A balatoni sellő titkai
A közeledő vakáció apropóján gyakran fordulnak hozzám diákok és szülők azzal a kérdéssel, mit olvasson az ifjúság a nyáron. Nagy a felelősség, hiszen egy rossz választás örökre elfordíthatja a nebulót a könyvektől. Kaland kell, izgalom, misztikum, fantázia és sok-sok kedvesség meg szeretet. A jól megválasztott könyvek a barátság ígéretei.
Ilyen ígéretes barátság született köztem és a felvidéki gyermekirodalom képviselője, Király Anikó között. Képesek vagyunk órákig ülni egy kávé vagy tea mellett, és – az ifjúsági irodalomról beszélgetve – megváltani a világot. Anikó regényeit mindig nyitott szívvel, bátran merem ajánlani nemcsak a diákoknak, hanem a gyermeki lélekkel megáldott felnőtteknek is. Bárki, aki emlékszik a pöttyös és csíkos könyvekre, a kalandos és sokszor szívet melengető történetekre, kedvelni fogja Anikó gördülékeny stílusát, bűbájos mesélőkedvét, és a szívünkbe lopózó szereplőit. A feketenyéki származású írónő a napokban új regénnyel jelentkezett. A balatoni sellő című meseregényről, a nyárról és az irodalomról beszélgettünk.
A balatoni sellő meseregény születése azért is érdekel, mert a kisebbeknek szól.
Ezt most teljesen más élmény volt megírni, mint az eddigi regényeket. Ez idáig inkább ifjúsági irodalmat írtam, a könyveken főleg tizenhat pluszos karika volt, A balatoni sellő pedig tízpluszos. Ráadásul nemcsak fiktív történet, hanem történelmi utazás is, úgyhogy neki kellett veselkednem a kutatásnak. Még annak is utána kellett néznem, hogyan utaztak az emberek a Balatonhoz a 19. század végén, a 20. század elején. Abban a korban járunk ugyanis a regény cselekményével. Egyébként Balatonfüreden játszódik, és belecsempésztem Jókai Mórt is. Nekem nagyon tetszett a történelem és a kitaláció vegyítése. Jókai életrajzi kötetét rongyosra olvastam, Füreden pedig sokat nézegettem az épületeket, olvasgattam a táblákat, bejártam a Jókai-villát, és egy rakás régi képeslapot átböngésztem. A regényt nem feltétlenül irodalmi tankönyvszagúra, hanem olvasmányos, kalandos élménnyé írtam.
Mi vezérelt, hogy a jelenkorból a múltba térj vissza a történettel?
Egyszer kérdezték tőlem, akarok-e majd a felnőtteknek is írni. Azt válaszoltam, hogy én visszafelé haladok az időben – a tiniktől megyek a gyermek- korosztály felé. Fontosnak tartom, hogy olyan könyvek kerüljenek a gyerekek kezébe, amelyek olvasásra inspirálják őket. Szerintem ez az egyik legnehezebb műfaj, hiszen a gyerek, a tini figyelmét a legnehezebb lekötni. Ez inspirál engem arra, hogy ebben a műfajban maradjak. Tavaly nyáron a családdal ültünk a Balatonnál, és néztük az előttünk elhaladó Jókai gőzöst. Akkor gondoltam bele abba, hogy uramisten, milyen régi történetek, jelképek rejlenek ezen a helyen, hogy a Balaton túlmutat a lángoson és a pancsoláson. Ez ihletett arra, hogy írjak egy történelmi mesét.
Így nevezed a műfajt: történelmi mese?
A Manó könyvek Új kedvencek sorozata a régi lányregények hangulatát hozzák vissza. Azt tapasztalom, hogy sok felnőtt olvassa ezeket a könyveket. Jó érzés újra elővenni ezt a klasszikus műfajt. De van benne sok kalandos cselekmény is, hogy a fiúk is magukénak érezhessék a történetet. A főszereplő a Kassai család, azon belül is a vadóc természetű Szofi. Biztos vagyok benne, hogy a kutatást, a nyomozást, a kalandokat a fiúk és a lányok egyaránt élvezik.
Egy sellő került a borítóra…
Ha én vizet látok, automatikusan elképzelem benne a sellőket, sziréneket, lamantinokat, misztikus lényeket. Tudom, hogy a Balaton egy tó, de szeretem a titokzatosságát, meg úgy általában a megfoghatatlan természetét. Megpróbálom fellebbenteni a fátylat a titkokról. A meseregényben a Kassai család Budapestről költözik a Balatonhoz, a nagyszülők régi nyaralójába. Az idősebb lánynak egy gazdag udvarlót kell találnia az Anna-bálon, a kislány pedig egy sellő után nyomoz. Fontos a testvéri kapcsolat. Nagyon szeretem elemezgetni a családi kapcsolatokat a történeteimben, mert ezt sok regényben hiányosnak érzem.
Sok regényedben megjelenik a Balaton. Nem gondolkoztál még felvidéki helyszínekben?
A Balaton örök szerelem. Idén nyáron is olyan munkán fogok dolgozni, amely a Balatonnál játszódik. Elárulhatom, hogy a kiadó kérte a Strand, papucs, szerelem folytatását. A szereplők idősebbek lesznek, és nem nyáron, hanem télen játszódik a történet. Egyébként nagyon szeretem a Felvidéket is, és ha hazai helyszínt választanék, akkor biztos, hogy a nagyszüleimmel lenne kapcsolatos a történet.
Hogyan születik meg benned az ötlet, a történet, a regény?
Mindig anyukámmal osztom meg az ötleteimet. Akkor is, amikor a sellő története eszembe jutott, este tíz körül leültem és éjfélig dolgoztam egy alap-sztorin. Anyu szegény félálomban hallgatta meg, és mondta, hogy ez tetszik neki. Elküldtem a kiadónak, és ők rábólintottak. Ez a könnyebb része. Majd kutattam, és sokat éjjeleztem. Az írás olyan, hogy az embernek nincs munkaideje, amikor kedvem van, írok. Sokszor felkelek hajnali négykor, mert akkor tudok a legjobban írni. A leadási határidő egyébként a legerősebb múzsa. Az írás mögött azonban sok a háttérmunka, és ez egy magányos hivatás. A család már hozzászokott, hogy sokszor nézek a semmibe, vagy ebéd közben felállok, és elmegyek írni valamit…
Vannak már hű olvasóid, akik most nagyon örülnek a balatoni sellő történetének.
Én is vártam ezt a regényt, mert még sosem volt kemény borítós könyvem. A könyvhéten láttam először. Olyan jó megállni, nézni a kirakatban a könyvet. Rengeteg visszajelzést kaptam az olvasóktól, várták a könyvet és a könyvhéten is sokan odajöttek hozzám. Féltem attól, hogy az ifjúság elpártol, ha elkezdek kisebbeknek írni, de nem ez történt.
Megjelent a Magyar7 2023/25.számában.
