2021. augusztus 1., 19:37

A cipőkirály városában

A Baťa név nem csupán Csehországban, de az egész világon fogalom. Tomáš Baťa méltán tartozik a legelismertebb, legsikeresebb csehek közé. A Baťa-cipők világhírűek.

bata szobor
Galéria
+3 kép a galériában
Fotó: Protics János

A sikertörténet nem messze a szlovák–morva határtól, Zlínben kezdődött még valamikor a 19. század végén. Az idősebb nemzedék a dimbes-dombos tájon fekvő morva várost évtizedekig csak Gottwaldovként ismerte, így nevezték ugyanis 1948 óta. Eredeti nevét csak a bársonyos forradalom után kapta vissza.

Zlín napjainkban virágzó, 70 ezer lakosú város, ahol szinte minden a Baťa-korszakra emlékeztet. Nem csupán a város egyik központi helyén álló Tomáš Baťa-szobor és a tőle nem messze levő Jan Antonín Baťa-szobor (Tomáš Baťa féltestvére volt) utal az egykori aranykorra, hanem az akkori gyári és adminisztrációs épületek is megmaradtak, igaz, a cipőgyártás már rég megszűnt a városban.

A turisták számára a legtanulságosabb természetesen a Baťa-múzeum megtekintése, amely bemutatja számukra a cipőgyártó dinasztia élettörténetét.

A Baťa-sztori dióhéjban

A hosszú generációk (állítólag 7 nemzedék) alatt cipészségből élő Baťa család egyik tagja, Tomáš két testvérével együtt 1894-ben alapította meg Zlín városában azt a cipőgyárat, amely néhány év alatt az Osztrák–Magyar Monarchia leghíresebb üzeme lett. A kézzel készülő vászoncipők iránti kereslet hamarosan többszörösen meghaladta a kínálatot. Baťa 1904-ben Amerikába látogatott, hogy megismerkedjen az ottani gyártási technológiákkal. Részletesen elleste a forradalminak tartott szalaggyártási mód előnyeit. Cipőgyári munkásként dolgozott éveken át, majd Angliában és Németországban folytatott tanulmányait követően visszatért hazájába, hogy valóra váltsa az elképzeléseit. Az USA-ba még többször is kiutazott, mindennel aprólékosan meg akart ismerkedni.

Otthon gépesítette az üzemét, majd a növekvő nyereségből tovább modernizálta a gyárat. Az első világháború idején hatalmas hadi megrendelésekhez jutott. A katonák kedvelték a Baťa-bakancsokat.     1917-ben már csaknem négyezer munkást foglalkoztatott. A hamarosan  beköszöntött gazdasági válság idején sem esett kétségbe. Árait negyven százalékkal csökkentette, a munkások bérével együtt.

A további siker feltétele a gyártási kiadások jelentős csökkentése volt, amit Baťa az ún. futószalag-termeléssel ért el, aminek köszönhetően 1924-ben már háromszoros mennyiséget állítottak elő fele költséggel.  Minden üzemegység külön elszámolást vezetett, és a heti értekezleteken az egységek termelése alapján kapták a pénzt az ott dolgozók. Fizetéskor csak a keresetük egy részét kapták meg készpénzben, a többit egy elkülönített számlán helyezte el a vezetőség minden egyes dolgozójának. Ebből vonták le alkalmanként a büntetéseket, vagy tették hozzá a jutalmakat. Ha valaki otthagyta az üzemet, a teljes összeg a rendelkezésére állt kamatostul. Ez a rendszer lehetővé tette, hogy a távozók saját üzletet nyissanak, vagy önálló vállalkozásba kezdjenek. Másrészt a tulajdonos ezekből a félretett pénzekből fejleszthette a gyárát anélkül, hogy a bankokhoz kellett volna fordulnia hitelekért.

cipomuzeum
Fotó:  Protics János

A szokatlan és forradalmian új módszereket nem csupán a modernizálásban, a termelésben és a fizetéseknél alkalmazta. Külön gondot fordított a munkások szociális helyzetére. Sorra nyitotta meg boltjait és gyárait, ahol kizárólag az adott régióban lakókat alkalmazta. Olcsó és minőségi szállást biztosított nekik, kantinétkeztetést, egészségügyi ellátást és kedvezményeket a kórházi kezelések során. A ’20-as, ’30-as években épült Baťa-telep, ahol egykor az alkalmazottak laktak, ma a város legjobb negyedének számít.

1931-ben a családi vállalkozásból részvénytársaság lett. Leányvállalatokat alapított szinte minden földrészen. Ebből természetesen Magyarország sem maradt ki; Martfűn épült Baťa-gyár, ahol azonban a nagyszabású fejlesztési tervek a II. világháború után meghiúsultak. A divat követése és a reklámtevékenység is azt mutatja, hogy a Baťa-módszerek messze megelőzték a korukat.

Gyártottak zoknit, harisnyát, autógumit, textíliát, sőt cipészszerszámokat is. A cégnek saját villamosenergia-üzeme volt, saját építővállalata emelte az újabb és újabb házakat, kórházakat és étkezőket az alkalmazottai számára, de hamar kiépítette országos hálózatát a cipőboltjainak és cipőjavító üzemeinek is. Zlínben filmstúdiót alapított, ahol kezdetben saját reklámfilmeket készítettek, de hamarosan a cseh animációs filmek fellegvára lett belőle. A filmstúdió a mai napig működik, természetesen a kornak megfelelően átalakítva. Van múzeumi részlege, de az érdeklődök megismerkedhetnek az animációs filmgyártás fortélyaival is.

Tomáš Baťa később saját repülőgyárat is alapított, hozzá önálló légitársaságot, miközben a gépei világszerte híresekké váltak. Korai halálát is a repülés iránti rajongása okozta. 1932-ben, amikor éppen Svájcba indult, hogy jelen legyen egyik új leányvállalata megnyitásánál, gépe a sűrű ködben eltévedt, és lezuhant. 56 éves volt. A cégbirodalom irányítását ekkor féltestvére, Ján Antonín Baťa vette át.

A ma 70 ezer lakosú város kerületi székhely, kellemes város benyomását kelti. Magától értetődő, hogy a volt cipőbirodalom központjában lépten-nyomon a Baťa-örökség nyomaival találkozhatunk. A szlovákiai diákok körében is népszerű egyetem is az ő nevét viseli. A városban az egyik legmarkánsabb épület a volt cipőgyár egykori adminisztrációs központja, amelyet egyszerűen felhőkarcolónak neveznek. Annak idején ez volt Csehország legmagasabb épülete. Ma többek között a kerületi hivatalnak is otthont ad, de turisták is látogathatják. Igazi kuriózum az irodaként berendezett lift, amelyből a Tomás Baťa helyébe lépő Jan Antonín Baťa útban az utolsó emeleten lévő irodájáig figyelemmel kísérhette, mi történik az egyes emeleteken. A 6x6 négyzetméter alapterületű liftben íróasztal, telefon, sőt hideg-meleg vizes mosdó is található.

Nemcsak szobrok, a helyreállított épületek, a híres Baťa-villák, a rendben tartott egykori gyárkomplexum, az egyedülálló felhőkarcoló emlékeztet a múlt század első felére, hanem a maga nemében páratlan cipőmúzeum is, amely a világ legrégibb ilyen jellegű létesítményei közé tartozik.

A látogatók a felhőkarcoló 3. emeletén elhelyezett múzeumban megtekinthetik a cipőkészítés fejlődését szerte a világon. Tomás Baťa érdeme, hogy a rendszeres cipőgyűjtés már a húszas években megkezdődött. Látható itt egy 19. századbeli cipőkészítő műhely hű utánzata, korabeli szerszámokkal és berendezésekkel. A múzeumban csaknem félezer pár cipő tekinthető meg, kezdve a középkortól egészen napjainkig. A legérdekesebb részleg az egyes kontinensek cipőgyártási történetét mutatja be, a legrégibb lábbelik a 15–16. századból származnak. A ritkaságok közt is kuriózumnak számít az Ausztrália középső részéből származó, emu tollából és női hajból szőtt rituális cipő, amelynek kadaitja a neve.

Nem csak régi cipők vannak itt kiállítva, a modern lábbelik között díszhelyen láthatjuk Ivana Trump cseh származású amerikai divatmodell luxuscipőjét is. A volt amerikai elnök exneje mindig is büszke volt arra, hogy Zlín városának a szülötte. Talán ő is a magáénak vallja azt a spanyol mondást, amely az egyik vitrin falán olvasható: Minden nő olyan fiatalnak érzi magát, amilyen cipőt hord.

Megjelent a Magyar7 2021/30.számában.

bata-felhokarcolo
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.