munkahelyünkre rendelünk ételt. Délután találkozunk a barátainkkal, beülünk valahová, ahol eszünk-iszunk. Mindemellett rengeteg inger ér, és folyamatosan úgy érezhetjük, hogy kell valami új. Egy új cipő, új ruha, konditerembérlet, jógamatrac, bármi. Amikor pár hónapra leálltam a költekezéssel, és tényleg csak a legszükségesebb dolgokat vettem meg, rájöttem, hogy így is lehet. És azóta jobban odafigyelek a kiadásaimra. Valószínűleg sokan vannak így ezzel.

Sütés-főzés

Hogyan vált hiánycikké pár nap alatt az élesztő és a liszt? Miért vásárolták fel az emberek azokat az élelmiszereket, amelyekre ilyen nagy mennyiségben csak egy háború ideje alatt lett volna szükségük? Jó kérdés. Hogy mi indította be a csordaeffektust, és hogyan lettünk az egymillió alkoholistából egymillió pék országa? Szintén nehéz megmondani. Az viszont sejthető volt, hogy ha az önjelölt pékek elkezdik a közösségi médiában mutogatni a műveiket, mindenkinek sütni, főzni támad kedve. Persze nincs is ezzel semmi gond, hiszen aki hetekig nem dolgozott, legalább elfoglalta magát. Azok számára is új kihívás lehetett, akik otthonról dolgoztak.

A közösségi médián látott fényképekből egyértelműen kiderült, hogy még a fiatal generáció számára is vonzóvá tette ez az időszak a finom desszertek, sütemények, kalácsok, pékáruk készítését.

Csináld magad!

Természetesen a szolgáltatások nagy része is hirtelen luxuscikké vált. Le kellett mondanunk a fodrászról, a kozmetikusról, a manikűrösről. A karantén idején rengeteg vicces összeállítást láthattunk az interneten, hogyan vágták le a hajukat az emberek, hogyan születtek a félresikerült, vicces frizurák. Persze nem minden esetben lett tragikus a végeredmény, ráadásul sokan kiélvezték, hogy hetekig nem kell sehová menniük, így különböző frizurákkal kísérleteztek. A kimosható hajfestékek hihetetlenül népszerűvé váltak. A műkörmök világának azonban biztosan nem tett jót a karantén. Korábban a géllakkot viselők háromhetente ellátogattak a manikűröshöz, most azonban magukra maradtak. Sokan egyedül távolították el a gélt a körmükről, ami kifejezetten roncsolta a saját körmöt, így sok nőtől hallottam, hogy egy ideig biztosan felhagy a pedikűrrel. Egyébként is a legtöbben újra felfedezték, hogy milyen jó stresszlevezető lehet a körömlakkozás, és még csak nem is roncsolja a körmöt. 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.