2022. június 15., 16:49

Egy majomról

Igen, egy majomról szól Pablo Urbányi regénye, a Silver. Illetve több majomról is, és emberekről, mondhatnánk, az egész emberi társadalomról, de a főszereplője mindenképpen Silver, az intelligens gorilla.

majom
Fotó: Archív felvétel

Pablo Urbányi Ipolyságon született 1939-ben. Szülei 1947-ben Argentínába vándoroltak ki. Urbányi itt élt 1977-ig, majd politikai emigrációba kényszerült. Azóta Kanadában él. Argentínában magába szívta a spanyol kultúrát, műveit is spanyolul írja. Anyanyelvét azonban megőrizte, erről adott tanúságot, amikor 2004-ben és 2005-ben hazalátogatott szülővárosába, és részt vett a Silver, majd pedig a Naplemente szimptóma című regénye magyar fordításának bemutatóján.

A Silver szatirikus regény. Egy majom karriertörténete, aki teljesen civilizálódik a majomkodó emberek között. Silvert pici korában vásárolja meg és hozza magával tehetős otthonába egy amerikai szociológus házaspár.

A csimpánznak vélt majombébit (csak jóval később derül ki, hogy nem csimpánz, hanem gorilla) kutatási téma céljából hozzák Amerikába. Diane, a feleség döntő érve, hogy a majom megfigyeléséről egyedülállóan érdekes doktori disszertációt írhatna „Egy csimpánz fejlődése gazdag környezetben” címmel. Gregory, a férj, a Stanford Egyetem tanára, aki már korábban megszerezte doktori címét, szintén profitálhat a majomból, jó pár cikket kanyaríthat a témából, megkönnyítve ezzel a dombon álló pazar házuk jelzáloghitelének törlesztését.

Így került Silver az átlagosnál is magasabb színvonalú amerikai otthonba, ahol két fiúgyermek is élt, akik pedig nemcsak féltékenyek voltak rá, hanem kimondottan utálták, s hacsak lehetett, borsot törtek az orra alá. Diane és Gregory sorra nyerték a pályázatokat, amelyek projektjüket támogatták. Kutatásukat a tudományok hasznosnak tekintették az emberiség számára, mert általa „mélyebben megértjük majd önmagunkat”. Az emberek a majom és a dolgozat segítségével „megtudják majd, kicsodák, és mi tette őket ilyenekké”, ez pedig hozzásegíti őket, hogy „megváltozhassanak, és jobbíthassanak viselkedésükön.”

A történetet maga Silver meséli el Markónak, egy egyetemi tanárnak, mert mondani sem kell, Silver nemcsak a toalett használatát, a fogmosás fortélyait, az olvasást (nem akármit olvas, hanem például a National Geographic számait, Shakespeare műveit stb.) sajátítja el, hanem beszélni is megtanul – érthetően, választékosan, művelten.

Persze ezt a készségét nem árulja el egy-két kivételt és Markót leszámítva, akiben barátot vél felfedezni. Silver elbeszéléséből megtudjuk, miként ébredt rá, hogy birtokában van az emberi tulajdonságoknak az öröm és boldogság érzete mellett ott van benne az ítélőképesség, a határozottság, de a bosszú, a szorongás, a megaláztatás, a szívfájdalom és a gyász érzete, sőt megízleli az emberi szerelem édes gyümölcsét is. „A magány azok közé az érzések közé tartozik, amelyeket akkor még nem tudtam meghatározni.

A majmok utánozva tanulnak, vagy tanulás nélkül utánoznak. Gregory példáját követve magam is előhúztam egy whiskysüveget, s a fához vonszoltam testemet-lelkemet. Alig tudtam felmászni kezemben az üveggel, annyira nehéznek éreztem magam. Mikor végre odafent voltam, környezetemet immár egy üveggel gazdagítva, lecsavartam a kupakot, s ittam néhány kortyot. Még soha nem ittam whiskyt; égette a számat, s csaknem alighogy lecsúszott a torkomon, elöntött a forróság.”

Külön figyelmet érdemel Silver „művészi ébredése” a ház pincéjében talált festőállvánnyal, vásznakkal és kissé beszáradt festékekkel.

Gyors fejlődésnek indult absztrakt festészete nagyban növelte népszerűségét, most már művészi érzékkel és finomsággal megáldott lénynek tartották. A későbbiekben festményei bevétele jelentősen hozzájárult megélhetéséhez. De erre jóval később kerül majd sor. A majom gazdag környezetbe kerülése elnevezésű projektet a Kaliforniai Gorilla Alapítvány kampányának nyomására a visszarendező projekt, az őserdőbe való visszakerülés projektje és az erről írandó újabb disszertáció követte. S ha voltak Silvernek és további majomtársainak megpróbáltatásai a civilizációs folyamatban, annál nagyobbak érték az „ellenprojektben”. Ha csak azt nézzük, hogy a természet kínálta menü felettébb kellemetlen volt az emberi táplálékhoz szokott majmok ízlésének, s hol van még a többi gyötrelem… Hogy kerül vissza mégis Silver civilizált környezetébe? Körülményesen, komoly nehézségek árán, de humorral és leleményességgel is.

Marko, aki regényt ír Silver életéről, rögtön az elején leszögezi: „Úgy írok Silverről, mint egy barátról, bár olykor – anélkül, hogy felkiáltanék: ´Silver én vagyok´ – gyanúsan úgy fest a dolog, mintha önmagamról írnék; úgy írok róla, mint egy meleg, otthonos zugról, amely immár örökre eltűnt. Most ébredek csak rá. A történet azonban lényegében az övé. A költői ömlengések s egyéb banalitások alighanem az enyémek.”

A regény a képmutató, felszínes fogyasztói társadalom elé tart görbe tükröt. Ezzel együtt az emigráció regénye is. Az író ennek kapcsán így nyilatkozott: „Bizonyos szempontból én unom – hogy őszinte legyek, de ez egy személyes dolog – az emigrációs történeteket. Már annyi van, és ugyanazt mondják. Ezért próbáltam más formában leírni.”

Pablo Urbányi Silver című regénye a dunaszerdahelyi Nap kiadónál jelent meg 2004-ben, Dobos Éva fordításában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.