23 nyelvre fordították le a könyvét
Alig akad még egy magyar mérnök, akinek a neve különböző műszaki eljárások megnevezésében szerepel, és nemcsak a magyar, hanem a más nyelveken írt szakirodalomban is. Ráadásul egy földinkről, Pekár Imréről van szó, aki 180 éve, 1838. december 9-én Rozsnyón született.
Középiskoláit Iglón, Rozsnyón és Losoncon végezte. Anyagi körülményei arra kényszerítették, hogy gyári munkát vállaljon, miközben a bécsi műszaki főiskolán tanult. Gépészmérnöki oklevelét Karlsruhéban vehette át, majd 1859-ben Angliába utazott, ahol ismét egy gyárban dolgozott. Közben megtanult angolul, és ennek köszönhetően már mérnöki munkát kapott. 1863-ban visszatért Magyarországra, ahol a debreceni István-malomban lett műszaki felügyelő, és egyúttal a malom tanintézetében a leendő molnárokat oktatta. Neki volt köszönhető, hogy a malom megsokszorozta a termelését, emiatt később hiába nyújtotta be a felmondását, továbbra is igényt tartottak szakértelmére, és kinevezték műszaki igazgatónak.
1874-ben azonban végleg megvált a malomtól, de továbbra is „szoros kapcsolatban maradt” a malomiparral, valamint a búzafajták összehasonlításával és a különböző lisztfajták minőségvizsgálatával. Nagyon egyszerű módszert dolgozott ki a liszt tisztaságának, azaz korpatartalmának meghatározására. 1876-os szabadalma a „lisztnemek megvizsgálására és összehasonlítására” vonatkozott. Az egyes lisztfajták néhány grammját fatáblákon egy erre a célra kialakított eszközzel simította el, és összehasonlította a színüket. Ha vízbe mártotta a mintákat, a színeltérés még jobban kiütközött.
Ezt a módszert nevezték el „pekározásnak” és bár megpróbálták különböző eszközökkel korszerűsíteni, nem sokra mentek vele.
Mind a mai napig használják ezt az eredeti módszert.
1878-ban a párizsi világkiállításon a „gabonaneműek” zsűrijében és a lisztbizottság munkájában vett részt. Ekkor támadt az az ötlete, hogy az öt világrész búzáit összehasonlítsa, ezért búza- és lisztmintákat kért a kiállítóktól. 1879-ben 179 búza- és 79 lisztminta minden részletre kiterjedő elemzését végezte el. Ez a maga módján világrekordnak számított, hiszen korábban 20-30 elemzést végeztek el hasonló körülmények között. Pekár a több hónapig tartó munka eredményét egy könyvben is feldolgozta, amely 1881-ben jelent meg Földünk búzája és lisztje a tudomány, a fogyasztó, a molnár és a termelő szempontjából címmel.
Ezt a 230 oldalas művet 23 nyelvre lefordították, és még ma is alapvető munkának számít.
Az egyes világnyelvekben ilyen kifejezéseket használtak a pekározásra évtizedeken át, mint Pekar test (angol), essai Pekar (francia), pekarisieren, Pekar-probe (német), pribor Pekara (orosz). De ismeretes pl. a pekárdeszka, a pekársimító is.
Az ő kezdeményezésére épült ki Magyarországon a közraktári rendszer, és ő honosította meg az amerikai rendszerű elevátort a fiumei kikötőben. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar tengerhajózás fejlesztésében, átszervezte az újpesti hajógyárat. Banki tevékenységét a műszaki haladás szolgálatába állította. Műgyűjtőként is ismert volt, de nem festményeket vagy szobrokat, hanem mintegy 2000 kémiai vonatkozású tárgyat (pl. patikaedényeket, kellékeket stb.) halmozott fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1921-ben tiszteletbeli tagjává választotta. 1923. július 12-én hunyt el Budapesten.
