2020. július 25., 18:45

Újra megtalálja a közönséget a szépirodalom

Előretolt Helyőrség címmel mostantól havi 16 oldalas irodalmi melléklettel gazdagodik a Magyar7 hetilap. A cél nemes: eljuttatni a kortárs szlovákiai magyar irodalmat az olvasók minél szélesebb táborához.

Fotó: Ugróczky István

Hodossy Gyula, a Lilium Aurum kiadó igazgatója, az irodalmi melléklet vezető szerkesztője szerint hiánypótló kiadványról van szó, hiszen míg régebben szinte minden lapnak volt irodalmi melléklete, a rendszerváltozás éveiben sorra szüntették meg azokat. Ennek pedig egyenes következménye lett, hogy a felvidéki magyarok sokkal kevésbé ismerik a tájainkon alkotó írókat, költőket és azok műveit.

Rejtő Jenő kiváló regényének címét kölcsönözték a kiadványhoz. Hogyan született meg az az elképzelés, hogy közelebb vigyék az irodalmat az olvasókhoz?

Elöljáróban elmondanám, hogy ez a melléklet magyarországi napi- és hetilapokban már évek óta megjelenik, és olyan döntés született, hogy a Petőfi Irodalmi Ügynökségen keresztül jó lenne a határon túlra is kiterjeszteni. Erdélyben már két éve, a Vajdaságban pedig egy éve, hogy megjelenik. Az idén pedig a Felvidéken és Kárpártalján juthatnak ily módon kortárs irodalomhoz az olvasók.

Azért van rá szükség, mert a szépirodalmi folyóiratok csak szűk olvasótáborhoz jutnak el.

A nagyközönség most sokkal kevésbé ismeri a jelenleg alkotó irodalmárokat és műveiket, mint akár a kommunista érában. A rendszerváltozás előtti időkben még a legeldugottabb kis faluban is bárki fel tudott sorolni legalább 5-6 itteni kortárs írót, költőt, szerették és ismerték a műveiket. Ez mára megszűnt, mint ahogy az olvasás is háttérbe szorult. Ezért örülünk annak, hogy akikhez a Magyar7 hetilap eljut, azok ezentúl irodalmi csemegét is kapnak.

Mire számíthat az, aki beleolvas?

Fokozatosan kívánjuk megszólítani a felvidéki magyar irodalom minden képviselőjét, egyedüli mércénk a minőség lesz. Verseket, novellákat, karcolatokat, tárcákat és könyvrecenziókat várunk a szerzőktől. Nem a szakmának, hanem az olvasónak íródik a lap, tehát színes és olvasóbarát írásokat várunk.

Szándékunk, hogy minden újonnan megjelent kötetről legalább egy könyvismertetőt közöljünk, mert úgy vesszük észre, hogy az utóbbi időben nagyon sok olyan könyv jelent meg, amiről a nagyközönség semmit sem tud.

A könyvterjesztés jóformán megszűnt, kevés könyvesboltunk van, ezért is fontos, hogy valahol szóljunk ezekről a kötetekről. Nem akarunk konkurálni egyetlen irodalmi lappal sem, a mi célunk az irodalom népszerűsítése és annak a hiánynak a pótlása, hogy már nem lehet napi- és hetilapokban irodalmat olvasni. Minden számot valamelyik képzőművészünk műveivel illusztrálunk, s egyúttal a képzőművészt is bemutatjuk, hadd ismerjék meg őt is az olvasók.

Ki szerkeszti az Előretolt Helyőrséget?

A melléklet kiadására a megbízatást a Lilium Aurum Kiadó nyerte el. Jómagam vezető szerkesztőként felügyelem a munkát. Z. Németh István és Bese Bernadett kezelik a kéziratokat, Póda Erzsébet pedig koordinálja a munkát. Tóth László tiszteletbeli konzulensként fogja segíteni a szerkesztőket.

Kinek a műveivel találkozhatnak az olvasók az első számban?

Kövesdi Károly versével indítunk. Trianon apropóján írt egy tárcát Tóth László, de Tőzsér Árpád versfordításai is helyet kaptak a mellékletben. Grendel-akta címmel az íróval kapcsolatos, vagy neki ajánlott verseket közlünk. Hogya György kiváló esszéje, Bíró Szabolcs és Százdi Sztakó Zsolt egy-egy novellája és Gál Sándor verse is belekerült az első számba. Ravasz József két könyvéről találhat az olvasó recenziót, de Fellinger Károly gyermekversei is megtalálhatók benne. Iránytű címmel minden számban fiatal tehetségeknek is teret adunk. Az első számot Lipcsey György műveivel illusztráljuk.

Milyen fogadtatása volt ennek a mellékletnek Magyarországon és a többi magyarlakta területen?

Eleinte okozott némi felbolydulást, de az évek múlásával ez elsimult, és ha most beleolvasunk ezekbe a mellékletekbe, azt látjuk, hogy csaknem az egész kortárs magyar irodalom képviselteti magát. Erdélyben szinte alig akad szerző, aki ne publikálna benne rendszeresen.

Az irodalmároknak sem mindegy, hogy olyan lapban jelennek-e meg az írásaik, amit pár tucatnyian vagy pár százan olvasnak, vagy pedig olyanban, amit több ezren, több tízezren.

Magyarországon már 260 ezres példányszámban nyomják az Előretolt Helyőrséget. Hatalmas lehetőség ez egy-egy írónak, költőnek, hogy megismertesse magát a nagyközönséggel, amit egyenesen bűn kihagyni. Sőt, a mai értékvesztett világban szinte csoda, hogy erre van lehetőség. Biztos vagyok benne, hogy a Magyar7-nek is hoz olvasókat a melléklet, hiszen rengeteg levelet, e-mailt kapok, ahol arra kérdeznek rá, hol lehet beszerezni a szlovákiai magyar irodalmat. Mostantól tudni fogják, hogy ebben a hetilapban havi rendszerességgel kapnak belőle keresztmetszetet.

Úgy tűnik, kiváló lehetőség lesz ez a melléklet az írópalánták számára is, hogy bemutatkozzanak. Ön személy szerint mindig is felkarolta a tehetségeket…

Egyik nem titkolt célunk, hogy a kezdő írókat, költőket publikálási lehetőséghez juttassuk. Ha a beküldött munkák nem ütik meg azt a színvonalat, amit a szerkesztő elvár, akkor is felkaroljuk őket, és természetesen az SZMÍT mentorprogramjába is bekapcsolódhatnak.

Nekünk célunk az olvasónevelés is, a fiatalokból lesznek a jövő olvasói vagy éppen irodalomszervezői.

Akiből nem lesz író vagy költő, abból még egészen biztosan lehet olvasó és irodalombarát.

Hogyan fogják népszerűsíteni ezt az új irodalmi mellékletet?

Lapbemutatókat tervezünk a Felvidéken, de Magyarországon is. Mert az egyetemes magyar irodalom is vissza fog köszönni benne, legyen az magyarországi, vagy Kárpát-medencei, esetleg tengerentúli. De a tartalom döntő része hazai kortárs magyar irodalom lesz.

Ha elérjük, hogy néhány éven belül minden felvidéki magyar fel tud sorolni legalább néhány kortárs írót, költőt, akkor már célt értünk.

Ha az emberek egy része, különös tekintettel a fiatalokra, megszereti az olvasást, ráérez a szépirodalom ízére, elégedettek lehetünk.

Megjelent a Magyar7 2020/30. számában.

Megosztás
Címkék