A Kócs-Havasban és a Kis-Fátrában - KÉPEKKEL
Be kell vallanunk, szerencsénk volt az időjárással, hiszen 2011 őszén az anticiklonok szinte versenyre keltek egymással, melyikük tart ki tovább.
2011 decemberére aztán megérkeztek a csapadékos ciklonok és a tél is, mi pedig végre elővehettük a hótalpakat és a jégcsákányokat, hogy valódi téli részeket forgathassunk.
A méltóságba és hallgatásba burkolózó kárpáti hegyek és a közéjük bújt öreg városok ugyanis a zord teleken is megannyi csodával várják a hazajárókat.
Útra keltünk hát, és meg sem álltunk Felső-Magyarország hegyvilágáig, hogy alaposan szemügyre vegyük az egykori Árva és Liptó vármegyék határán, a Liptói-medence fölé magasodó Kócs-havas égbetörő sziklabérceit. A Felvidék északi részén a Vág kitáguló völgyére ereszkedő mészkőhegység híres-neves szomszédjai árnyékában talán kevesebb figyelmet kap, pedig a Kócs is számos kincset rejteget magában: sűrű erdők mélyén megbújó vadregényes szurdokvölgyek, több ezer méter mélyről a felszínre törő gyógyító termálvizek és dombtetőket díszítő legendás végvárak teszik vonzóvá a Kócs-havast, vagy ahogyan korábban nevezték, az Árva-Liptói-mészkőhegységet.
A Liptói-medence nyugati felén, a Nagy-Fátra és a Kócs-havas ölelésében, a Vág folyó partján fekvő Rózsahegy ideális kiindulópont a környező hegyek bejárására.
A XIX. században a faiparának és papírgyártásának köszönhetően fellendült Rózsahegyet Trianon Csehszlovákiához csatolta. Így lett a hegyek között fekvő ékszerdoboz Ružomberok, amit a XX. században jó szokás szerint paneldzsungellel is körbeépítettek. A mai városkép így magán hordozza az újszülött gyermek betegségeit, de mi így, sajátos hangulatával is szeretjük Rózsahegyet, amely volt, hogy a magyar szent koronának is menedéket nyújtott. A szomszédos Likavka várával nem volt szerencsénk, mert télen zárva tart, így kénytelenek voltunk a vár előtt álló szlovák, angol, német és francia (!) nyelvű tájékoztatóból megismerni a vár történetét.
Valamiért a hosszú magyar évszázadokról igen keveset tudhattunk meg ebből.
Például 1670 decemberéről sem mesélt a krónika, mikor a 13 éves, árván maradt Thököly Imre Árva várának elvesztése után Likavkába szorult. December 4-én meg is érkezett a császári sereg a vár alá, és hozzálátott az ostromhoz. A gyermek Thökölyt álruhában szöktették ki, a vár elveszett, I. Lipót Thököly örökségét Heister generálisnak ajándékozta. Talán így már érthető, miért nem szerette a derék kuruc vezér a Habsburgokat. Szegény Likavka később a megyei börtön szerepét is eljátszotta, mígnem Rákóczi parancsára le nem rombolták a kurucok, ha már a labancot így beleette a fene.
Odébb is álltunk a következő faluba, a Moldvából származó, juhpásztorok alapította Oláhdubovára, amely arról is nevezetes, hogy a helyi kocsmában fogták el Jánošíkot.
Innen másztuk meg az Öreg-Kócs 1608 méter magas csúcsát, ahol valódi ítéletidő fogadott bennünket. Még a csúcskönyvbe sem véstük be gondolatainkat, inkább leereszkedtünk Lucskiba. Itt már nyoma sem volt a zord időnek és a hatalmas hónak, inkább késő őszi idilli képet mutatott a gyógyfürdő parkjának nevezetessége, a 12 méter magasból alázúduló vízeés.
Már Fényes Elek is megemlékezett a környék gyógyvizeiről, és nekünk ugyan nincs semmi nyavalyánk, de átfagyott porcikáinknak igen jót tett a természet lágy ölén, a Kelemenfalu feletti erdőszélen megbújó apró tavacska közel 40 fokos vize. A gazdag ásványtartalmú termálfürdőt bárki, bármikor szabadon meglátogathatja, aki nem akar busás belépődíjat fizetni a környék híres, jól kiépített gyógyfürdőiben. Útitársunk egyébként a poprádi Scheirich Laci bácsi volt, akivel aztán még meglátogattuk a Prószéki- és a Kvacsányi-szurdokot, megmásztuk Liptó várát, vagyis elég jól sikerült 26 percbe beletenni mindent, ami a Kócs-havast jelenti.
Tizenkét rész volt ekkor a hátunk mögött, láttuk, hogy milyen jót tesz a filmeknek, ha olyanok mutatják be az adott tájat, akik a legjobban ismerik azt, akik a leghitelesebb források.
Idefent magyart még lasszóval is nehéz fogni, de Liptóban és Szepesben szerencsénk volt, mert Laci bácsi már több évtizede él Poprádon, az itteni hegyeket keresztül-kasul bejárta. Mikor a Kócsból a Kis-Fátrába indultunk, még nem is sejtettük, hogy a jövőben milyen jelentősége lesz annak, hogy tesmagi barátainkat kértük fel kalauznak a hegység bemutatásához. Jakab Sándort és Roskó Jánost már jól ismertük otthonról, a Börzsönyből; adta magát a történet, hogy a Kis-Fátra gerincét együtt járjuk be, hisz mindketten Turócban katonáskodtak egykoron.
Mint közismert, Jakab Sanyi pár hónap multán már főállású hazajáró lett, de első filmjében még „szimpla” túravezetőként szerepelt. Együtt barangoltuk be a Sztrecsényi-szoros váraitól, Karasznyán és Vágnedec kastélyain át a Vrátna-völgyig a Kis-Fátra nyugati oldalát, majd megmásztuk a hegység legszebb ormait is a Rozsutectől a Chlebig. A Chleb csúcsán készült kockákkal búcsúztunk a 2011-es esztendőtől, hogy majd egy élményekben, sikerekben még gazdagabb új esztendő köszöntsön a Hazajáróra.
Megjelent a Magyar7 2019/42. számában.
